Nem is olyan rossz ez a világbajnokság!

Bevallom őszintén, nem igazán vártam a katari világbajnokságot, ahogyan a négy évvel ezelőtti oroszországit sem. Ennek oka, hogy a nagy favoritom, Olaszország egyik tornára sem kvalifikálta magát. Sőt, e sorok írásakor döbbenek rá arra, hogy az Eb-címvédő olaszoknak a 2006-os győzelmük óta nem igazán van mire büszkének lenniük a vébék tekintetében, hiszen 2010-ben és 2014-ben sem jutottak tovább a csoportjukból. De ennyit Olaszországról és rólam, nézzük, mi történt Katarban.

Az első napokban sokan kritizálták a hangulatot, s már jó előre egy unalmas vébét vizionáltak, ám ahogy az lenni szokott, a papírforma több esetben is borult, s bebizonyosodott, hogy valóban az élet írja a legjobb a forgatókönyveket.

Hétfőn az Eb-ezüstérmes Anglia 6 góllal tömte ki az iráni válogatottat, amelynek játékosai megtagadták országuk himnuszának éneklését.

Az iráni labdarúgók ezzel fejezték ki szolidaritásukat azokkal a tüntetőkkel szemben, akiket Iránban a rendőrség brutális módon bántalmazott.

A hírek pedig sajnos már arról szólnak, hogy odahaza börtön-, de akár halálbüntetés is járhat tettükért.

Kedden a világbajnoki cím egyik fő esélyesének kikiáltott Argentína, szerdán pedig a 2014-es győztes német válogatott futott bele egy kisebb pofonba, így aztán mindkét csapatnak piszok nehéz dolga lesz a hátralévő két csoportmérkőzésén. A szerdai játéknapon még szemtanúi lehettünk annak is, ahogyan a spanyolok új generációja ízekre szedi a costa ricai-válogatottat.

Tegnap a G csoportban Svájc és Kamerun mérkőztek meg elsőként. A svájciak keretében jó pár rutinos, topligákban is megfordult játékos is szerepelt – közülük elsősorban Granit Xhakát (Arsenal) és Xherdan Shaqirit (Chicago Fire) kell kiemelni. Mindeközben a másik oldalon a Bayern München bomba formában lévő támadójától, Eric Maxim Choupo-Motingtól, valamint az Internazionale fiatal kapustehetségétól, André Onanától várhattunk komolyabb villanásokat.

Mindkét csapat megszerezhette volna a vezetést, ám jó ideig nem jutottak dűlőre egymással. Az pedig valahol sorsszerű volt, hogy a mérkőzés egyetlen gólját végül a kameruni születésű, ám svájci válogatott Breel Embolo szerezte, aki szülőhazája iránti tiszteletből visszafogottan ünnepelte azt.

A világbajnokság előtt több cikk is született arról, hogy az uruguayi válogatott igencsak rossz társaságba keveredett, hiszen csoportbéli társai múltbéli sérelmeiket tervezik törleszteni.

Suárezék annak idején, 2010-ben Dél-Koreán és Ghánán keresztül jutottak be az elődöntőbe, míg négy évvel ezelőtt az akkor Eb-címvédőnek számító Portugáliát búcsúztatták a nyolcaddöntőben. Izgalmasnak ígérkeznek tehát a H-csoport találkozói.

Elsőként Dél-Koreán volt a sor, hogy revansot vegyen a dél-amerikaiakon, ám a tegnapi találkozó alapján ennek nagyobb volt a füstje mint a lángja. A sótlan, 0-0-ás mérkőzésen egyetlen kapura lövés történt csak uruguayi részről, s inkább statisztikai oldalról voltak érdekességek.

Ez volt a negyedik gól nélküli döntetlen a csoportmérkőzések első fordulójában, amivel új negatív csúcs született – eddig az 1982-es vb járt az élen, három döntetlennel.

Uruguay pedig az egymást követő ötödik vb-csoportmeccsén sem kapott gólt – legutoljára 2014-ben, Wayne Rooney talált be a dél-amerikaiak kapujába.

Kiváló mérkőzésnek ígérkezett a Portugália-Ghána találkozó is, hiszen könnyen előfordulhat, hogy ez lesz Cristiano Ronaldo utolsó világbajnoksága. Az első félidőben a portugálok hétszer is veszélyeztették a ghánaiak kapuját, ebből kétszer lőttek kapura, míg ellenfelük egyszer sem. A második félidőben aztán Ghána magasabb fokozatra kapcsolt, így a játék is felélénkült, majd Portugália a 65. percben büntetőhöz jutott, amit Cristiano Ronaldo értékesített.

Ronaldo ezzel 5. világbajnokságán is betalált, ám a portugálok nem sokáig örülhettek, hiszen André Ayew gyorsan egyenlített.

Percekkel később azonban előbb Joao Félix, majd Rafael Leao is bevette a ghánaiak kapuját, amire a mérkőzés vége előtt Bukari még tudott válaszolni, ám az eredmény már nem változott.

A G-csoport és a tegnapi játéknap igazi rangadója az esti brazil-szerb meccs volt, hiszen az utóbbi időben mindkét csapat bombaformában szerepelt. A brazilok mindig a torna favoritjai közt vannak, Neymarnak ráadásul ez a harmadik világbajnoksága, s ami 8 évvel ezelőtt nem sikerült hazai pályán, arra idén Katarban kerülhet sor. Legalábbis ebben bíznak a dél-amerikaiak, s ha a keretet nézzük, van is okuk rá.

Ahogyan a szerbeknek sincs okuk szerénykedni, hiszen a tegnap esti kezdőtizenegy támadószekcióját olyan játékosok alkották, mint Aleksandar Mitrovic (Fulham), Sergej Milinkovic-Savic (Lazio) és Dusan Tadic (Ajax).

Az első félidőben többnyire a brazilok kezdeményeztek, ám jó pár veszélyes szerb kontrát is látthattunk. Érezhető volt, hogy aki megszerzi a vezető gólt, az valószínűleg a mérkőzést is megnyeri majd. A brazilok nyomása végül eredményre vezetett:

a 62. percben az első világbajnokságán résztvevő Richarlison bevágta a lepattanót, majd 11 perccel később káprázatosan ollózva duplázta meg a brazilok előnyét, beállítva ezzel a mérkőzés végeredményét.

Összességében nézve a csütörtöki játéknapra sem lehetett panaszunk, s ha már cikkem elején hiányoltam az olaszokat, a végén meg kell jegyeznem: üdítő volt látni, ahogy a szerb és brazil játékosok az olaszokra jellemző szenvedéllyel énekelték saját himnuszukat. A katari világbajnokság ma már a második fordulóval folytatódik, az A- és B-csoport mérkőzéseivel.