Megújult a Bajnokok Ligája?
Földindulás a BL-ben? Vagy nincs itt semmi látnivaló, maradt minden a régiben? Mi volt a cél egyáltalán? Na jó, azt mindannyian sejtjük, ahogy az is nyilvánvaló volt előre, hogy lesznek, akiknek tetszik majd az új modell, míg mások ostorozni fogják az UEFA-t, hogy milyen újabb őrültséget szabadított rá Európára – meg a világra.
Pénz, hatalom és persze félelem. Félelem attól, hogy az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) kezéből kicsúszik az irányítás, és búcsút inthet az évtizedek óta tartó pénzesőnek. Mert mi van, ha az európai nagy klubok kilépnek a jól megszokott és megingathatatlannak hitt rendszerből, és a saját kezükbe veszik az irányítást, búcsút intenek az UEFA-nak, és a pápá után boldogan élnek, amíg...?
Szóval léteznek, amíg tudnak, amíg van érdeklődés a bolondos labdakergetés után. Mert őszintén: megérdemel egy focista heti ötvenezer, százezer, vagy háromszázezer eurót? Az a férfiak dolga, hogy lelkesen tapsikoljanak egy-egy sportembernek álcázott selyemfiúnak, vagy selyemfiúkból összeverbuvált csapatnak minden héten, akár többször is, mert micsoda finom cseleket mutatott be egyik-másik, micsoda parádés gólt lőtt az a tetovált... hm, emberke, mekkora bombát vágott az ellenfél kapujába? A finom cselek száma szinte mérhetetlen, olyan kevés akad belőlük, parádés gólok meg bombák sem születnek minden mérkőzésen. S ne feledkezzünk meg a megfelelő szurkolásról, amelyet a VIP-páholyban pöffeszkedő mosolygósok hada szintén előre megszabna, de mindegy is, a lényeg, a csürhe fizessen, ha meg rosszul viselkedik, fizet helyette a klub.
Feltehetően az UEFA vezetői időnként rápislantanak Európa térképére, és hümmögve megállapítják, bizony-bizony a mi drága sorozatunkban alig akad északi, keleti meg délkeleti csapat. Idén például a Sparta, a Slovan, a Sahtar, a Dinamo és a Crvena zvezda ötöse alkotta a lesajnált vidékiek táborát, és hála a labdarúgás magasságos istenének, mindannyian búcsúztak a ligaszakasz után. A zágrábiak pontokban ott lihegtek a legjobb huszonnégy nyakán, de hiába a 11 pont, a mínusz 7-es gólkülönbség rosszabb a Brugge mínusz 4-es mutatójánál. A többiek meg: Doneck 7, Belgrád 6, Prága 3 pont, nos igen, a Slovan (neve mellett) meg egy nagy nulla (díszeleg). A berni Young Boysszal együtt nyolc (vagyis tizenhat) találkozón egy pontot sem szereztek, de a mínusz 20-as és mínusz 21-es gólkülönbség még mindig eggyel/kettővel jobb a Red Bull Salzburg mínusz 22-esénél. Az osztrákok viszont nyertek egy meccset Rotterdamban, pedig a hollandok továbbjutottak.
A 2024–2025-ös szezontól fordulónként 16 helyett 18 mérkőzést játszanak, a fordulók számát pedig 6-ról 8-ra emelték. Lehet összeadni, kivonni, szorozni meg osztani, tehát 96 meccs helyett 144, ami 48 párharccal több, mint a korábbi években. Azt hiszem, ez nem igényel magyarázatot. A közvetítések mindenesetre elég érdekes utat járnak be, de úgy látszik, mindenkinek megfelel a jelenlegi helyzet. De milyen a foci? Szebb, jobb, más? A Bayern például 9–2-re kiütötte az első körben a Dinamót, a másodikban a Dortmund 7–1-re a Celticet, az ötödikben az Atlético 0–6-ra a Spartát, az Atalanta 1–6-ra a Young Boysot, a nyolcadikban a Lille 6–1-re a Feyenoordot. Persze születtek 5–0-s és 5–1-es meccsek is, míg a Benfica és a Barcelona összecsapása 4–5-tel ért véget, a tizenkét búcsúzó között pedig a Stuttgartot, a Bolognát, a Lipcsét és a Gironát is ott találjuk. Kik jutottak tovább helyettük? A Club Brugge és a Celtic? Valakiknek a vonal alatt kellett végezniük. Kiket látunk majd a müncheni döntőben? A nagyokat, kiket másokat!
A két nyeretlen csapatról esett szó – de a veretlenekről? A nyolcadik fordulóra egyetlen gárdának maradt esélye a százszázalékos teljesítményre, a Liverpoolnak, de Eindhovenben 3–2-es vereséget szenvedtek, 21 ponttal viszont megnyerték a ligaszakaszt. Itt érdemes megállni, és feltenni a kérdést: akadtak-e a múltban magyar BEK/BL-győztesek? Puskás Ferenc 1959-ben, 1960-ban és 1966-ban a Real Madriddal, a másik magyar pedig Bölöni László, aki 1986-ban a Steauával diadalmaskodott. Edzőként Guttmann Béla kétszer a Benficával (1961, 1962), Kovács István szintén kétszer az Ajaxszal (1972, 1973), Jenei Imre az előbb említett bukaresti alakulattal (1986), Lőw Zsolt pedig a Chelsea másodedzőjeként (2021) ért fel az európai klubfutball csúcsára. A gyengébbek esetleg románozhatnak, spanyolozhatnak és/vagy zsidózhatnak egy sort, van kiből válogatni. Ha Szoboszlai Dominik megnyerné a Bajnokok Ligáját, vajon milyen fogást találnának rajta?
A play-offban lehet csemegézni: Real-City, Ancelotti-Guardiola, az egyik kiesik, a győztes az Atléticóval vagy a Leverkusennel csap össze a nyolcaddöntőben. Legalább két francia lesz a legjobb tizenhatban, ahol milánói derbi vagy az Inter–Juventus is összejöhet, ahogy a Bayern is találkozhat a Leverkusennel, ha kiejti a Celticet, és ha a korábban említett égi hatalom is úgy akarja. Mi változott meg? A nagyok továbbra is óriások, a kicsik továbbra is törpék hozzájuk képest. Majd évek múlva kitisztul a kép, mondják a szakértők, de a szakadék már régóta áthidalhatatlan. A Bajnokok Ligája az egyre szűkebb elit homokozója, a többiek meg játsszanak a másik két kisebb homokkupacban. Csak legyen aki nézze ezt is, azt is, amazt is, mert nézőből, szurkolóból egyre kevesebb van! Vajon miért?
