Oroszországból szeretettel: Ikszelt Moszkvában a magyar válogatott!
A Nemzetek Ligája negyedik fordulójában Oroszországba látogatott a magyar csapat, hogy revansot vegyen a csoportmeccsek második körében elszenvedett hazai, kettő-hármas vereségért. Több mint hatvan éve nem nyertünk meccset Oroszországban, így volt mit törlesztenie a válogatottnak a magyar szurkolók felé.
Egészen szokatlan összeállításban lépett pályára a csapat Moszkvában. Hat helyen változott az összeállítás a legutóbbi meccshez képest. Gulácsi nem utazhatott el a csapattal, helyén a fradista Dibusz Dénes védett, Sallai is kénytelen volt Németországban maradni. A védelemben Botka, Orbán, Szalai Attila kezdett, előttük a kétsoros középpályán Nego, Sigér, Gazdag, illetve Kalmár és Holender játszott, Szalai és Nikolics pedig csatárposzton próbálkoztak.
Nem is rosszul, hiszen rögtön az első percben Nikolics került nagy helyzetbe, bár a partjelző végül lest intett, sokat ígérő akció volt.
A budapesti meccs alapján joggal reménykedhettünk benne, van keresnivalónk az oroszokkal szemben, hiszen bár annak az első felét nagyon eltoltuk, a második játékrészben már magabiztosan játszottunk, még ha végül nem is sikerült fordítanunk.
A tizedik percben óriási lehetőség adódott az oroszok előtt. Bennragadt egy játékosunk a leshatáron, így Ozdojev zavartalanul törhetett kapura, szerencsére Orban résen volt és blokkolta a passzot. Nem sokon múlott. Nem voltunk ugyan teljesen alárendelt szerepben, de látszott az oroszok technikai fölénye, valahogy az utolsó passzok, a labdakezelés nem ment a srácoknak a meccs elején.
Az első 25-30 percben alig-alig voltunk veszélyesek az orosz kapura, Holender játszott talán a legnagyobb kedvvel, de a világot, illetve a csapatot ő sem váltotta meg.
A harmincötödik percben Ozdojev kapott sárgát Nego buktatásáért, de Kalmár szabadrúgását kifejelték az oroszok. A félidő ezután szép csendesen le is csurgott, az oroszoknak volt néhány kisebb helyzete, de nagy bajt azért nem okoztak, leszámítva talán a félidő utolsó pillanatait. Egy rossz labdaátvétel miatt Dibusznak bravúrral kellet védenie.
A szünet után cserékkel igyekezett Rossi lendíteni a játékunkon. Holender helyére Fiola jött, Gazdag helyére Nagy Ádám. A kapitány húzása be is jött, mezőnyben sokkal kiegyenlítettebb volt a játék, volt is néhány tetszetős támadásunk a félidő elején.
Dibusz a meccs 54. percében megint igazolta, számíthat rá a válogatott, Dzjuba lövését védte nagy bravúrral.
Néhány perccel később már ő is tehetetlen volt, rossz helyre ütött egy beadást, Jonov pedig 12-13 méterről irdatlan nagy kapufát rúgott. Nagy szerencsénk volt, nem rajtunk múlott.
A hatvanegyedikben harmadik cseréjét is előtte Rossi, a középpálya ordító réseit a törököknél légióskodó Varga Kevinnel igyekezett betömni az olasz mester. Varga Nikolics helyére érkezett. Ahogy Hajdú Bé-túl megtudtuk, Varga a 23. játékos, aki idén pályára lépett a válogatottban, mindezt úgy, hogy olyan korábbi alapemberek, mint Lovrencsics vagy Kleinheisler nem is játszottak még ebben az évben.
Varga nem sokkal beállása után egy remek beadással kínálta meg Negót, de a francia származású támadó, bár remekül helyezkedett, kapáslövését a védőbe küldte. Semmiből jött ugyan, de jó kis akció volt.
A meccs 77. percében DAC-os cserére került sor, Kalmár helyére klubtársa, Schäfer érkezett. Kalmárnak nem volt különösebben jó meccse, a szerbek ellen sokkal ütőképesebb volt. A hajrában utolsó, ötödik cseréjét is kihasználta Rossi, a Belgrádban győztes gólt szerző Könyves állt be a nagyot küzdő, de teljesen veszélytelen Szalai Ádám helyére.
A meccs hátralévő perceit már lepörgette a magyar csapat, az összkép alapján egyértelmű, az oroszok rosszabbul jártak a döntetlennel, mint mi. Bár a pálya időnként felborult a Zbornaja javára, a meccs egészéről azért kijelenthető, hellyel-közzel partiban voltunk az oroszokkal. Gondoljunk csak bele, odáig jutottunk, hogy enyhe keserű szájízzel értékelünk egy moszkvai döntetlent. Egervári vagy Pintér idején az ilyesmit óriási bravúrként értékelnénk.
