Pinte Patrik: „Nemcsak feljutni akarunk, hanem megragadni az NB I-ben”
A felvidéki támadó hamar alapemberré vált Kispesten, és őszintén hisz benne: a Honvédnak az élvonalban a helye. Pinte Patrikkal a kispesti öltöző erejéről, a tudatos fejlődésről és az édesapja jelentette örökségről beszélgettünk, miközben az is kiderült, miért lenne különleges számára egy bajnoki cím a piros-feketékkel.
A Honvéd őszi bajnokként telel. Mi az, ami ezt a sikert eredményezte, illet mi az, amit Feczko Tamás edző a legjobban kihozott a csapatból?
Elsősorban a csapategységet emelném ki, remek a társaság az öltözőben és a pályán kívül is, ami szerintem kulcsfontosságú volt az őszi szezonban. A szakmai stáb kiválóan kezeli a keretet, az edzőnk mindenkivel megtalálja a közös hangot.
Mindig alaposan felkészülünk az ellenfelekből, és bár a mester is jól motivál minket,
Ez a belső összetartás az, ami igazán sokat jelent nekünk.
Az NB II-ből a feljutás a tét. Milyen mentális nyomás nehezedik a csapatra a téli szünetben, tudva, hogy az élvonalba kerülés a klub egyetlen elfogadható célja?
A csapatnál mindenki a kezdőbe kerülésért küzd, a közös célunk pedig egyértelműen a feljutás. Úgy gondolom, jó úton járunk. Kulcsfontosságú volt, hogy legyőztük a Vasast, és ezzel átvettük a vezetést a tabellán. Tudjuk, hogy hosszú még az út, de mindenképpen az volt a célunk, hogy az őszi szezont az élen zárjuk. Ez a téli felkészüléshez is hatalmas plusz motivációt ad, azért dolgozunk tovább, hogy tavasszal is megőrizzük az első helyet.
Mi az a legfőbb taktikai elem, amiben a Honvédnak fejlődnie kell a tavaszi szezonra, hogy stabilan megőrizze a vezető pozíciót a feljutó helyen?
Minden mérkőzés más, így mindegyikre egyformán, maximális bedobással készülünk. Úgy gondolom, fejlődni mindig lehet és kell is, de jelenleg nem tudnék egyetlen konkrét dolgot kiemelni, amin radikálisan változtatni kellene. Összességében minden működött, amit elterveztünk. Volt ugyan néhány mérkőzés, ami nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna – például a szezon eleji Tiszakécske elleni döntetlen, ahol a hajrában kaptunk gólt –, de azóta azt érzem, minden a helyére került és úgy alakulnak a dolgok, ahogy elvártuk.
Megfordultál a szlovák és a magyar bajnokság több klubjában is. Miben érezted a legnagyobb különbséget a két ország bajnokságai között?
Mivel mindkét bajnokságban megfordultam, látom a különbségeket, de szerintem nincs szakadéknyi eltérés a kettő között. Ha mégis ki kellene emelnem valamit, Magyarországon magasabb a színvonal, különösen az infrastruktúra tekintetében, a stadionok és a pályák minősége sokkal jobb. Emellett azt tapasztalom, hogy
Hogyan segített ez a sok klubváltás, és a különböző edzőkkel való munka a játékod érettségében és a posztodon betöltött szerepedben? Melyik volt az a klub, ahol a legtöbbet tanultál?
Úgy tekintek vissza a pályafutásomra, hogy minden egyes klubomtól kaptam valamit. Minden váltásnál a fejlődés volt a fő célom, és szerencsére elmondhatom, hogy minden állomáshelyemen léptem is előre szakmailag. Ez a szemléletmód sokat segített a karrierem során. Ha úgy éreztem, hogy váltásra van szükségem a fejlődés érdekében, vagy magasabb szinten szerettem volna futballozni, mindig sikerült megtalálnunk a következő lépcsőfokot. Pozitívan értékelem az eddigi utamat, mert minden klubom hozzátett ahhoz, aki ma vagyok.
A "Pinte" név hallatán sokaknak az édesapád, Pinte Attila, a Fradi legendája jut eszébe. Mennyire volt ez teher a karriered kezdetén?
Inkább csak annyit vettem észre, hogy sokan ismerik őt, és gyakran kérdezgetnek felőle. Örülök a sikereinek, le a kalappal az előtt a karrier előtt, amit befutott, de én a saját teljesítményemre fókuszálok. Büszke vagyok rá, de közben a saját utamat járom, és nem hasonlítgatjuk össze magunkat. Nagyjából így állok ehhez a kérdéshez.
Édesapád szokott tanácsokkal ellátni, ha igen, mi volt a legfontosabb lecke, amit tőle kaptál a profi labdarúgásról?
A profi sportolói lét nem mindig könnyű út, folyamatos visszacsatolást igényel.
Én magam is rengeteg focit nézek, legyen szó az ellenfeleinkről vagy akár a Premier League meccseiről, vagy egyéb bajnokságokról. Ilyenkor kifejezetten azokat a játékosokat figyelem, akik az én posztomon szerepelnek, nézem a mozgásukat, hogy mit csinálnak labdával és labda nélkül, mik az erősségeik vagy a gyengeségeik. Ez a fajta vizuális tanulás és a folyamatos alázat szerintem elengedhetetlen a fejlődéshez.
Felvidéki játékosként mit jelent számodra egy ilyen nagymúltú klubban szerepelni, mint a Budapest Honvéd, ahol olyan neves futballisták is szerepeltek anno, mint Pukás Ferenc?
Számomra óriási dolog, hogy itt lehetek. Őszintén mondom, nagyon megtisztelő volt, hogy a Honvéd mindenképpen meg akart szerezni, és végül ki is vásároltak a nyíregyházi szerződésemből. Úgy gondolom, a Kispestnek az NB I-ben van a helye, ez nem is kérdés.
Minden feltétel adott a sikerhez.
Mi az a nagy álom, ami még hiányzik a karrieredből, amiért minden nap a pályára lépsz?
A legközelebbi és legfontosabb célom a feljutás.
Kupát már nyertem korábban, de a bajnokság az más, azt megnyerni mindig nagy kihívás. Most csak ez lebeg a szemem előtt, a Honvéddal megnyerni az NB II-t és feljutni, mert jelenleg ez jelentené számomra a legnagyobb sikert.
