Meglátjuk csütörtökön, hogy a Paks jobb-e, mint a Fiorentina
Megsüvegelni való, hogy vasárnap a Magyar Atom Paks légiósok nélkül hazai pályán legyűrte a Fradit 3:2-re, miközben az Üllői úton nyáron 6:1-re kikapott tőle. Most melyik a Fradi igazi arca, a nyári vagy a téli, és melyik a Paksé?
Nem hiszem, hogy az FTC a csütörtöki nemzetközi kupameccsre és az ellenfél megtévesztésére való tekintettel befékezett volna Pakson. Egy Fradinak ilyen játékosállománnyal minden meccsre rá kell mozdulnia! Örvendezve meg is írta budapesti barátom, hogy hosszú éveket kellett várnia erre a 70-es években kelt rigmusra: „azt beszéli az egész város, hogy leszívott a Ferencváros..."
Böde Dani ugyan már nem tartozik a fiatalok közé, de odaadásával, küzdőképességével és játéktudásával példaképe a fiataloknak. Most is kapott az utolsó 20 percben játéklehetőséget egykori kedvenc csapata, a Fradi ellen, és igencsak jól szállt be a játékba. Aki Paksra érkezik, szinte mindig megtáltosodik, legyen a pályafutása elején vagy a végén. Valami kisugárzása lehet ennek az atomvárosnak, ami löketet ad a focistának! Megvan a kellő bizalom a játékosok irányába, és ha be is csúszik egy-egy sikertelen meccs, nem írják le azonnal őket, bizonyítási lehetőséget kapnak a következő meccseken, amit igyekeznek jó játékkal meghálálni.
A bajnokság elején sokan csak legyintettek a Paksra, mert távozott a Fradiba a tavalyi gólkirály Varga Barnabás.
De ugyanígy legyintettek az előző évek gólkirályainak távozását követően, amikor a csapatból Ádám Martin Dél-Koreába, Hahn János pedig Dunaszerdahelyre költözött. Sorrendbe harmadszor lett magyar gólkirály paksi játékos! Valahogy mindig sikerült újakkal pótolni a távozókat! A jelenlegi rendszerben nincs annyira egy játékosra kihegyezve a góllövés, a játékosok arányosan osztozkodnak a gólokon, a csapat védekezése pedig látványosan feljavult. Ennek köszönhetően fognak pontelőnnyel (az utolsó forduló előtt néggyel) telelni az első helyen az NB1-ben.
Nyáron még égett a bizonyítási vágy a frissen érkezett idegenlégiósokban (voltak szép számmal, talán túl sokan is), tudták, hogy egyiküknek sincs stabil helye a csapatban, például csak a középpályán jelenleg a bőség zavarában vannak, 10 játékos harcol itt a csapatba kerülésért. A 31 fős játékoskeretben csupán 10 magyar játékos van, de úgy, hogy azokból 3 kapus. A magyar játékosok közül Dibuszon kívül jószerivel eddig csupán Varga Barnabás, Botka, Sigér és imitt-amott csereként Lisztes kap játéklehetőséget, ami a válogatott szempontjából sem túl jó hír. Hogyan kapjon Rossi nemzeti tizenegyében biztos helyet például Botka Endre, ha a Fradiban nem jut igazán szóhoz?
Eddig igazán csak felemás eredményeket tudott eddig felmutatni…Az is feltűnő, hogy a Fradiba nyáron érkező külföldi játékosok kissé elkényelmesedtek, aránylag biztonságban érzik már magukat a csapatban, de szemlátomást a közismert Fradi-szív nem lobog bennük annyira, mint például a paksi magyar szív Bödéékben. Pedig az új légiósok számtalan nyilatkozata alapján ilyen szurkolótábor előtt nagyon jó érzés fradistának lenni. Lehet, hogy mégsem? Szembetűnő néhány játékos erős formahanyatlása is. Közrejátszottak ebben bizonyára a sérülések és kihagyások is.
Mindezek ellenében mégis úgy érzem, hogy a Fradinak idén és a közeljövőben is sokkal nagyobb esélye van a sikeres nemzetközi kupaszereplésre, mint egy Paksnak, vagy más magyar csapatnak.
Ezért a Fiorentina ellen csütörtökön koraeste félretéve a közelmúlt bajnoki eredményeit és a klubsovinizmust, csak azért is Ferencváros!
