Pontrablás Dunaszerdahelyről

A hét elején az a rendőrségi akció borzolta a kedélyeket, amelynek keretében megszállták a Dunaszerdahelyi járást. Pontosan 150 kommandós indult az extrémizmussal összefüggő bűncselekmények felderítésére. A Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) Huligán elnevezésű akciójának szenvedő alanyai a Felvidéki Harcosok voltak.

Amilyen nagy volt a lángja, olyan kicsi a füstje.

A nagy felhajtással elkezdett akciót természetesen a szlovák sajtó nagy dobra verte. Fasiszták, szélsőségesek, bűnözők a dunaszerdahelyi szurkolók között – olvashattuk, hallhattuk a szlovákoktól. A NAKA terrorellenes egysége is bekapcsolódott a razziába, akik a Dunaszerdahelyi járásban 31 helyen tartottak házkutatást: 17 lakóhelyet és 14 más jellegű helyiséget kutattak át. Elég nagy számú rendőri egységet mozgattak meg az akcióban, tegyük hozzá a mi, adófizetők pénzéből. A rendőrségi felvételeken aztán mindenki láthatta, hogy az annyira hőn áhított fasiszta jelképek eltörpültek vagy nem is voltak. Volt viszont DAC címer, birkózó kép, piros-fehér-zöld címer, Nagy-Magyarország póló.

A rendőrség minden bizonnyal jobban tudja, hogy mit miért tesz. Bennünk viszont felvetődik pár kérdés:

Miért pont most?

10 évvel a 2008. november 1. rendőrattak után? A DAC-Sepsiszentgyörgy barátságos mérkőzés után? A mindig a legtöbb nézőt vonzó dunaszerdahelyi futballklub sikeres menetelése közben? Kérdések, amelyekre választ nem kaphatunk. Mindezek fényében készültek a játékosok és a szurkolók a találkozóra.

Az YBS is jelezte a szurkolóknak a B-középben a fekete öltözet az ajánlott. A zászlók pedig felhajtva lesznek. Később aztán a Fradi tábor, illetve a lengyel szurkolók is csatlakoztak a dunaszerdahelyi szurkolókhoz.

Meccsnap, amelyet mindenki vár. Most a fent leírtak fényében és annak tudatában, hogy az utolsó hazai mérkőzés, eléggé izgatottak voltunk. A stadion felé haladva láttuk, hogy leszünk jó pár ezren, mivel sok autó sajnos már a zöldterületen állt meg. Sokan jönnek , sok felől. A DAC valóban összeköti a felvidéki magyarságot, és ehhez csatlakoznak sokan az anyaországból is. De vannak bizony szlovák szurkolók is, akik a fociért járnak ki.

Belépve a stadionba a szokásos tanácskozás következik a büféknél. Mivel 40 perces késéssel kezdünk, van idő alaposan kibeszélni a hétköznapi történéseket. Igen, minden szurkolót ez foglalkoztatott és bizony mindannyian azt vonták le, hogy

a rendőrségi akció erődemonstrálás és megfélemlítés volt.

Ilyenre szokták mondani kis túlzással, hogy a vak is látta…

Felérve a lelátóra a B-közép lassan gyülekezett. Barnabás már a helyén volt, ugyancsak Editke, Mirko a taksonyi különítmény és a többiek is. A szokásos rituálé után belevetettük magunkat a szurkolás javába. Nem volt megállás sem a lelátón, sem a pályán. Tudtuk, hogy a trencséni csapat a holland játékosaival erős ellenfelet képvisel. Nem rohantunk a falnak ezúttal sem. Mégis már az elején is voltak próbálkozásaink Kalmár, Vida, Bayo révén. Majd a 18. percben Mašović kapott piros lapot Bayo buktatásáért. De sem a szabadrúgásból, sem az azt követő szögletből, de még Davis remek cselezései utáni beívelésből sem született gól.

Közben a hétköznapi eseményekre reagálva a B-középben felraktunk egy transzparenst:

felirattal. Az üzenet egyértelmű, meg is tetszett mindenkinek. Hirtelen vándorolni kezdett a felirat és egészen a C lelátó végéig is eljutott.

A pályán tovább rohamoztunk, de pontatlanok voltunk. Majd Sleegers került a vendégektől remek helyzetbe, de Jedlička kapusunk óriásit védett és ezzel megtartva a gól nélküli állást az első félidőben. Szurkolás közben Madi Attila mosolyog rám, sugallva a szemével minden rendben lesz.

Félidőben Lajos barátunk köszöntött be Székesfehérvárról, illetve a dunaszerdahelyi születésű Tibor, aki most már Budapesten él családjával. Mindig hoz magával valakit, ezúttal újpesti, diósgyőri és MTK szurkolók kíséretében érkezett. Kicsit fagyoskodunk. Némelyek mérgelődnek, hogy a büfékben elfogyott a meleg ital, meg az étel. Úgy tűnik rosszul mérték fel a szurkolók számát, de egye fene mi foglalkozzunk a meccsel.

Az ismert főszereplők rendre kihagyták helyzeteiket, Bayo ugyan megpróbált hassal gólt szerezni, de ez még nem sikerült neki. Kicsit mérgelődünk a lelátón, de nem adjuk fel. Közben Radványi Miki képét is kifeszítjük. Nemrégiben volt 50 éves a DAC egyik legkiválóbb edzője. Szerettük, szeretjük Őt. Mindig közvetlen volt, szívesen beszélgetett a szurkolókkal. Főleg Papival voltak szakmai vitái. De térjünk vissza a pályára. A forgatókönyv nem változott, a sárga-kékek rohamoznak. Vida Kristopher hagyja ki a kihagyhatatlant, majd Herc lövése a felsőlécen csattan. Ha csak egy pár centivel lejjebb ment volna, de nem ment.

Aztán semmi sem ment be. A trencséniek 10 játékossal bebetonozva magukat kivédekezték a DAC támadásait. Pontot raboltak a MOL Arénából. Pedig a Slovan is kikapott előttünk és a Zsolna pedig döntetlenezett. Na sebaj, még van két idegenbeli mérkőzés a Zsolna és a Szered ellen.

A mérkőzés végén miután megköszöntük a csapatnak a játékot az idei évben utoljára énekeltük el a Magyar Himnuszt.