Mess(z)ire jutott az argentin válogatott
Őszintén szólva örültem annak, hogy a két elődöntő közül előre, látatlanban a jobbik párosítást kaptam. Az argentin-horvát jó kis meccsnek ígérkezett. Hogy végül nem lett az, tulajdonképpen egyik csapaton sem múlt.
Legutóbbi értékelésemben azt írtam, vélhetően nem jut messzire ez a horvát válogatott, hiszen a négy évvel ezelőtti ezüstérmes csapat nagy része most is itt van a vébén. Focizni nem tanultak meg jobban (eleve világszínvonalú játékosok), az edzőjük ugyanaz, legfeljebb négy évvel öregebbek, lassabbak és tapasztaltabbak lettek. Ehhez képest a horvátok, ha tizenegyesekkel is, de csak kiejtették a brazilokat, akiket sokan a vébé abszolút esélyeseinek tartottak.
Argentína ellen végül kifulladt a horvát lufi.
Azért ne felejtsük el, Modricéknak úgy jött össze az elődöntő, hogy rendes játékidőben mindössze egy meccset nyertek meg, Kanadának rúgtak négyet, aztán másodikként továbbevickéltek a csoportból. A brazilok kiejtése után nem sokan mertek ellentmondani a kórusnak, de azért óriási szerencse is kellett ahhoz, hogy a horvátok idáig jussanak. Furcsa ezt mondani egy elődöntőig jutott válogatottról, de nem volt ez acélos teljesítmény.
A sors furcsa fintora, hogy épp a horvát védelem mondott látványosan csődöt Argentína ellen.
Bár a meccs első harmada tulajdonképpen horvát mezőnyfölényt hozott, egy nagyon fontos dologról elfeledkezett a Dalic-legénység. A focit gólra játszák! A labda meg gömbölyű, a meccs lefújásig tart, persze-persze, tudjuk, hogy óriási közhely, de, az a csapat, amelyik először a 73. percben lő kapura, miközben már kettővel megy az ellenfél, egyszerűen nem érdemli meg a győzelmet. Függetlenül attól, hogy az argentinok láthatóan tudatosan engedték át a kezdeményezést az ellenfélnek, a meccs elején úgy tűnt, Horvátország simán behúzhatja. Ez a tünemény nagyjából a 25.-30. percre szét is oszlott.
Lehet vitatkozni azon, hogy az első félidőben befújt tizenegyes jogos volt-e. Fel sem merült a VAR-ozás, így könnyen rábólinthatunk, de a horvátok is joggal reklamálhattak, Livakovic kapus álló helyzetben várta az argentin csatárt, nem mozdult be elé.
Utólag persze semmi jelentősége, nem ezen múlt.
Sokkal inkább azon, hogy a gólképtelen horvát támadósor mellé, mögé a vébén most először, egy botrányosan gyenge védelem sorakozott fel. Szerencsétlen horvát védők a legfontosabb meccsükön betliztek. Csak idő kérdése, hogy a második argentin gól előtt lejátszódó jelenetek alá valaki bevágja a Benny Hill zenéjét. Előbb Juranovic, majd Sosa sem tudott egy embereset belebikázni a labdába, ezen a szinten ekkora hibákat már nem lehet elkövetni.
A horvát csapaton ekkorra látszott, 2:0 után képtelenek lesznek visszajönni a meccsbe. Megcsinálták a japánok ellen, a legvégén megcsinálták a brazilok ellen is, de az elődöntőben erre esélyük sem volt.
Argentína minden kétséget kizáróan megérdemelten jutott a döntőbe. Ha Messivel megnyerik a vébét, talán mindörökre eldőlhet az örök kérdés, Messi vagy Ronaldo. Ehhez azonban még le kell nyomni (valószínűleg) a franciákat, ráadásul jó, ha tudjuk, ha valami nem megy az argentin csapatnak, az épp a döntők. Talán nincs még egy csapat, ami ennyi döntőt bukott volna el az utóbbi években. 2014-ben a németek ellen elment a vébé. Ez egy, de hogy az argentin csapatnak sikerült az utóbbi 7 Copa America tornán ötször döntőbe jutni, majd négyszer kikapni, az egészen páratlan teljesítmény.
A legutolsó, tavalyi Copát végül behúzták, talán sikerült megtörniük az átkot. Vasárnap kiderül!
