Mezőnyfölény, kevés góllal és Diogo Costa bravúrjával
Az Európa-bajnokság hétfői játéknapja újabb két csapatot juttatott a legjobb nyolc közé, s mint általában a hétfők lenni szoktak, ez a nap sem hozott túl sok parádét. A hozzám hasonló, csak a labdára koncentráló és taktikailag képzetlen néző számára a tetszetős játék, a támadás, a gólhelyzet és a gól teszi látványossá a focit, ebből a két aktuális meccsen kevesebb jutott, még ha az esélyesek végül hozták is a tőlük elvárt továbbjutást.
A nap első meccse a francia – belga volt. Sokunk számára a belga csapat az utóbbi évek teljesítményei alapján már úgy íródott be, hogy egy „nagycsapatról” van szó, így kellemetlen meglepetés volt, hogy a francia válogatottnak inkább csak asszisztáltak Düsseldorfban és bár az igyekezet nem volt megkérdőjelezhető, a tizenhatoshoz közelítve egyre inkább hiányzott a konstruktív megoldások lehetősége. A franciák is inkább a lövésekig jutottak el, ebben főleg Tchouameni és Mbappé jeleskedett, de már az első félidőben feltűnő volt, hogy a francia csapat sem rohan eldönteni a meccset. Az erővonalak azért fokozatosan kirajzolódtak, és már az első játékrészben és főképp a próbálkozások és a lövések számát illetően fölénybe kerültek a franciák. Ez még jobban kiteljesedett a második játékrészben, de a hatékonyság továbbra is elmaradt. Deschamps edző viszont jól nyúlt bele a csapat összeállításába, amikor a 62. percben pályára küldte Kolo Muanit, aki akár szerencsésnek is mondható góllal hálálta meg a bizalmat öt perccel a rendes játékidő letelte előtt. A gólt később a belga védő Vertonghen öngóljaként könyvelték el, mivel a lövés a lábáról pattant a kapuba.
A hétfői második mérkőzés Portugália és Szlovénia frankfurti párharcát hozta, meddő várakozásokkal spékelve. Ez elsősorban Portugáliát érinti, hiszen Szlovénia már azzal is kielégített talán minden várakozást, hogy csoportjából továbbjutott. Kitűnő példája volt viszont a játékuk mindjárt a kezdéstől arra, hogy a „kiscsapatok” is milyen meggyőző taktikai fegyelemmel kezdenek egy-egy mérkőzésbe nagyobb nevű ellenfelekkel is szemben állva. Ezt láthattuk a szlovének esetében is, akik energiáik legnagyobb részét saját kapujuk védelmére helyezték, amelyben kitűnő támaszuk volt a kapus Jan Oblak.
A hosszabbításban Ronaldo pár percig szinte negatív hősévé is vált csapatának azzal, hogy a 105. percben tizenegyest hibázott. A portugálok továbbra is vezették támadásaikat, aztán a szlovének is eldönthették volna a maguk javára az eredményt, de a gól nélküli eredmény már nem változott.
A mindent eldöntő tizenegyespárbaj sokkal egyértelműbb lefolyású volt, mint ahogy azt a százhúsz percnyi játék után gondolhattuk volna. A portugálok közül elsőnek a labda mögé álló Ronaldo előbb feledtette korábbi megingását és ezt a tizenegyest már értékesítette, a nap tényleges hősévé viszont kapuskollégája, a még csak 24 éves Diogo Costa vált, aki sorozatban három büntetőt is kivédett, így ezzel a nem mindennapi teljesítményével oroszlánrészt vállalt abban, hogy a portugál válogatott viszont három értékesített tizenegyessel az Európa-
bajnokság további körébe jutott. A szlovén válogatottnak semmilyen oka nincs, hogy játéka vagy a büntetőpárbajban nyújtott megingása miatt bármilyen negatív kritika érje, a végjáték már az idegek és a nagyobb rutin fölényét jelentette, s ebben a sokat tapasztalt portugálok jobban álltak.