Megosztó új szabályok az NB I.-ben
A szezon kezdete előtt jelentette be a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ), hogy az új idénytől bevezeti a „magyar- és fiatalszabályt”, az egyes pénzügyi juttatásokat pedig ehhez fogják kötni. Az alábbi előírások azóta is napi szinten beszédtémát szolgáltatnak a magyar futballközegben, tehát nem arattak osztatlan sikert.
A változtatás legfőbb indoka az volt, hogy az elmúlt években drasztikusan csökkent a magyar játékosok aránya az élvonalban. Sok klub idegenlégiósokra építette a csapatát, ami rövidtávon eredményes lehetett, de hosszabb távon negatív hatással volt az utánpótlás fejlődésére. Az MLSZ ezért döntött úgy, hogy a támogatási rendszert is az új szabályokhoz köti: azok a klubok, amelyek nem teljesítik a magyar- és fiatalszabály előírásait, eleshetnek bizonyos állami támogatásoktól, vagy kockáztathatják az akadémiai státuszukat. A szabály így nem csupán sportszakmai, hanem pénzügyi kényszert is jelent, amelyre minden klubnak reagálnia kellett.
A klubok reakciója vegyes volt. Az Újpest vezetősége például támogatta a fiatalok szerepeltetésének az elvét, ugyanakkor jelezte, hogy a szabály bevezetése nem lehet öncélú, hiszen egy klub feladata elsődlegesen az, hogy a lehető legerősebb csapatot küldje pályára. Benczédi Balázs ügyvezető igazgató többször hangsúlyozta, nem szeretnék, ha a döntéseket kizárólag pénzügyi ösztönzők irányítanák, mert az a verseny torzulásához vezetne. A Diósgyőr ezzel szemben pragmatikusabban állt a kérdéshez, a klubvezetés felismerte, hogy a támogatási feltételek miatt érdemes a szabályhoz igazodni, és fokozatosan a fiatal magyar játékosokra építeni. A Ferencváros, mint a legtehetősebb és legjobban szervezett klub, kisebb nehézségekkel szembesült, mivel már eddig is több hazai nevelésű futballistát foglalkoztatott, de ott is megjelentek szakmai aggályok a nemzetközi szereplés kapcsán. A Bajnokok Ligája-selejtezők szintjén ugyanis a tapasztalatlan játékosok beépítése komoly kockázatot jelenthet.
A szabály tehát nemcsak az egyes csapatok játékospolitikáját, hanem a magyar labdarúgás gazdasági és kulturális struktúráját is átalakítja. A nagy akadémiákkal rendelkező klubok helyzeti előnybe kerültek, míg azok az egyesületek, amelyek az elmúlt években elsősorban külföldi játékosokra támaszkodtak, hátrányból indulnak. A magyar szabály így újfajta versenyt hozott létre az NB I.-ben, nemcsak a pályán, hanem az utánpótlásban is el kell dőlnie, ki képes tartósan sikeres modellt építeni.
A kényszer ugyan rövid távon eredményezhet ingadozó teljesítményeket, de hosszabb távon akár stabilabb, fenntarthatóbb struktúrát is teremthet, amelyre a válogatott is építhet.
