Priskin Tamás: nagyon büszke vagyok, hogy a magyar mezt magamra húzhattam!
A komáromi származású Priskin Tamás 63 alkalommal ölthette magára a magyar válogatott címeres szerelését. Abban, hogy a válogatott 44 év után kijutott az Eb-re, ő is döntő szerepet vállalt, hiszen gólt szerzett a norvégok elleni pótselejtezőn. Megfordult a Győri ETO, a pozsonyi Slovan, a Ferencváros csapatában, és a világ legerősebb bajnokságában, a Premier Leauge-ben is focizhatott. A 33 esztendős támadó nyilatkozott portálunknak.
Hogyan éled meg a jelenlegi foci nélküli időszakot? Mit gondolsz, mikor indulhat újra a foci?
Nehezen, hiányzik a foci körüli légkör, de el kell fogadni ezt a helyzetet, mert az egészség a legfontosabb.
Nem is oly rég tértél vissza a pályára egy sérülés után. Ez a kényszerszünet mennyire jött rosszkor, ami a formába lendülést illeti?
Sajnos rosszkor jött, mert épphogy visszatértem, újra kényszerszünet jött.
Idén télen a Győri ETO szerződést kötött veled, és visszatérhettél oda, ahonnan elindult profi karriered. Hogyan jött ez a lehetőség, hogy visszatérhetsz Győrbe, és mi döntött a győri lehetőség mellett?
Mindig is mondtam, miután elhagytam az ETO-t, hogy szeretnék visszatérni. Ennek most jött el az ideje, és a legfőbb cél, hogy újra a legmagasabb osztályban szerepeljünk.
Szép időszakot töltöttél a Ferencvárosnál, mennyire volt nehéz döntés elhagyni a zöld-fehéreket?
Nagyon jól éreztem magam a csapatnál, sokat kaptam a klubtól és a szurkolóktól, amit ez úton is köszönök, de több játéklehetőséghez szerettem volna jutni.
A Fradiban szerepeltél a BL és EL selejtezőiben is, ráadásul a Jelgava ellen sikerült gólt is szerezned. A bajnokságban olyan riválisok ellen is sikerült betalálnod, mint az Újpest vagy a Videtoton. Milyen érzés volt ilyen rangadókon szerepelni az ország legjobb csapatában?
Szuper érzés volt, nagyon örülök, hogy ilyen nagyszerű csapatban és szurkolótábor előtt futbalozhattam.
Melyik volt a legszebb pillanatod a Ferencváoros színeiben?
Számomra a legszebb pillanat az Európa-liga csoportkörébe jutás volt.
Mielőtt a Fradihoz igazoltál, a szlovák bajnokságában a Slovan színeiben szerepeltél, ahol kupagyőztes is lettél. Mint ismert, a pozsonyiak nagy riválisa a Felvidék patinás egyesülete, a DAC. Miként élted meg ezeket a rangadókat a dunaszerdahelyiek ellen?
Nehezek voltak ezek a rangadók, de a foci ilyen. Akkor is és most is tisztelem a DAC-szurkolókat, és le a kalappal előttük, mert mindig hátborzongató a hangulat Dunaszerdahelyen. Ezúton szeretnék sok sikert kívánni a csapatnak!
A MOL Aréna hangulatát ismerve, sajnálod-e, hogy felvidéki futballistaként eddig nem volt lehetőséged a DAC színeiben futballozni?
Mint említettem, nagyszerű klubról és szurkolótáborról van szó, öröm lehet ott játszani.
Tamás te, mint rutinos légiós megfordultál az angol PL-ben és a másodosztályban, valamint futballoztál az orosz, az osztrák és az izraeli bajnokságban. Mit gondolsz a magyar és szlovák futball hol tart ezen bajnokságokhoz képest?
Nyilván az angol bajnoksággal nehéz összehasonlítani, de úgy érzem Magyarországon nagyon szépen fejlődik a futball, gyönyörű stadionok vannak, és a közelmúltban volt több európai focisiker is.
A külföldi bajnokságokban milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?
Nagyon sokat tapasztaltam a beilleszkedés révén, a focikultúra elsajátításában és nyilván magában a futballban.
A magyar válogatottban közel 63 mérkőzésen ölthetted magadra a címeres mezt. Hogyan emlékszel vissza első válogatott mérkőzésedre, melyet az argentinok ellen játszottál a Puskás Ferenc Stadionban?
A mai napig örök emlék, és tisztán emlékszem a pillanatra. Nagyon büszke vagyok, hogy a magyar mezt magamra húzhattam.
A válogatott karriered egyik legfontosabb pillanata 2015 novemberében érkezett el, amikor a 2016-os Eb-pótselejtezőn a norvégok elleni visszavágón gólt szereztél, s ezzel lényegében 44 év után kilőtted a válogatottat az Eb-re. Milyen érzések kavarogtak benned azon az estén?
Erre nehéz választ adni, de az biztos hogy óriási volt az örömöm.
Mondhatjuk, ez volt karriered legérzelemdúsabb gólja?
Ez így igaz, a mai napig kiráz a hideg, ha visszagondolok, vagy visszanézem a gólt.
Óriási dolog volt 44 év után kijutni az Eb-re, milyen élményeket szereztél a franciaországi tornán?
Olyan élményeket, amit nehéz elmondani, ha az ember nem éli át. Óriási érzés volt, és köszönöm a Jóistennek, hogy ez megadatott számomra.
Mit üzennél a felvidéki sporszerető embereknek ezekben a nehéz időkben?
Vigyázzanak egymásra, és ha tehetik, maradjanak otthon. De a legfontosabb, mindenkinek nagyon jó egészséget kívánok!
