Mocsi Attila: készen állok az NB I-re
Újabb mérföldkőhöz érkezett a lakszakállasi Mocsi Attila pályafutása. A fiatal belső védő tehetségére az élvonalban szereplő Zalaegerszeg is felfigyelt, és szerződtette a 20 esztendős felvidéki játékost. Az utánpótlás-válogatott futballista a másodosztályban szereplő Szombathelyi Haladástól igazolt a ZTE-hez. Erről, továbbá a szombathelyi évekről és a Gera Zoltán vezette U21-es válogatottról, valamint a részben hazai rendezésű U21-es Európa-bajnokságról is kérdeztük.
Nem egész másfél év után távoztál Szombathelyről, miután az élvonalbeli Zalaegerszeghez igazoltál. Hogyan jött ez a lehetőség?
Másfél éve érkeztem Szombathelyre, hároméves szerződést írtam alá, és már fél éve is szóba került a ZTE érdeklődése, de akkor még nem jött létre az átigazolás. Két hete jelezte a mene-dzserem ezt a lehetőséget, szerencsére mindenben megegyeztünk, így most sikerült csatlakoznom Zalaegerszeg együtteséhez.
Szombathelyen alapemberré váltál, amit meg is háláltál. Milyen emlékekkel búcsúztál a Haladástól?
Lássuk be, másfél éve hiába edzettem a Vidi első csapatával, az NB III.-ban játszottam, úgyhogy nagyon örültem, amikor Mátyus János és a Hali megkeresett. Azért óvatosak voltak, még kétnapos próbajátékon is részt kellett vennem, szerencsére az első nap után mondták, hogy jöjjek. Azt hiszem, az első hét után mindenki véleménye megváltozott rólam, és nem volt kérdéses, hogy kezdő legyek-e a nyitányon. Onnantól kezdve szinte az összes meccset végig a pályán töltöttem.
Az átigazolásnál mi volt számodra a döntő tényező?
A legfontosabb tényező az volt, hogy NB I. Emellett lássuk be, Magyarországon a magyar fiatalt nem annyira szeretik kezdőbe állítani, sajnos, főleg nem belső védőben. Viszont Zalaegerszegen nagyon sok fiatal van jelenleg is, és nagyon sok példa van arra, hogy milyen jó lépcsőfok akár külföldre is a ZTE. Említhetjük Bolla Bendi, Szánthó Regő vagy Skribek Alen példáját. Jól bánnak a fiatalokkal, ahol minőségi munka folyik, s ez is befolyásolta a döntésem.
A ZTE jelenleg ötödik helyen áll a bajnokságban, milyen célokkal érkeztél a csapathoz?
Először is szeretnék beilleszkedni, amivel gondolom nem lesz gond. Szeretnék olyan edzésmunkával előrukkolni, amellyel rászolgálok arra, hogy pályára léphessek az NB I.-ben. Onnan pedig már rajtam múlik, hogy mennyit fogok játszani, de szeretném bebizonyítani, hogy igenis készen állok az NB I.-re. Csapatszinten 5. helyen állunk, és azt gondolom, az első hat hely valamelyike nagyon jó szezon lenne. Ebben kulcsfontosságú, hogy a második legtöbb gólt kapta a csapat. Remélem, velem együtt tudunk ezen változtatni, és akkor biztosan elérjük a célkitűzéseinket.
Ugyan még csak pár napja érkeztél meg Zalaegerszegre, hogyan fogadtak az új csapattársak?
Szerencsére vannak ismerős arcok, de a többi játékos is jól fogadott.
Volt esetleg visszhangja a Haladáson belül, hogy a szombathelyiek legnagyobb riválisához igazoltál?
Nyilván volt, viszont ezzel nem annyira foglalkozom. Sokkal többet jelentenek azok az üzenetek, amelyeket a Hali játékosaitól kaptam. Sőt, még a két évvel ezelőtti nagyon erős Vidi keretből is üzent több játékos, hogy maximálisan megérdemlem. Ezek még több munkára inspirálnak.
A Haladás az őszi idény során az élbolyba tartozott, az utolsó öt meccsen aztán három vereség is becsúszott. Számított rá a csapat, hogy fel tudja venni a versenyt a Vasassal és a DVTK-val?
Amikor elindulunk egy versenyen, nem úgy állunk hozzá, hogy csak ússzuk meg valahogy. Napról napra úgy dolgoztunk, hogy ott akarunk lenni az élbolyban. Szerencsére ez sikerült, és én úgy távozom, hogy versenyben van a csapat! Szurkolni fogok a srácoknak, hogy sikerüljön elérni a céljukat.
Mint említettem, alapember voltál Szombathelyen. Mi lenne az, amiben sikerült előrelépned ebben az időszakban?
Két részre bontanám ezt a másfél évet. Az első egy évben olyan edzőm volt, aki abban a pozícióban játszott nagyon komoly szinten, ahol én. Úgyhogy már az edzésen „kiszúrt” minden olyan dolgot, amin azonnal javítanom kellett, hogy egyszer komoly szinten játszhassak. Nekem ez az egy év talán az egész pályafutásomat megalapozta. Ha nincs Mátyus János, most biztos nem az U21-es válogatott meccsről és NB I.-es szerződésről beszélgetnénk. Az elmúlt fél évben is sikerült sokat fejlődnöm az új vezetőedzővel, úgyhogy neki is köszönöm.
Az elmúlt időszakban sikerült bemutatkoznod a magyar U21-es utánpótlás válogatottban is, a Gera Zoltán edzette csapatban. Pályafutásod szempontjából hogyan értékeled az elmúlt időszakot?
Lassan egy éve, hogy először meghívót kaptam az U21-es válogatottba. Nagyon vártam már, frusztrált voltam, hogy nem hívtak meg, de nem adtam fel. Még keményebben dolgoztam, amikor jött a részben magyar rendezésű Európa-bajnokság. Két koronavírusos eset miatt kerültem be a keretbe. Egy hetet edzettem a válogatottban és végigjátszottam az Európa-bajnokságot. Azóta az összes válogatott meccset végig a pályán töltöttem, sőt az idei selejtezőkön kapitány is voltam a két meccs második félidejében.
A korábbi korosztályos magyar válogatottakban is szerepeltél, mennyire volt más az U21-nél a munka Zolival?
Azt gondolom, az U21 már kezd hasonlítani a felnőtt válogatotthoz, szinte minden játékos komoly szinten játszik. Míg az U17-ben és az U18-ban fel tudjuk venni a versenyt, addig itt már egyre nehezebb. Miközben nálunk egy-két játékos játszik az NB I.-ben, többen az NB II.-ben, külföldön azonban már a topbajnokságokban játszanak a játékosok.
Tavaly a Szlovéniával közösen megrendezett U21-es Európa-bajnokságon mindhárom csoportmeccsen pályára léphettél. Hogyan tekintesz vissza a kontinenstornára?
Nagy élmény volt! Felvidékiként mindig elmondom, a legjobb felvenni a magyar válogatott mezét. Viszont az eredmény elég rosszul sikerült. Azt gondolom, az Eb-n játszó 1998-as születésű belső védők nagyon előttem járnak. Ők akkor már 50-60 meccset játszottak le a Bundesligában. A 2000-es születésű belső védők viszont elérhető távolságban vannak, persze, ha minden nap beleteszem a megfelelő munkát. Úgyhogy minden nemzetközi meccs egyben kiváló visszajelzés nekem, hogy hol is tartok valójában.
Megjelent a Magyar7 2022/5.számában.
