Öt emlék az idei világbajnokságról

Azok a csodálatos stadionok! Igen, ez legyen az első pont, a hatalmasnak vagy inkább gigantikusnak ható stadionok, amelyekbe bezsúfolódott az a rengeteg ember, akiknek volt szerencséjük és pénzük megvásárolni és eljutni a hatvan- és hetvenezres építményekbe. Nem tudom, más hogy van ezzel, de nekem régebben sem tetszettek az elsősorban Amerikára jellemző otromba, kivételesen jellegtelen, szürke betontömbök, amelyeket a nagy tengeren túl sportesemények és óriási koncertek rendezésére alkottak meg. Az első gondolatom a mai napig az, hogy elfelejtették befejezni, félbehagyták az építkezést, a nagyja elkészült, de valamiről megfeledkeztek. És mi ez a hiányzó valami? Például hiányzik a stadion teteje, a monstrum áll önmagában, mint maga Amerika, de sapkát vagy kalapot elfelejtett otthonról hozni. Különös, hogy Mexikóban a stadionok ténylegesen sportesemények lebonyolítására alkalmas építményeknek tűnnek még a felvételeken is, míg az amerikaiak inkább olyan helyeknek, ahol bármit megrendezhetnek, gladiátorjátékokat, marhavásárt, de akár hiphopkoncerteket is (állítólag a nagy tenger másik partján létezik ilyen névre keresztelt zenei műfaj).

A második pont már sokkal inkább a focihoz, a játékhoz kapcsolódik. Mindenkinek feltűnt, hogy az idei vb-n a nagy gólvágók megtalálták a legjobb focicsukájukat, és lényegében egymás közt versenyeztek, hogy ki lesz a torna gólkirálya.

Az utolsó mérkőzés előtt úgy néz ki a góllövőlista, hogy a 2022-es katari világbajnokságon nyolc találattal gólkirállyá választott francia Kylian Mbappé ezúttal tíz pontos célzással áll az élen, és másodszor is kikiáltják őt a világbajnokság gólkirályává. De a nyolc góllal második helyen álló Lionel Messi is beleszólhat még a gólkirály megválasztásába, a többiek viszont aligha. De nézzük ezt a listát! Jude Bellingham és Erling Haaland hét, Harry Kane (a 2018-as oroszországi torna gólkirálya) és Ousmane Dembélé hat, Mikel Oyarzabal pedig öt gólt szerzett. Ki látott már ilyen vb-t?

A harmadik pontba egyszerűen csak sűrítsük bele azt a tényt, hogy ezen a világbajnokságon száznégy mérkőzést játszottak, és ebből hetvenkettő csoportmeccsnek minősült. Hetvenkettő, miközben a korábbi viadalokon összesen hatvannégy összecsapást rendeztek, vagyis az idei vb-n már kétszer annyi mérkőzést játszottak le, mint az 1986-os mexikói és az 1994-es amerikai tornán.

Igen, a 2026-os világbajnokság már két korábbi tornának feleltethető meg. Akad-e még olyan szurkoló, aki képes ennyi meccset emberi ésszel felfogni, befogadni és átélni?! És merjünk még nagyobbat álmodni, a 2030-as vb-n már két 2022-es tornának beillő mérkőzésmennyiség jöhet, vagyis kétszer hatvannégy összecsapás, magyarán százhuszonnyolc találkozó. Ó, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy nem harminckét vagy negyvennyolc, hanem hatvannégy válogatott részvételével zajlana a négy év múlva esedékes világbajnokság!

A negyedik pontban negyedeljünk. Elsőre nem ugrik be? Hát az ivószünetek! A vb egyik jellegzetességének tekinthető a félidőket kettéosztó ivószünet, amelyet azért találtak ki, hogy a nagy amerikai hőségben – Amerikában a hőséget is csak „nagy” jelzővel szabad illetni – a játékosok szusszanjanak egyet, és újult erővel vágjanak neki a folytatásnak.

Egyesek persze azonnal a nagy bevételekről, a nyereségről kezdtek zengedezni, mert az egészet azért találta ki a FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség), hogy újabb dollármilliárdokat zsebelhessen be a szünet alatti reklámblokkokból. A mérkőzések kosármeccsekre kezdtek emlékeztetni, de ezt csak olyan gúnyolódó és gonosz szurkolók terjesztették, akik természetesen nem értenek ehhez a remek és nemes sportághoz.

És mi más lehetne az ötödik pont, mint a nagy búcsúk ideje?! Cristisno Ronaldo, Edin Džeko, Manuel Neuer, Neymar, Luka Modrić, Lionel Messi – és valószínűleg még jó pár meghatározó játékos az elmúlt évtizedekből, akiket nem látunk már többé sem világbajnokságokon, sem egyéb nagy tornákon pályára lépni. Igen, erről is szólt az amerikai, mexikói és kanadai közös rendezésű 2026-os labdarúgó-világbajnokság.