"Remélem, a felkészülés elegendő lesz, hogy megváltoztassuk a játékstílusunkat" - Interjú a Komáromba visszatérő Németh Szilárddal
A korábbi kiváló felvidéki labdarúgó, Németh Szilárd visszatér korábbi sikerei helyszínére és a Komáromi FC vezetőedzője lesz. A 43 esztendős szakember pályafutásáról, a Slovannál töltött időszakról és az előtte álló kihívásokról is nyilatkozott a ma7-nek.
Egy csodálatos focikarriert tudhatsz magad mögött, ami ugye Komáromból indult. Most újra visszatérsz oda, ahonnan minden elindult. Hogyan jött a komáromi megkeresés?
Természetesen korábban többször is elgondolkoztam azon, hogy egyszer majd visszatérnék Komáromba. Talán éppen most érkezett ennek az ideje. A Slovannal szerződésem volt, de csak december végéig, tehát pont a legjobb pillanatban érkezett ez az ajánlat.
Milyen emlékeid vannak a komáromi éveidről?
Csak jók! Akkoriban egy egészen jó korosztály t alkottunk: sikerült egészen az első ligáig jutnunk és a legjobb csapatok elleni játszottunk. Természetesen ez nagy öröm volt a számunkra, de hát kisvárosban nőttünk fel és tovább kellett lépnünk.
A komáromi csapatot legutóbb egykori válogatott csapattársad, Miroslav Karhan irányította. A csapat főként fiatalokból áll, de Saláta Kornéllal az élen vannak tapasztalt játékosok is a keretben. Milyen elképzeléseid vannak a csapat játékával kapcsolatban, mit szeretnél megvalósítani?
Amikor megkaptam az ajánlatot, Karhan már nem volt a csapatnál. Ezek után leültünk a vezetőséggel, elmondtam, hogy mit gondolok a csapatról, mik az elképzeléseim és a vezetőség is elmondta elképzeléseit. Biztosan lesznek távozók és érkezők is, de megpróbáljuk feltölteni a csapatot, hogy nagyobb legyen a konkurencia az egyes posztokon. A vezetőség is attraktívabb focit szeretne látni, aminek én is a híve vagyok, hiszen nekem is más a stílusom, mint amit a csapat az eddigiek során játszott. Reméljük, hogy a felkészülés elegendő lesz arra, hogy megváltoztassuk játékstílusunkat és sikeresek legyünk.
Legutóbb a pozsonyi Slovan B csapatánál tevékenykedtél mint másodedző. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál edzőként a fővárosban?
Mikor befejeztem a focit, elgondolkoztam azon, mivel szeretnék foglalkozni. Mivel éppen abban az időszakban jött a Manchester United ajánlata, ez a kérdés akkor meg is oldódott. Öt évet dolgoztam a szigetországba ifjúsági scoutként. Közben elkezdtem az edzői szakmát is tanulmányozni és fokozatosan elkezdtem a Slovannál dolgozni. Főként az ifjúsági csapatoknál dolgoztam, tehát sok tapasztalatot szereztem az ifjúsági edzőködés terén arról, hogyan kell dolgozni fiatal gyerekekkel. Az utolsó másfél évben a Slovan B csapatánál dolgoztam, ahogy említetted, másodedzőként, így már belekóstolhattam szakvezetőként a felnőtt fociba is. Azt ugyanakkor elmondhatjuk, eddig többnyire valóban ifjúsági játékosokkal foglalkoztam, ám azt hiszem, eljött az idő a váltásra.
Októberben a DAC-Slovan csúcsrangadón te is szerepet kaptál a Slovan edzői stábjában, mivel több stábtag is karanténba került. Felvidéki sportemberként milyen érzés volt a dunaszerdahelyi MOL Arénában szerepelni?
Elsősorban azt emelném ki, hogy az a bizonyos "karanténos" két hét (amikor felkerültem az A csapathoz) nagyon jó volt a tapasztalatszerzés szempontjából, mivel Szlovákiában a Slovannak van a legjobb csapata. Közelebbről tapasztalhattam meg azt, hogy hogyan kell kezelni, foglalkozni profi futballistákkal - ma már teljesen másképp, mint mikor én voltam játékos. Az, hogy éppen Dunaszerdahelyen játszottunk, csak fokozta az élményt, fantasztikus volt. A MOL Arénában még nem voltam eddig, úgyhogy nekem ez valóban egy nagy élmény volt.
Mit gondolsz a Slovan és a DAC bajnoki versenyfutásáról: a szlovák bajnokságnak mennyire van szüksége egy olyan ellenfélre, amely megtudja szorongatni a Slovant?
Én azt szeretném, ha felnőne még egy-két csapat a Slovan és a DAC mellé, hogy még nagyobb legyen a harc az élvonalban a bajnoki címért, és akkor az európai kupasorozatokban is tovább tudnának fejlődni a csapatok. Szerintem Szlovákiában az a legnagyobb baj, hogy a Slovan magasan mindenki felett áll. Ugyan most azt lehet mondani, hogy a Slovan és a DAC között kicsit csökkent a különbség, de a többi tíz csapat még messze van a Slovantól és a Dunaszerdahelytől.
Játékoskarriered igazán gazdagra sikeredett, sok szép sikert élhettél át. Nem sok felvidéki futballista mondhatja el magáról, hogy a német, angol és francia élvonalban is játszott. Hogyan tekintesz vissza a játékoséveidre: azokra az évekre, amikor pályafutásod csúcsán voltál?
Ha úgy veszem, hogy egy olyan kisvárosból indultam, mint Komárom, elégedett vagyok a karrieremmel. A karrierem során több betegség és sérülés is hátráltatott, 12 évesen nyílt lábszártörést szenvedtem, emiatt egy évet kellett kihagynom, majd mielőtt Angliába igazoltam, volt egy pajzsmirigyoperációm, majd tüdőembóliám. Tehát sok - nem tipikus - focisérülés is hátráltatott. Ennek ellenére lehúztam négy és félévet Angliában, fél évet Franciaországban és négy évet Németországban, ami elégedettséggel tölt el.
Az angol Premier Leuage-ben a Middlesbrough színeiben ismerhette meg a nevedet igazán a nemzetközi focivilág. Milyen érzés volt sztárcsapatok ellen pályára lépni egy ilyen rangos bajnokságban?
Csak jókat mondhatok, már az nagy siker volt, hogy eljutottam az angol élvonalba. Pont akkor volt edzőváltás, mikor odakerültem és teljesen kicserélődött a keret is. Fantasztikus játékosokkal focizhattam egy csapatban. Elég, ha megemlítem a világbajnok brazil Juninhót, a spanyol Mendietát, az ausztrál kapust, Schwarzert vagy a jelenlegi angol válogatott szövetségi kapitányát, Gareth Southgate-et. De játszhattam olyan játékosokkal is, mint Viduka, Hasselbeink és Zenden. Tehát nagyon sok fantasztikus labdarúgóval játszhattam és edzhettem naponta, ami nekem óriási élmény volt.
Van-e olyan gól és mérkőzés, amelyre a mai napig jó emlékekkel gondolsz vissza?
Így hirtelen két mérkőzés jut az eszembe, az egyik a Tottenham ellen, amikor 5-1-re nyertünk és négy gólban is benne voltam. Ez a mérkőzés nagyon jól sikerült. A másik, ami nagyon megragadt bennem, az a Manchester United elleni mérkőzés, amit december 26-án karácsonykor játszottunk és 3-1-re győztünk. Ezen a mérkőzésen szintén sikerült betalálnom.
Játékospályafutásod során a szlovák nemzeti csapatnak is alapembere voltál, összesen 59 mérkőzésen 22 gólt szereztél, amivel sokáig csúcstartó voltál a gólokat tekintve. Mennyire van benned hiányérzet, hogy Eb-re vagy Vb-re nem sikerült kijutni a válogatottal?
Amikor én játszottam, akkor kerültünk ki páran Szlovákiából külföldre, négyen-öten játszottunk az angol és német bajnokságban, tehát hiányzott a tapasztalat. Amikor pedig pótselejtezőt játszhattunk 2005-ben, akkor Spanyolországot kaptuk, amelynek jóval erősebb csapata volt, így nem sikerült kijutni a világbajnokságra. Ami nagyon bánt a válogatottal kapcsolatban, hogy az U21-es hazai rendezésű Eb-n negyedik helyen végeztünk, így kijutottunk az olimpiára is, de sajnos a klubcsapatom oda már nem engedett el.
Miután szögre akasztottad a stoplist, Angliában a Sir Alex Ferguson legendás csapatában, a Manchester Unitdnél kaptál munkát. Ahogy már említettük, ifjusági játékosmegfigyelő voltál. Főként a cseh, magyar, szlovák piacról figyeltél meg tehetségeket. Milyen érzés volt egy ilyen gigaklubnál dolgoznod?
Először is nagyon meglepett az ajánlat, de természetesen elfogadtam, mivel ez egy új tapasztalatszerzés volt számomra. Nagyon sokat tanultam a főnökömtől, akivel jártam a mérkőzésekre, mert mindenki máshogyan nézi a focit. A léc ugyanakkor nagyon magasra volt emelve, hiszen ebből a keleti régióból nagyon nehéz volt a United számára megfelelő játékosokat találni.
Esetleg volt valaki, akit sikerült innen Szlovákiából a Unitedhez vinni?
Volt egy fiatal srác, 12-13 évesen került oda, de megfordult olyan klubokban is, mint a Bayern vagy az Ajax. Figyelték a srácot, de sajnos már 16 évesen izomproblémái voltak és nem tudta megtartani azt a szintet.
Egy nehéz, vírussal teli évet tudhatunk magunk mögött, a nézők nem igazán látogathatták idén a meccseket. Mit üzennél a komáromi és felvidéki focirajongóknak így az ünnepek előtt?
Remélem, hogy a koronavírus-járvány minél előbb véget ér, és mindenki egészséges marad. Ami pedig a focit illeti: remélem hamarosan a szurkolók ismét visszatérhetnek a lelátókra és a komáromi csapat sok örömet tud majd szerezni a szurkolóknak.
