Rossi a legjobb edző, akivel valaha dolgoztam
A magyar foci talán egyik legnagyobb rákfenéje, hogy hiába vannak nagyon tehetséges fiatal játékosaink, a legtöbbjük valahogy fejben nem elég érett a profi karrierre, helyes önértékelés, vagy megfelelő irányítás híján egyszerűen elkallódnak. Bár mai interjúalanyunk, Viola Gergely még éppen csak betöltötte a húszat, már most látszik, a fiatal középpályás nem fog beleesni ebbe a csapdába. Miközben a tévében a Vidi éppen megfordítja a meccset a Chelsea ellen, mi egy tea mellett beszélgetünk focis mentalitásról, honvágyról, Rossiról és persze sok minden másról.
Mozgalmas évek vannak mögötted: DAC, Köln, korosztályos válogatott-behívó. Hol tart most a pályafutásod?
Jelenleg bár a DAC játékosa vagyok, a második ligás Somorja csapatánál játszom kölcsönben. Az őszi szezon sajnos nem egészen úgy sikerült, ahogy vártam, kevesebb játéklehetőséget kaptam. Most ugyan téli szünet van, de januárban indul az alapozás, keményen fogok dolgozni, hogy beverekedjem magam a kezdőbe. Azt tudom, hogy Somorján számolnak velem, jó visszajelzéseket kaptam.
Mentálisan hogy viseled a kevesebb játéklehetőséget?
Hát, nem mondom, hogy örülök neki, de hála istennek az ilyesmi engem nem visel meg lelkileg, ez is benne van a fociban, el kell fogadni. Ha reálisan átgondolom, hogy pár évvel ezelőtt hol tartottam, és hol tartok most, nincs mit szégyenkeznem. Persze mindig lehetne egy kicsit többet játszani, vagy eggyel jobb csapathoz igazolni, de annak kell örülni, ami van, és törekedni kell arra is, hogy mindig egy kicsivel jobb legyen. Szóval, mindent összevetve elégedett vagyok.
Meglepően érett gondolkodás ez egy fiatal játékostól.
Nézd, volt szerencsém két évet játszani Németországban. Ott nemcsak fizikailag és technikailag fejlődtem nagyon sokat, de mentálisan is. Én nagyon szeretek a Csallóközben élni, eleinte rettenetes honvágyam volt, aztán valahogy feldolgoztam, kezelni tudtam azt is. Sok hasonló szituációban lévő srác volt a csapatban, egymást támogattuk, máig tartó barátságok szövődtek. Más volt a hozzáállás is, nem tapasztaltam azt a negativitást a csapattársaim részéről, ami mondjuk itthon sok helyen jellemző.
A német utánpótlásképzés talán az egyik legerősebb a világon. Hogy kerültél a DAC-tól egy német akadémiára?
Apuékkal Németországban kirándultunk, Köln környékén. Valahogy sikerült összehozni egy találkozót a későbbi edzőmmel, aki elhívott próbajátékra a Königsdorfhoz. Ez a korosztályos német második liga egy középcsapata. Eleinte elég nehéz volt. Beszéltünk az imént a mentalitásról. Ha ezen a téren van valami hiányosságom, az az, hogy mind a mai napig nagyon nehezen szokom meg az új csapatot, kell pár hét, amíg belerázódom az új helyzetbe. Kinn is így volt, utána már nagyon jól ment a játék.
A szezon végén jött az előrelépés. Az U19-es Bundesligából frissen kiesett Fortuna Kölnbe hívtak játszani. Voltak máshonnan is megkeresések?
Igen, voltam edzésen a Borussia Mönchengladbachnál, megnézett a Bayer Leverkusen egyik megfigyelője is. Az sajnos nem jött össze, de nem éltem meg csalódásként. Ismerve az ottani viszonyokat, egy év vendégjáték után kész csoda lett volna, ha sikerül, és így utólag azt mondom, jobb, hogy így alakult. Még fejlődnöm kellett a Bundesligához. Az edzőm közben nyáron csapatot váltott, ő vette át a Fortuna irányítását. Hívott magával, én meg szívesen mentem. Bár tudtam, hogy ott jóval erősebb játékosok lesznek, nagyobb lesz a konkurencia, de óriási lehetőség is volt a fejlődésre. Ősszel aztán a Fortunában is nagyon jól ment a játék.
Ekkor jött a "behívód" a magyar U19-es válogatottba is. A szlovák csapat nem is keresett?
Nem, de felesleges is lett volna. Maradjunk ennyiben (mosolyog)!Érdekes volt egyébként, a magyar válogatott megfigyelői kijöttek Kölnbe egy meccsemet megnézni. Erről persze nem szokás előre értesíteni a játékost. Ha a csapatunk egyik segédedzője nem súgja a fülembe, hogy figyelj, itt vannak a válogatottól, nem is tudtam volna róla. Jól megnyomtam azt a meccset, aztán pár hét múlva jött egy „örömmel értesítjük, hogy...“ típusú levél. Mire feleszméltem, már úton voltam Telkibe. Egy barátságos oda-visszavágót játszottunk a görögök ellen. Az első meccsen csereként kaptam pár percet, a másodikat már végigjátszottam, elégedettek voltak a teljesítményemmel, ahogy én is.
Miután visszatértél Kölnbe, hogy alakult a szezon további része?
Nem túl fényesen. Novemberben egy edzésen részlegesen elszakadt a combizmom. Három hónap kihagyás, de legalább jó időpontban, a téli szünetben Dunaszerdahelyen járhattam rehabilitációra. A tavaszi szezon kezdetére nagyjából rendbe jöttem, fokozatosan visszatértem a pályára is, az első meccsemen rögtön gólt lőttem. A szezon végén egy nagy versenyfutás után behúztuk a bajnoki címet, feljutott a csapat a Bundesligába, ám én sajnos pont kiöregedtem a korosztályból, oda már nem mehettem velük.
Kisebb vargabetűk után végül újra a DAC-nál kötöttél ki. Akkoriban, ha jól tudom, a felnőttcsapattal, tavasszal aztán Marco Rossinál is edzhettél. Milyen volt vele dolgozni?
Igen, sajnos úgy alakult, hogy fél évre szerződés nélkül maradtam, a DAC-cal edzettem ebben az időszakban. Arra jó volt, hogy szokjam a felnőtt focit, nagyon más volt, mint a korosztályos csapatoknál. Számomra Rossi a legjobb edző, akivel valaha dolgoztam. Szakmailag, emberileg is nagyon szimpatikus volt az edzéseken. Nagyon örültem neki, amikor bejelentette, hogy átveszi a magyar válogatottat. Én úgy látom, komplett koncepciója van, ebből még valami nagy dolog is lehet.
Végezetül had kérdezzem meg: mit vársz az EB-selejtezőktől?
Nagyon ráférne a válogatottra egy jó menetelés, de mind a négy ellenfelünknek megvannak a saját kvalitásai, nem lesz könnyű. Az első meccs kritikus lesz a szlovákokkal, ott pontot, sőt pontokat kell szereznünk.
