Potyognak majd a gólok Athénban is?

Az Európa Liga 2. csoportmérkőzése után vasárnap került sor az első otthoni bajnoki mérkőzésre. Miután a görögöktől 2:1-re kikaptunk, abban bizakodtunk, hogy az újonc gárda ellen javíthatunk. Kis félelem azért mindig motoszkál az emberben, mert az újak mindig foggal-körömmel és főleg lábbal szeretnék megmutatni magukat a nagy csapatok ellen. Igen, a DAC is nagy csapat, ezt már mindenki elismeri, a szlovák sportújságírók is belátták az igazságot, amit eddig csak mi tudtunk.

Szép vasárnapi koraeste van, Dunaszerdahely ismét futball lázban ég, érkeznek a városba a különböző rendszámú autók, kisbuszok. Mindenki a stadion felé veszi az irányt. Illetve előtte még békésen kortyol egy nagyot a tikkasztó hőségben a közeli vendéglátóhelyiségekben.

A kápolnába megyünk elsőként a feleségemmel, bátyámmal ott találkozunk. Ministránsok érkeznek fokozatosan, hogy a mérkőzés előtt elmondják az általa írt DAC imát. Mi is ezt tesszük. Előtte még Németh Krisztián, a DAC korábbi játékosa, ma már az ifjúsági csapatok vezetője jön oda hozzánk. Kezet nyújtunk egymásnak, beszélgetünk. Többek között arról, hogy az V. MOL Kukkonia Cup győztese a DAC lett, miután a döntőben legyőzte a Csíkszeredát. Ügyesek a fiúk, jegyezte meg. Én gratulálok és reménykedem, hogy idővel hazai játékost is láthatunk a felnőtt keretben.

Elindulok a helyemre, irány a B-közép. Nehezen jutok előre, hiszen az ismerősök jönnek-mennek. De ez a szép a fociban, sok ismerőst, barátot szerez magának a szurkoló az évek alatt. Valakivel csak köszönőviszony, másokkal szorosabb kapcsolatot alakít ki magának az ember. Fent a lelátón már a jól ismert szomszédok a helyükön állnak. Lassan minden és mindenki a helyére kerül, kezdődhet a játék.

Öröm és üröm is jellemezte a kezdőrúgást. Először a DAC egykori játékosát, a 80. születésnapját ünneplő Turek Árpádot köszöntötték a pályán, majd egyperces gyászszünet következett az elhunyt alelnök, Nagy Pista bácsi emlékére. 

Alig kezdődött el a meccs, már a 4. percben vezettünk Vida Kristopher révén. Krisz ott folytatta, ahol a görögök ellen abbahagyta. Szinte mindegyik játékosunk gólt szeretett volna szerezni. A B-közép pedig igazán odatette magát, hiszen a gól, gólok meghozzák az étvágyat a szurkolásra is. Folyamatosan tűz alatt tartották a mieink az ellenfél kapuját, de Vantruba kapus még a helyén volt. Kivédte az újabb Vida lövést, majd Taiwo fejesét is. Az első negyed órában szinte eldönthettük volna  a találkozót, de minek a rohanás, kapkodás, ha van rá 90 percünk. A fiatal Čmelík is formában volt, úgy tűnik meghálálja a bizalmat, amit Hyballa mestertől kapott. Olyan elemében focizott, hogy a 30. percben a csapatkapitányunk tőle kapta a beadást, Kalmár kapitány lába pedig pontosan célzott. 2:0 Az újonc Mészáros András révén, aki egykor nálunk volt ifista, próbálkozott, de kapusunk a helyén volt. Az első félidőben szép, táamdó focit láthattunk. A görög vereség nem látszott a fiúkon. A félidőben rápihentünk a szurkolásra, hiszen most a tábor is erősebb volt, mint az Atromitosz ellen. Mirko is örült minden gólnak, lelkesen szurkolt, ahogy már régóta teszi.

A második játékrészt aktívabban kezdte az újonc gárda, annyira, hogy két veszélyes helyzetet is kidolgozott. Mégis mi rúgtuk a harmadik gólunkat Taiwonak köszönhetően. A már említett kirobbanó formában játszó Čmelík adta be a labdát, majd a nigériai csatár értékesítette azt. Védelmünk valljuk be még nem az igazi. Ezúttal egy tizenegyest hoztak össze hátul a védők. A stadion Jedlička nevét skandálta, de Mazan berúgta a büntetőt. Nem fogott meg bennünket a Garam menti csapat gólja és játszottuk a mi focinkat. Kalmár kapitány lövését lábbal mentette az ellenfél kapusa, akinek akadt dolga bőven. Vida Kristopher előbb centikkel lemarad egy remek Čmelík beadásról, majd a 75. percben Blackmantól kap labdát és már nem hibázik. Berúgja a sárga-kékek negyedik gólját is. Tombol az aréna, a szurkolás is a legmagasabb szinteket döngeti. És még mindig nem volt vége a találkozónak. A kegyelemdöfést Ramirez adja meg a 88. percben. Ronan végzi el a pontrúgást. Itt a szomszédnak mondom, hogy érkezik az ötödik, Ramirez bólint majd. A forgatókönyv megvalósult. Bizony a venezuelai játékos bólintott és a labda a hálóban kötött ki. Vantruba kapus mattolva volt. A lefújás után megtapsolta ő is a B-közép szurkolóit, szép gesztus.

Micsoda mámor, énekelte több ezer szurkoló a MOL Arénában a lefújást követően az ismert rigmust. És bizony az volt. Nem kell kicsinyíteni a tényeket, hogy az újoncot győztük le. Szép meccs volt és önbizalmat adott az athéni túra előtt a csapatnak.

Apropó, a mérkőzés előtt a kápolnában a bátyám azt mondta, ha öt gólt rúgunk a táblázat elejére ugrunk és megelőzzük a Slovant. A „prófécia” beteljesedett. Elsők lettünk, de holnap már jön az athéni kaland, ami után jó volna még talpon maradni Európában is.