Micsoda álom!

Stadionavató ide vagy oda, nekünk ugyan nem számított. A minszki vereség után ismét vasárnap játszott a csapatunk, ezúttal Nyitrán. Frissítő záporban érkeztünk a Szent István térre, ahol már gyülekeztek az autóbuszokra váró szurkolók. Jó kis társaság gyűlt össze. Ervin, a dobosunk már messziről kimagaslott a tömegből. Editke, Franco, Papi Gitával és Fridivel, Mirko, Jaro és Ivi, de nagyon hosszú lenne a felsorolás. Lehet, lassan mindenkit megismernek a kedves olvasók. Miután Roliék kiosztották a jegyeket, útnak indultunk. A nyitrai szervezők csak 397 jegyet biztosítottak számunkra, ami bizony kevésnek bizonyult.

A vendégszektorba szóló belépőjegyek az elővétel során elfogytak, nagyon sokan a hazaiba tudtak már csak jegyet venni. Csallóközből a Mátyusföldön át mindenhol csatlakoznak hozzánk szurkolók. A galántai AVA benzinkúton már több személyautó, kisbusz is parkol, velünk jönnek ők is Nyitrára. A stadiontól nem messze a Nyitra folyó melletti füves területen már alig van hely, jó sokan leszünk. És így is volt: közel 500 DAC-szurkoló kísérte el a csapatot.

A beléptetés ezúttal egy modern forgókapun történik, az oda vezető úton felsorakozva a rend őrei, némelyikük tökmagot eszik. Belépve a szokásos motozás, majd jön a meglepetés. Az új stadion bizony egyrészt még nem készült el egészen, hiszen az illemhelyiségeken sem ajtó, sem ablak. Ugyanez jellemzi a büfét is. A vendégszektort a hazai szektortól elválasztó területen még építkezési anyagok. A lépcsőn felmenve pedig egy szenyicei és nagymihályi stadion lekoppintott mása tárul elénk. Kissé unalmas látvány. Mondjuk az ósdi betonrengetegtől jobb, hiszen itt már nem tudtak bennünket dobálni a stadion darabjaival. Hangolódunk a meccsre, a Ria-Ria-Hungária rigmust füttykoncert kíséri. Pedig a nyitraiak ősei még minden bizonnyal magyarul beszéltek, de változik a világ. Na meg persze Trianon is megtette a hatását. A büfében lassan csapolnak, plusz még számolni sem tudnak bosszankodnak néhányan.

Kifutnak a csapatok a pályára, a nyitrai hangosbemondó próbálja erőltetni a szurkolást, de a hazaiak nem veszik a lapot. Bezzeg mi nem ülünk csendben. Himnusz a nyitrai vár alatt, persze füttyszó kíséretében. Kezdődjék a mérkőzés, a csapatban elég nagy változások történtek. Macej helyett Jedlička a kapuban, a kapitány Ljubičić helyén Huk, a hátvédsorban újra Kone, a közönségkedvenc Pačinda pedig csak a kispadon.

Jól kezdtünk és végig nagy fölényben játszottunk mégis a nyitraiak örülhettek az első félidőben. Hroššo kapus, a nyitrai hálóőr az első félidőben mindent hárított. Kružliak játékvezető pedig ezúttal nem volt részrehajló, pedig kissé tartottunk attól, hogy a stadionavatón inkább a hazaiaknak fog kedvezni. Bosszankodtunk a sok kihagyott helyzeten, majd az első félidő 44. percében Šimončič szerzett vezetést a hazaiaknak. Se nem jókor, se nem megérdemelten kaptuk a gólt. De a foci már csak ilyen, ha nem adsz, kapsz. Erre már ráfáztunk itt Nyitrán legutóbb.

A második játékrészben ismét mi voltunk a kezdeményezőbbek Vida, Kalmár, Herc, Bayo próbálkozott. Aztán megint jött a hidegzuhany, amikor Vestenický az 58. percben megelőzve a védőket fejjel vette be a kapunkat. A hazai nézők mutogattak felénk örömükben, szlovák zászlókat lengettek. Ők már elkönyvelték a győzelmet. A DAC viszont nem adta fel, nagyon nem. A 62. percben az egyik legjobb cserét könyvelhettük el, amikor Pačinda a pályára érkezett Vida Máté helyett. Nem telt bele kis idő, és a 65. percben Pačinda már egy távoli lövése rezegtette meg a nyitraiak hálóját. Tovább támadtunk, a vendégszektor sem adta fel. A szurkolás folyamatos volt, mindenki az egyenlítésre látott esélyt, hiszen a játék képe alapján erre minden lehetősége megvolt a sárga-kékeknek.

És nem is kellett sokat várni, hiszen a 69. percben ismét gólnak örülhettünk. Kalmár Zsolti remek beadására Bayo érkezett szélsebesen és bólintott Hroššo kapujába. Kiegyenlítettünk. Ekkor még nem tudhattuk, hogy ismét a hosszabbításban nyerjük meg a meccset. Szétszakadt a pálya, bizony mindkét csapat előtt adódott lehetőség, de kimaradtak a helyzetek. Jedlička kapus már nem kapitulált, nem úgy a nyitrai társa. Négy perces hosszabbítás következett a rendes játékrész letelte után, ami ismét nekünk hozott szerencsét. Pačinda végezhetett el egy szögletet pont előttünk. Mindannyian imára kulcsolt kézzel szorítottuk a sálunkat. Hosszasan készülődött a szöglet elvégzéséhez a DAC egyik legjobb játékosa. Majd érkezett a nyitraiak számára a dráma, azaz a fekete leves Bayo révén, aki ismét fejjel volt eredményes a kapufa segítségével. Leírhatatlan öröm a szektorunkban, egymás nyakában ugrunk. Igen, három a magyar igazság.

A játék képe alapján valóban megérdemeltük a győzelmet a Zobor lábánál. A játékvezető a gólöröm közepette lefújja a találkozót. Éltetjük a fiúkat, megérdemlik. Küzdöttek és szép focival örvendeztettek meg bennünket. Öröm a köbön, szó szerint hármas öröm. A végén még egy nyitrai legény befutott a pályára és próbált meg provokálni bennünket, szomorú estéje lehetett. Nem úgy nekünk, akik diadalmenetben masíroztunk át a stadiont és a parkolónkat összekötő gyalogoshídon a rendőrsorfal mellett.

Szép estét szereztek nekünk a fiúk, legközelebb hazai pályán a rózsahegyi gárdát fogadjuk a bajnokságban. Előtte azonban még Puhóra megyünk a Szlovák Kupában.