Nincs már ország, amely foci EB-t tudna rendezni?

Amerikai Egyesült Államok, Mexikó, Kanada, a 2026-os világbajnokság házigazdái. A döntőt július 19-ére tűzték ki, bár a dátum eléggé bizonytalan, ahogy sok minden a tornával kapcsolatban. Hol játsszák majd a döntőt? Jó kérdés, Los Angeles, New York és Dallas jöhetnek számításba, a két utóbbi közül kerülhet ki a győztes. A vb akár 40 napig is tarthat, a mérkőzések száma 104 lesz, és állítólag a kieséses szakasz 32 összecsapását az Egyesült Államokban játsszák le. A 2030-as világbajnokságon szintén 48 válogatott vesz részt, de minden egyéb bonyolódik. A FIFA október 4-én ítélte oda a rendezés jogát három, pontosabban hat országnak. A 104 meccsből 101-et Spanyolországban, Portugáliában és Marokkóban bonyolítanak le, hármat pedig Uruguayban, Argentínában és Paraguayban.

A rendezésért két pályázat küzdött, az uruguayi, argentin, paraguayi, chilei lett a vesztes, a spanyol, portugál, marokkói a nyertes. A FIFA azonban „kárpótolni” akarta a dél-amerikaiakat, mivel 1930-ban Uruguay adott otthont az első világbajnokságnak, ennek tiszteletére a centenáriumi ünnepségeket a három dél-amerikai országban rendeznék meg, és mindhárom ország válogatottja az első találkozóját otthon játszhatná le.

A FIFA bejelentette, hogy június 8-án és 9-én Montevideóban, Buenos Airesben és Asunciónban egy-egy meccset rendeznének, a vb hivatalosan június 13-án kezdődne, a Dél-Amerikában szereplő hat csapat a második fordulóban június 21-én vagy 22-én lépne pályára, a döntő napja pedig július 21-e lenne. A torna központi helyszíne Spanyolország lesz. A FIFA egyben azt is bejelentette, hogy a 2034-es vb-nek Ázsia vagy Óceánia ad majd otthont, Szaúd-Arábia pedig elsőként jelezte, pályázik a torna rendezésére, egyedül vagy társakkal, ez még bizonytalan (korábban Egyiptom és Görögország is a közös pályázat részét képezték).

Október 10-én az is eldől, hol rendezik meg a 2028-as és a 2032-es Európa-bajnokságot. Miután a törökök hivatalosan is visszaléptek a 2028-as pályázattól, egyetlen jelölt maradt versenyben. Anglia, Skócia, Wales, Észak-Írország és Írország közösen szeretnék megrendezni a tornát, amely feltehetően az utolsó olyan Eb lesz, amelyen 24 csapat vesz részt.

A harmadik érdeklődő Oroszország volt, de a háború miatt az oroszok 2028-as és 2032-es pályázatát is elutasították. Az UEFA tehát nem válogathat, bár nyugodtan hozzátehetjük, hogy Eb-t vagy vébét az angolokon, németeken, franciákon, spanyolokon és olaszokon kívül lényegében senki nem rendezhet Európából, esetleg az oroszok és a törökök gondolkodhatnak el rajta. A többiek csak úgy pályázhatnak, ha „hozzácsapódnak” valamelyik nagyobb, népesebb országhoz. Mit jelent ez a valóságban? Az 51 meccsből valószínűleg 31 jut majd az angoloknak, a többieknek 5-5 szövetségenként.

London (Wembley és Tottenham) mellett Birmingham, Liverpool, Manchester, Newcastle, valamint Glasgow, Cardiff, Belfast és Dublin adnak majd otthont a 2028-as kontinenstornának. Az Everton új stadionja épül, a glasgow-i Hampden Parkot fel kell újítani és ki kell bővíteni, a manchesteri Etihadra is hasonló sors vár, ahogy a birminghami Villa Parkra is, míg a belfasti Casement Parkot teljesen át kell építeni.

A 2032-es Európa-bajnokságon a részt vevő csapatok száma 32-re emelkedik, ami a mérkőzések számát is megnöveli 63-ra (bronzmeccset nem rendeznek). A két pályázó Olaszország és Törökország volt korábban, de a két labdarúgó-szövetség összefogott, és közös pályázatot nyújtott be az UEFA-nak. Az ok prózai, az olaszok tíz stadionjából csak a torinói Juventus Stadion felel meg az elvárásoknak, esetleg a római Olimpiai Stadion, Milánóban, Bariban, Nápolyban, Firenzében, Genovában, Bolognában, Veronában óriási beruházásokat kellene eszközölni, Cagliariban pedig teljesen új stadiont kellene építeni. A törökök hetedszer pályáznak, a tíz stadionból kilenc (Isztambulban három stadion, Bursa, Konya, Eskişehir, Antalya, Trabzon, Gaziantep) készen áll a tornára, csak az ankarai új stadion hiányzik. A közös rendezés megfelezné a költségeket, tíz stadion helyett öt vagy hat is elég lenne országonként, a döntés tehát észszerű. Az Eb-k a létszámnöveléssel világbajnokságokká nőnék ki magukat, a selejtezők az erősebb válogatottak számára szinte tét nélkülivé válnának, a nagyok talán nem maradnának le egy tornáról sem, a gyengébbek viszont nagyobb esélyt kapnának a kijutásra.