Nagy Szilvia: Számomra a DAC mindig is a magyarságot jelentette, amit büszkén vállalok

Manapság már nem számít furcsaságnak, ha egy hölgy focizik, de miért választja ezt a sportágat a gyengébbik nem képviselője?

Kiskorom óta nagyon tetszett ez a sportág, a szüleim kézilabdázni nem engedtek, de a futballban támogattak.

Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a sportággal, mikor döntötted el, hogy profi sportoló szeretnél lenni?

Unokatestvérem és a barátaim is fociztak. Iskola után gyakran rúgtam a bőrt csupán kedvtelésből. Mindig is az a cél lebegett a szemem előtt, hogy profi sportoló lehessek. Az út a célig hosszú, de kitartó és elszánt vagyok, remélem sikerül megvalósítani az álmomat.

Hogyan indultál el a karriered kezdeti szakaszán, kérlek, mesélj egy kicsit a kezdeti éveidről!

A KFC Szap csapatában kezdtem futballozni, 10 éves koromban a fiúk között. Szapon eltöltöttem jó pár évet, és úgy gondolom megszereztem a megfelelő alapokat. A DAC-hoz 14 éves koromban kerültem.

Csallóköziként milyen érzés volt számodra a DAC-ban szerepelni?

Nagyon jó érzés volt a DAC-ban szerepelni,

Hogyan értékeled a sárga-kékeknél töltött időszakot, mi az, amit kiemelnél?

Az ott eltöltött időszakban voltak pozitívumok és természetesen negatívumok is. Voltak nehéz napjaim, meccseim. Szerencsére sikerült ezekből a rossz időszakokból kilábalnom az edzőim és a csapattársaim segítségével. A fejlődésre is megvolt a lehetőségem, amit ezúton is köszönök.

Nemcsak csapattagja voltál a női szakosztálynak, hanem hétvégénként a DAC meccsein is feltűntél barátok és a családod kíséretében is. Mit jelent számodra a DAC-szív?

Ahogy már említettem,

Egy nagyon jó szurkolótábor alakult ki itt Dunaszerdahelyen, élmény egy ilyen közösség részesének lenni.

Nem mehetünk el szó nélkül a DAC idei szereplése mellett sem, te mit szólsz a klubrekordot és ligarekordot jelentő szezonrajthoz?

Ahogy az eredményeken is látszik, Storck mester és stábja, valamint a játékosok is remek munkát végeznek. Úgy gondolom, most nagyon egy húron pendülnek a fiúk, remélem még sokáig így marad, és ismét történelmet írhatunk.

Ugyan még pályafutásod elején tartasz, de mit tartasz a legnagyobb erősségednek?

Ezt nagyon nehéz megmondani, talán a kitartásomat.

Idén jött egy lehetőség számodra, és a magyar bajnokságban szereplő Újpesthez igazoltál. Mesélj egy kicsit erről, hogyan ment végbe az átigazolás, hogyan kerültél képbe a lila-fehéreknél?

Már jó ideje gondolkodtam azon, hogy új csapatot kellene keresnem. Az őszi szezon végeztével leültünk az edzőimmel beszélgetni erről. A KFC Komáromba szerettem volna igazolni, és ezt el is mondtam akkori tréneremnek Horváth Dórának, aki felajánlotta nekem, hogy elvinne Újpestre egy próbajátékra. Természetesen meglepett voltam, mivel egy híres klubról beszélünk, és nem gondoltam volna, hogy ilyen lehetőségem lesz. Mondanom sem kell, hogy rettentően izgatott és boldog voltam.

Hosszas papírmunka után hétvégén bemutatkozhattál a lila-fehéreknél, hogyan érezted magad a pályán?

Nagyon jól. Szombaton a korosztályos csapatban játszhattam egy félidőt, ami kicsit még idegen volt nekem, mivel a felnőtt csapattal edzem és ott is játszom. Nem ismerem annyira a lányokat az U19-es együttesben. Vasárnap pedig 90 percet játszottam a felnőtt NB II-es csapatban, szerencsére a játék jól ment egyénileg és csapat szinten is. Alig várom a következő mérkőzéseket.

Milyen különbségeket tapasztaltál ez idő alatt a szlovák és magyar női bajnokság között?

A szlovák női bajnokságokban jelentősen több a párharc, ám kevesebb figyelmet fordítanak a technikára. A magyarországi játékosok sokkal technikásabbak.

Milyen célokkal vágtál neki az újpesti kalandnak?

Szeretném a csapatot hozzásegíteni a bajnoki címhez és az NB1-es feljutáshoz. Sokat szeretnék fejlődni mentálisan és fizikálisan, és nem utolsó sorban technikailag is.

Ugye, mint tudjuk a tanulás mellett a focinak szenteled a szabadidőd nagy részét, de hogyan telik egy átlagos napod, megosztanád olvasóinkkal?

Általában, amikor Budapesten tartózkodom, 8 óra körül kelek fel. Elkészítem a reggelim, majd készülődöm a délelőtti egyéni edzésre, amit Aczél Zoltán irányítása alatt végzek el. Az edzés után tanulok, és ebédelek. A délutánjaim az aznap átvett tananyag pótlásával és elsajátításával telnek. Este 7 órától pedig részt veszek a csapatedzésen. Kellemesen fáradtan általában 22:00-ra érek haza és irány az ágy.

Minden sportoló életében vannak pillanatok, amelyek motiválják, neked mi a motiváló erőd?

Legfőképp az álmom motivál, ami pedig az, hogy profi focista lehessek. Nap, mint nap dolgozok ezért az álomért, és ez kellő motivációt ad ahhoz, hogy ne adjam fel, illetve van egy motivációs könyvem, amit szívesen olvasok a nehezebb napokon.

Van-e esetleg olyan sportoló a női fociban, esetleg más sportágakban, akire példaképként tekintesz?

A női futballban példaképemnek tekintem Wendie Renard BL-győztes labdarúgót. Rajta kívül felnézek Hosszú Katinkára is.