Minden téren dominált a PL az átigazolási időszakban
Véget ért az az időszak, amely sokak számára még a bajnoki szezonnal is izgalmasabb. Szeptember 1-jével a legtöbb európai topbajnokságban bezárult az átigazolási piac, mely ezúttal is rendkívül izgalmasan alakult.
Mint, ahogyan azt már a címből is sejteni lehet, az angol bajnokság csapatai ezúttal sem fukarkodtak. A Premier League-ben szinte évről évre megdőlnek az átigazolási rekordok, az idei nyáron a húsz klub kiadásai elérték a 3,46 milliárd fontot.
A tavalyi nyár számított mérföldkőnek, amikor első alkalommal lépte át a költekezés a hárommilliárd fontos határt, az idei nyáron pedig sikerült ismét rátenni egy lapáttal.
A PL-csapatok sosem fukarkodtak, ha átigazolásokról volt szó, sokat mondó adat azonban, hogy öt évvel korábban ez a szám még éppenhogy csak súrolta az egymilliárd fontot. Jelenleg ott tartunk, hogy az angol liga középcsapatai két- vagy akár háromszor akkora összegeket költenek el erősítésekre, mint az olasz, a német vagy a spanyol bajnokság topklubjai.
Az angol rekord is megdőlt, a Deadlien Day-en (átigazolási időszak utolsó napja) a Manchester City 125 millió fontért (átszámolva nagyjából 146 millió euró) szerződtette Enzo Fernandezt a Chelsea-től. A Manchester Cityvel érdemes külön is foglalkozni, az átalakulóban lévő manchesteriek 458 millió fontot (536 millió euró) költöttek el nyáron, ami szintén új rekordnak számít.
Az idei átigazolási időszak tíz legdrágább transzfer közül három is a Cityhez köthető, az említett Fernandez mellett 95 millió eurót adtak a marokkói válogatott 18 éves középpályásáért, Ayyoub Bouaddiért, az angol válogatott Elliott Andersonért pedig 135 millió eurót fizettek a Nottinghamnek.
Rodri és Bernardo Silva távozása után újjá kellett építeniük a középpályájukat, erre pedig nem kevesebb, mint 376 millió eurót költöttek el.
Az angol klubok pénzügyi főlényét az is jól mutatja, hogy a top tíz legdrágább transzfer közül három a tavaly még a kiesés ellen küzdő Tottenhamhez fűződik. Az észak londoniak több mint 87 millió eurót fizettek Savinhoért, a Mateus Fernandes-Sandro Tonali középpályás duót pedig 207 millió euróért szerződtették. Egyelőre azonban ez is kevésnek bizonyul, a Tottenham két forduló után pont nélkül az angol bajnokság utolsó helyén áll.
A tíz legdrágább nyári transzfer közül kilenc a PL-ben valósult meg, kizárólag a Real Madridba távozó Yan Diomande fért fel a listára, Florentino Perezék 125 millió euróért csengettek ki az elefántcsontparti támadóért.
A Manchester City és a Chelsea ketten együtt többet költöttek játékosokra, mint a La Liga vagy a Seria A húsz csapat összesen.
A londoniak esetében azonban fontos megjegyezni, hogy még az eddigi évekhez képest is kivételesen jól teljesítettek az eladások terén, az ebből generált bevételeik elérték az 500 millió fontot. Hiába költött tehát Chelsea több mint 400 millió eurót új játékosokra, összességében pozitív egyenleggel zárták az átigazolási időszakot.
Az elmúlt években megszokottá vált, hogy a frissen feljutó csapatok a következő évben ismét visszaesnek a Championshipbe, annak ellenére, hogy elképesztő összegeket költenek a csapatuk megerősítésére. Ez az idei évben sem volt másképp, a Coventry-Hull City-Ipswich Town hármas több mint 400 millió fontot költött játékosokra.
És pontosan ez az, ami az óriási különbséget jelenti a többi ligához képest. Amíg a PL alsóházában vitézkedő klubok jóval többek költenek erősítésre, mint más ligák topcsapatai, addig folyamatosan nőni fog a szakadék az angol és a többi európai bajnokság között. Egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy hány olyan együttes maradt az európai ligákban, mely pénzügyi szempontból fel tudja venni a versenyt a PL-csapatokkal. Ez a téma azonban egy külön cikket érdemel, melyre a közeljövőben mindenképp sort kerítünk.
