Nem tudták letaszítani Európa trónjáról a PSG-t
A Puskás Arénában korábban már Európa-liga, illetve Szuperkupa finálét is rendeztek, a BL-döntő azonban egy teljesen más szint. Pontos adatokat ugyan még nem közöltek a nézettségről, egyes információk alapján azonban szerte a világon több száz millióan követték az összecsapást. Budapestet is ellepték a szurkolók és a turisták, a legmagasabb készültségi szint volt érvényben a magyar fővárosban, így a szurkolók mellett a rendőrök is nagy számban voltak jelen az utcákon, az Országos Rendőr-főkapitányság jelentése szerint közel 4000 rendőr teljesített szolgálatot szombaton. Ami a közlekedést illeti, több változatást vezettek be erre az időszakra, a Ferihegyen megnyitották az 1-es terminált, gyakrabban közlekedtek a repülőtér és a belváros közti járatok, emellett pedig a város több részét is lezárták a forgalom elől.
A szurkolók közül sokan nem jutottak belépőhöz, így arra is számítani lehetett, hogy rengeteg jegy nélküli külföldi drukker érkezik Budapestre. Ez pontosan így történt, a fővárost ellepték az angol és a francia szurkolók, de a környező országokból is rengetegen érkeztek. Akik nem jutottak jegyhez, nekik sem kellett feltétlenül szomorkodniuk, az egyes szurkolói csoportok közös meccsnézést szerveztek, egy-egy ilyen eseményre pedig akár 3-4 ezren is összegyűltek.
Nem csupán Budapesten, de szinte egész Nyugat-Magyarországon érezni lehetett a futballhangulatot. Győrből utaztam a fővárosba, a vonaton szinte kizárólag Arsenal-mezbe öltözött szurkolókkal lehetett találkozni. A Hősök tere és a Városliget is pirosba öltözött, itt kapott ugyanis helyet a londoniak szurkolói zónája. Amerre csak a szem ellátott, Arsenal drukkerekkel lehetett találkozni, szerte a világból. Akik nem jutottak jegyhez, ők a számos közös meccsnézési lehetőség közül választhattak.
Ezek közül a legnagyobb a Dürer-kertben volt, amelyen több mint háromezren biztatták a csapatukat. Találkoztam ázsiai, afrikai, de amerikai szurkolókkal is. A stadionban ugyan kiegyenlített volt a két csapat nézőszáma, a városban azonban egyértelmű Arsenal többséget lehetett tapasztalni. A döntő előtti éjszakáig semmiféle atrocitás nem történt, akkor viszont a párizsi ultrák a közösen szórakozó londoni szurkolókra támadtak és többen megsérültek. Maga a szervezés és a programok is BL-döntőhöz méltóak voltak, a Hősök terén zajló központi rendezvény minden igényt kielégített.
De foglalkozzunk magával a mérkőzéssel. Valószínűleg láttunk már izgalmasabb, látványosabb BL-finálét, azt azonban túlzásnak tartom kijelenteni, hogy ez lett volna minden idők egyik legrosszabb döntője. Sokak szerint a tavalyi finálé is jobb volt, ezzel viszont határozottan nem értek egyet. Tavaly Münchenben két eltérő kvalitású együttes csapott össze, amelynek meg is lett az eredménye, a PSG 5:0-ra kiütötte az Intert. Arra számítani lehetett, hogy az Arsenal ellen nem lesz ilyen egyszerű a dolguk, mindazonáltal ezúttal is francia mezőnyfölényre lehetett számítani. Előzetesen a szakértők és a laikusok is az első gól fontosságát emelték ki, amely meglepően korán jött.
A fordulás után tovább fokozódott a párizsi nyomás, és megtörtént az, amitől a legtöbb Arsenal-szurkoló előzetesen tartott. Mosquera az első félidőben jól tartotta Kvaratskheliát, a grúz támadó azonban egyszer megverte a spanyol védőt, aki csak szabálytalanul tudta megállítani. A megítélt büntetőt Dembele magabiztosan értékesítette. Ez az állás még mindig az Arsenal számára volt hízelgő, ugyanakkor a mezőnyjátékban fel kellett javulniuk, a büntetőpárbajra ugyanis kockázatos játszatni. A rendes játékidő folytatásában, valamint a 30 perces ráadásban nem sok említésre méltó esemény történt, így következhettek a büntetők, ezt valószínűleg mindkét csapat elkerülte volna.
Az erőviszonyok ezen a téren kiegyenlítettek voltak, Arteta és Enrique is több büntetőspecialistáját lekapta a rendes játékidőben, a PSG kapujában pedig ezúttal már nem Donnarumma állt. A két kapus közül csupán Raya-nak sikerült büntetőt hárítania, ennek ellenére a párizsiak nyerték a párbajt, Eze és Gabriel ugyanis nem találták el a kaput. A brazil védő a finálé egyik legjobbja volt, végül mégis ő lett a negatív hős.
Egyetlen pillanat alapján azonban nem lehet megbélyegezni a szezonját, Gabriel nélkül ugyanis az Arsenal aligha jutott volna el a fináléig, és a bajnoki cím is csupán álom maradt volna. Ezzel az ellenfél részéről honfitársa, Marquinhos is tisztában volt, aki az ünneplés helyett a válogatottbeli védőtársát vigasztalta.
Luis Enrique ismét megcsinálta, s nevét a legnagyobbak között fogják emlegetni. Kevés edző képes címet védeni a csapatával a legrangosabb kupasorozatban, Enrique előtt ez legutóbb Zidane-nak sikerült a Real Madriddal. A spanyol szakvezető az elmúlt években teljesen megváltoztatta a csapat struktúráját, filozófiáját és működését. Csúnyán fogalmazva, az öncélú sztárokat kikukázta, és egy egymásért küzdő gárdát faragott a maradékból.
Mbappé távozása volt a mérföldkő. A francia sztár ugyanis nem volt hajlandó eleget tenni a spanyol vezetőedző utasításainak, így nem volt maradása a párizsiaknál. Ez egy bátor, de rendkívül jó döntés volt Enrique részéről, az eredmények pedig őt igazolják. A francia távozása óta eltelt két évben a PSG két bajnoki címet ünnepelhetett, de ami még ennél is fontosabb, egymás utáni években megnyerték a BL-t, ami korábban még nem jött össze nekik.
Ez elsősorban Luis Enrique munkáját dicséri, aki a nehéz időszakok után a párizsiaknál megtalálta a számításait, és a legnagyobbak közé emelte a klubot.
Az írás Magyar7 hetilap 2026/23. számában fog megjelenni.
