Mocsi: keményen dolgozunk, hogy tavasszal is legyen magyar csapat az El-ben
A Felvidékről indult, a győri akadémián keresztül egészen a MOL Vidi felnőtt keretéig jutott. A rendkívül céltudatos és tehetséges magyar utánpótlás válogatott védővel, Mocsi Attilával beszélgettünk, aki keményen dolgozik, hogy bizonyítson Marko Nikolics mesternek.
Kovács Krisztiánhoz hasonlóan szintén a Felvidéken láttad meg a napvilágot, sőt egy városban egy kórházban, aztán pedig egy csapatban futballoztál Krisztiánnal. Hogyan lettél profi labdarúgó?
Krisszel a kapcsolatunk teljesen más, mint bárki mással. Nagyon különleges barátság ez, kiskorunk óta mindent együtt éltünk át, nagyon boldog vagyok, hogy van egy ilyen barátom, akiről tudom, bármikor bármiben számíthatok rá. Profi pályafutásom papíron a Vidinél kezdődött, de gyakorlatban már 6 éves koromban, mikor otthon a helyi focipályán apukám keze alatt nevelkedtem. Mindig is az volt a célom, hogy profi futballista legyek és természetesen a nyolc csodalátos győri évet sem felejthetem el, hiszen nagyon sokat kaptam Győrben és nagyrészt a győri akadémiának köszönhető, hogy most ott tartok, ahol.
A győri ETO utánpótlás csapatától 2017 júliusában a MOL Vidihez igazoltál. Hogyan jött a lehetőség és miért a székesfehérvári klubot választottad?
Teljesen tisztán emlékszem, hogy abban az évben nem ment a játék és mindennap azt mondogattam, csak kőkemény munkával jöhetek ki ebből a hullámvölgyből. De valahogy semmi nem jött össze, ám aztán jött az ETO-MTK U17-es bajnoki mérkőzés, mikor szerencsére nagyon jól ment a játék és pont azon a mérkőzésen a Viditől jöttek valakit megnézni az MTK csapatából. A Vidi megfigyelői a mérkőzés után azt mondtak, őt most azonnal le kell igazolni, utána végig figyeltek engem mind a válogatottban mind az ETO-ban. Mivel a Vidi olyan feltételeket tudott biztosítani, amiről azt gondoltam, előrelépés lehet a pályafutásomban, úgy döntöttem, hogy eljött a váltás ideje.
A Magyar Kupában 17 évesen, míg a NBI-ben 18 évesen debütálhattál Nikolics mester kezei alatt. Melyik volt a nagyobb élmény számodra?
Óriási sikerként tekintek vissza ezekre a mérkőzésekre. A Magyar Kupa az első tétmeccsem volt a Vidiben, igaz, hogy NBIII-as ellenfél ellen, de rájöttem, mennyivel nagyobb a felelősség, mint egy utánpótlás meccsen. A Diósgyőr elleni első NBI-es meccsemre is nagyon jó szájízzel gondolok vissza. Telt ház előtt játszottuk, a diósgyőriek a kiesés ellen küzdöttek. Sokan azt gondolták, nekünk tét nélküli az a mérkőzés. Miközben úgymond mi meg azért küzdöttünk, hogy megmutassuk a mesternek, igenis számolni kell velünk. Ezért a DVTK meccset mondanám nagyobb élménynek, mivel ez volt az első NBI-es meccsem és remélem, a közeljövőben ezen meccseim számát növelni fogom.
Hogyan értékeled a bemutatkozásodat a felnőttek között?
Első meccsemen a felnőttek között természetesen rájöttem ahhoz, hogy a Vidiben alapember legyek, nagyon sokat kell fejlődnöm. Azóta napról napra dolgozom rajta.
Marko Nikolics vezetőedző már a júniusi felkészülés során bizalmat szavazott neked, hiszen több alkalommal is pályára léphetett, sőt a Skenderbeu ellen a kezdőben kaptál helyet. Hogyan élted meg ezt az időszakot és az első nemzetközi kupameccsedet?
Nagyon szépen köszönöm Marko Nikolicsnak, hogy úgy döntött, engem is elvisz a felnőtt csapat edzőtáborába. Mikor ezt megtudtam, úgy gondoltam és éreztem, ez egy óriási lehetőség. Sose gondoltam volna arra, ami ezután következett. Már az első meccsen kezdőként kaptam lehetőséget olyan játékosokkal, mint például Juhasz Roland, akit eddig csak a TV-ben láthattam, ráadásul kilenc nappal hamarabb bemutatkozott a NBI-ben mint én születtem. Mindezek mellett vele kellett a belső védőpárost alakítanom, nem is akartam elhinni. De ő az, akitől a mai napig mindennap tanulok valamit.
A Vidi idén remekül teljesít a nemzetközi porondon, ráadásul a továbbjutás is meglehet. A csapaton belül hogyan állnak az idei sikerekhez? Van benned-e némi csalódottságérzet, hogy Nikolics mester idén még nem küldött pályára az élvonalban a kettős terhelés tudatában?
Természetesen mindenki profikent kezeli a dolgot és még keményebben dolgozunk a szakmai stábbal, hogy ezt a sikert még tovább vigyük és tavasszal is legyen magyar csapat az Európa-ligában. Egy játékosnak az a legjobb, ha játszik, ezért valóban kicsit csalódott vagyok, mert játszani szeretnék. De addig még nagyon sok munkát kell elvégeznem, szóval, nagyon pozitív vagyok a jövővel kapcsolatban.
Ez elmúlt héten átadták a székesfehérváriak új büszkeségét, a MOL Aréna Sóstót, neked mik az első benyomásaid az új létesítményről?
Hát csodálatos létesítményt kaptunk. Amikor beléptem, az öltözőben csettintettem egyet, hogy na ez igen, tényleg minden adott a fejlődésemhez és a remek szerepléshez.
Idén a MOL Vidi második csapatában 8 mérkőzésen közel 720 percet játszottál. Az idei szezonra milyen célokat tűztél ki?
Óriási segítség számomra, hogy a második csapatban folyamatosan játszhatok, hisz a tapasztalatok gyűjtése a legfontosabb dolog egy futballista életében. Ezért próbálom ott megmutatni, hogy igen idevaló vagyok és bizonyítani a mesternek a jó formámat, hogy tudja, bármikor számíthat rám az első csapatnál.
A magyar utánpótlás válogatottnak is meghatározó tagja vagy. Milyen érzés magadra húzni a válogatott címeres szerelését?
Azt nem tudom elmondani, mert elmondhatatlan érzés. Nagyon remélem, ezt az érzést jövőre az U21-es válogatottal is átélhettem majd, persze a legnagyobb célom, hogy egyszer a felnőtt válogatottban is bemutatkozzak és meghatározó tag legyek.
Idén ősszel az U19-es válogatottal hazai közönség előtt kivívtátok az elitkört. Hogyan emlékszel vissza a hazai selejtezőkre és mik az elvárások a márciusi elitkörös selejtezőre?
Úgy gondolom, hoztuk azt, amit elvártak tőlünk. Amilyen jó csapatunk van most és amilyen szurkolótábor állt mögöttünk, nem is alakulhatott volna másképpen csak úgy, hogy csoportelsőként megyünk tovább az elitkörbe. Nagyon várjuk már a sorsolást, de bárkit is kapunk, megmutattuk a hónap elején, hogy számolni kell velünk, miután egy olasz csapatot emberhátrányban is megvertünk, és ezzel a csapattal ott vagyunk az elitben.
Felvidékiként követted-e a DAC mérkőzéseit, szeretnél-e mondjuk egyszer Dunaszerdahelyen futballozni vagy inkább külföld a célod?
Őszinte leszek, a Komárom csapatát nem követem, viszont a DAC meccseit folyamatosan figyelem és nagyon szurkolok nekik, hogy végre bajnokok legyenek. Szívesen fociznék Dunaszerdahelyen, előrelépés lenne nekem, de természetesen a távoli célom a külföld.
Ugyan még csak 18 esztendős vagy, de mit tartasz eddigi pályafutásod legnagyobb sikerének?
Nagy sikernek tartom az U17-es Eb-n elért 6. helyet és büszke vagyok az NBI-es meccsemre is. De talán a legnagyobb sikernek azt mondanám, hogy több alkalommal is viselhettem a csapatkapitányi karszalagot a válogatottban és ez tökéletes érzés.
