Próbálok egyenes lenni - interjú Hornyák Zsolttal, a Puskás Akadémia vezetőedzőjével
A NB I. mezőnyében a leghosszabb ideje vezetőedzőként tevékenykedő Hornyák Zsolt most nyáron kezdte meg ötödik évét a Puskás Akadémia kispadján. Az idén 50. életévét betöltő felvidéki szakember szívügyének tekinti a fiatalok nevelését. A felcsúti együttes vezetőedzőjével nevelési módszereiről, szerződéshosszabbításról, sikereinek kulcsáról beszélgettünk.
Idén nyáron már az ötödik szezonját kezdi a Puskás vezetőedzőjeként, milyen elvárásokkal vág neki az új idénynek?
A másik komoly cél a nevelés, a fiatal játékosok beépítése az NB I-es csapatba, és akár a válogatottba is.
Hogyan összegezné a nyári felkészülést?
A nyári felkészülés során már bevetettük azokat a játékosokat, akikkel számolunk az új idényben. Igaz, több idősebb, főként külföldi játékost is elengedtünk. Minimális érkezővel számolunk, inkább a fiatal játékosokat hoztuk fel az akadémiáról. 30 fős kerettel voltunk edzőtáborozni Ausztriában, és ebből a létszámból 14 futballista is a fiatalabb korosztályt képviselte. Ezeket a fiatal tehetségeket próbáltuk beavatni az NB I.-es szintű munkába.
Mi döntött a maradás mellett?
Egyértelműen a kitűzött célok, ezért fogadtam el a szerződéshosszabbítási ajánlatot. Persze ebben a személyes kapcsolatok is szerepet játszottak, hiszen jó viszonyt alakítottam ki a klub alkalmazottaival.
A mai futballban nagyon ritka, hogy egy vezetőedző iránt ilyen nagy a bizalom. Ezt hogyan éli meg, hiszen láthatjuk a magyar bajnok Ferencvárosnál még el sem kezdődött az idény, máris edzőt váltottak?
Ez nagyon nehéz, de úgy gondolom, az őszinteségem és a munkához való hozzáállásom volt a döntő abban, hogy folytathatom a munkát a Puskás Akadémia vezetőedzőjeként. Ez főleg csapatmunka, de kiemelném Nagy Zsoltot, aki a kezem alatt válogatott szintre tudott kerülni, illetve Spandler Csabit és Szolnoki Rolit, ezek a saját nevelésű fiúk adták meg az alapokat Corbu Mariusnak, Gruber Zsombornak és a többi fiatalnak. Szerintem ez az identitása ennek a klubnak, amit a vezetőség is érzett, hogy jó irányba terelem a klubot. Szóval tényleg nem egyszerű feladat, de nekem ez kihívás, hogy próbálok saját nevelésű fiatalokat is pályára küldeni az NB I.-ben.
Eléggé sajátos a nevelési módszere, hogy ha jó szóval nem tud hatni a játékosára, igénybe veszi a nyilvánosságot is. Ez mennyire szokott beválni?
Nagyon sokat várok el a külföldiektől, többet, mint a hazaiaktól, hiszen ez a korrekt, viszont ezt nem minden edző alkalmazza, mert nem mernek szólni a játékosaiknak.
Tehát ezt nehezen viselik el, de én ilyen vagyok. Azért kritizálom, hogy jobb legyen, és ezáltal kihozzam belőle a maximumot. Ez a fiatalok számára pozitív jel, látják, könnyen be tudnak kerülni a kezdőcsapatba, ha jól dolgoznak.
Az elmúlt négy évben háromszor is dobogón végzett a felcsútiakkal. Melyik eredményre a legbüszkébb?
Én akkor vagyok a legboldogabb, ha egy játékos pár év múlva visszatelefonál, és megköszöni a belefektetett munkát. Megmondom őszintén, nekem az a legfontosabb, hogy mennyi fiatalt tudok felhozni európai szintre. Szóval, jelen pillanatban a legnagyobb érték Jonathan Levi mellett Kern Martin vagy Gruber Zsombor. Nekem ezek az igazi értékek, persze örülök az eddig elért dobogós helyezéseinknek is.
Idén ünnepelte 50. születésnapját, amihez szívből gratulálok. Hogyan látja eddigi edzői pályafutását és mi az, amit szeretne a továbbiakban elérni?
Szeretném folytatni azt a munkát, amit elkezdtem, és mindig úgy kezdeni a napomat, hogy bele tudjak nézni a tükörbe.
A Puskás Akadémiának is komoly szerepe van a magyar futball fellendülésében, hiszen több fiatal tehetséget is kinevelt az akadémia. Ön mit gondol, jelenleg hol tart a magyar futball?
Ez az én feladatom, de ez a kollégáim feladata is a többi akadémiánál.
Bizonyára sokan tudják, hogy a felvidéki Köbölkútról indult a karrierje. Mit jelent az ön számára egy magyar klubot irányítani felvidéki magyarként?
Egy faluból idekerülni nem egyszerű történet, kicsit álomszerű, de dolgozom, mint minden normális falusi ember. Mindig nagy alázattal lépek be a kapun, és próbálok élni az élet adta óriási lehetőséggel.
Megjelent a Magyar7 2023/33. számában.