Nem minden bajnokból lesz sikeres vezető
A sportvilág rajongói gyakran abban a hitben ringatják magukat, hogy aki a pályán világsztár, az az üzleti világban is automatikusan nyerő ember lesz. Pedig a történelem tele van ellenpéldákkal, és a szlovák futball ikonja, Marek Hamšík legutóbbi ügye ezt most kíméletlenül bizonyítja. A Napoli egykori legendás kapitánya Besztercebányán alapított akadémiát, amelyet évekig saját zsebből finanszírozott. Első látásra hősi tettnek tűnt: egy világsztár hazatér, hogy a tehetségeket gondozza, visszaadjon valamit a közösségnek, és hosszú távon a hazai futballt erősítse. A valóság azonban másként alakult.
Tavasszal Hamšík nyíltan elismerte, hogy az RSC Hamšík Academy súlyos pénzügyi gondokkal küzd. A klub játékosainak késett a fizetése, a működéshez szükséges forrásokat már nem tudta egyedül előteremteni. A vezetés sokáig a háttérben próbált megoldásokat keresni, de a bizonytalan kommunikáció és a hiányzó gazdasági stratégia végül oda vezetett, hogy az akadémiát be kellett olvasztani a helyi Dukla szervezetébe. A több mint háromszáz utánpótláskorú gyerek egy része átkerült a Duklához, mások a Jupie csapatában folytatták, vagy elvesztették megszokott sportközegüket. Egy közösségi projekt, amely a szlovák futball jövőjét hivatott építeni, így vált rövid idő alatt gazdasági kudarccá.
Ami azonban különösen sokkoló, a történet jogi utózöngéje. Marek Hamšík ügyvédi felszólítást küldött a Jupie klubnak, követelve, hogy semmisítsék meg azokat a mezeket, amelyeket a szülők saját pénzükön vásároltak, csak mert azokon még szerepelt az akadémiája logója. A szlovák közvélemény felháborodása érthető: a gyerekek semmiről sem tehetnek, a szülők megfizették a felszerelést, mégis perrel fenyegeti őket egykori bálványuk. Ez a lépés már nem pusztán gazdasági, hanem morális kudarcként is értelmezhető, és rámutat arra, mennyire más kompetenciák szükségesek egy akadémia irányításához, mint a Serie A vagy a válogatott pályáin való helytálláshoz. Az előbbi nem, az utóbbi kétségkívül ment Hamšíknak.
Nem egyedi a jelenség, hogy sportlegendák gazdasági vagy vezetői szerepben elbuknak. Boris Becker teniszcsillag csődeljárásai, Diego Maradona zűrzavaros edzői és klubelnöki korszaka, vagy akár Andriy Shevchenko sikertelen politikai karrierje mind azt mutatják: a pályán szerzett dicsőség nem elég a sikeres üzletember léthez. A sportolóként kialakult reflexek – gyors és ösztönös döntések, megérzések, az egyéni hősiesség hangsúlya – gyakran ellentétesek a vállalatirányítás igényeivel, ahol tervezésre, csapatmunkára, könyvelési fegyelemre és jogi aprólékosságra van szükség. Ráadásul a sztárok körül kialakult rajongás veszélyes önbizalmat adhat: nehezebb elfogadni a szakértő tanácsait, könnyebb rossz embereket választani partnernek, és a nyilvánosság minden hibát megsokszoroz.
A Hamšík-ügy a sportgazdaság számára intő jel. Megmutatja, hogy a profi sportolóknak is tudatos felkészülésre van szükségük, ha karrierjük lezárása után az üzleti világ felé akarnak fordulni. Az akadémiák, klubok és sportvállalkozások vezetése nem „hobbiszerep”, hanem teljes állású menedzseri munka, ahol a pénzügyi átláthatóság, a kockázatkezelés és a kommunikáció éppolyan fontos, mint a pályán a gólérzék vagy a passzpontosság. Aki ezt nem ismeri fel, az könnyen saját hírnevét égeti el, miközben a környezet – jelen esetben több száz gyerek és család – is kárt szenved.
Miközben akadémiájának ügyei körül sorra pattannak ki a botrányok, Marek Hamšík a szlovák labdarúgó-válogatott szakmai stábjában egészen más képet mutat. Francesco Calzona szövetségi kapitány mellett asszisztensként dolgozik, és a nemzeti csapat eddigi teljesítménye alapján ebben a szerepben kifejezetten bevált. A selejtezőkön a szlovák válogatott szervezetten, fegyelmezetten játszik, és a korábbi évek hullámzó teljesítménye után újra reális esélye van a világbajnoki részvételre. Hamšík jelenléte nem csupán presztízst ad a kispadnak: a pályán szerzett tapasztalata, a nemzetközi futballban megszerzett tudása érezhetően segíti a csapat felkészülését.
A játékosok és a szövetségi kapitány is többször kiemelték, hogy Hamšík kiválóan érti a modern futball taktikai finomságait, és képes a pályán átélt élményeit gyakorlatias tanácsokká formálni. Edzéseken apró mozdulatokkal, helyezkedési tanácsokkal támogatja a középpályásokat, és jól érti, hogyan lehet átadni a mérkőzés közbeni ritmusváltások jelentőségét. Az is sokat nyom a latban, hogy a játékosok felnéznek rá: a Napoli és a Serie A évtizedes tapasztalatát senki sem vonja kétségbe, így szavainak súlya van az öltözőben.
A válogatottnál elért eredmények így némileg árnyalják a róla kialakult képet. Hamšík bebizonyítja, hogy a futballtudása és motiváló ereje továbbra is felbecsülhetetlen, ha a megfelelő szerepbe kerül. Ez a kettősség jól érzékelteti: a sportpályafutás után a siker kulcsa nem pusztán a hírnév, hanem a feladat és a személyes képességek találkozása, ez pedig nem csupán rá igaz.
Megjelent a Magyar7 2025/39. számában.
