Megérte növelni a foci-vb mezőnyét?

Le a kalappal azon szurkolók előtt, akik mind a hetvenkét csoportmérkőzést végignézték. Igen, persze, a csoportkör harmadik fordulójában a huszonnégy találkozóból csak tizenkettőt lehetett tisztességesen, becsületesen követni, mert egyszerre játszották a meccseket, muszáj volt tehát felvételről nézni azt a tizenkettőt, amelyik párhuzamosan zajlott egy másik stadionban a kiválasztott érdekesebb, izgalmasabb mellett. Bizonyára még mindig akadnak olyan megszállott focibolondok – és nem csak szakértők –, akik valóban leülnek a képernyő elé, és fegyelmezetten végignézik mindegyik összecsapást, és talán még elismerően is szólnak a csodálatosabbnál csodálatosabb találkozókról, sőt, kijelentik, nem csökkent a színvonal a bővítés miatt, hanem éppen ellenkezőleg, a csapatlétszám növelése a világbajnokság javára vált.

Na, talán ekkora őrülteket nem találunk a legfanatikusabbak között sem, sőt, az a gyanúm, hogy a többség körében inkább az értetlenség, a morgolódás vagy a reális érvek felsorolása játssza a főszerepet, és nem néznek félre. De az is lehet, hogy már a régiek körében is elveszett a világbajnokság iránt érzett rajongás, csodálat, a nagy várakozás, ami a tornákat megelőzte.

Írhatnánk nem túl szép, sőt, kifejezetten csúf szavakkal megfogalmazott mondatot, mondatokat, hogy milyen lett, mivé lett a foci-vb, és vele együtt a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA. A világbajnokságot eladták – hangzott el a mondat kevésbé kifinomult változatban, és mit mondhatott a másik fél, akinek semmiféle okos megjegyzés nem jutott eszébe, még legyinteni is elfelejtett. A mondat másik fele pedig a FIFA-ról meg az amerikaiakról szólt, akik szintén megkapták a magukét. Jó, hát, igen, a focit el kell vinni a világ minden egyes szegletébe, ott szépen felöltöztetve bemutatni, reklámozni, ajánlani fűnek-fának, az előnyeit, az értékeit kidomborítani, a hátrányait, a kevésbé színes és csinos oldalát kisebbíteni, esetleg elhallgatni. A derűs amerikai üzletemberek pedig egyetértően bólogatnak és hümmögnek.

Márpedig a FIFA magabiztosan előállhat azzal  a magyarázattal, hogy a világbajnoki mezőny bővítése alátámasztható tényekkel. A 2022-es katari tornán még harminckét válogatott szerepelt, az idei vb-n negyvennyolcra emelték a létszámot. A kieséses szakaszba jutott csapatokat nézve elmondható, hogy a tíz afrikai gárda közül kilenc kiharcolta a továbbjutást, és csak Tunézia szerepelt le.

Igaz, a kilencből négyen a harmadik helyről léptek tovább, öten a második helyről, vagyis egyetlen afrikai csoportgyőztes sem akadt az idei világbajnokságon. Ázsia viszont leszerepelt. A kilenc válogatott közül csak Ausztrália és Japán jutott tovább, és könnyű beismerni, hogy ténylegesen a két országból csak az egyik valóban ázsiai. Észak-Amerikából a három házigazda az elvárásoknak megfelelően viszonylag könnyedén vette a csoportkör jelentette akadályt, a másik három alakulat azonban csoportutolsóként zárt, és csupán Curaçao szerzett egy pontot.

Óceániát Új-Zéland képviselte, egy pont, negyedik hely a csoportban, azt hiszem, senki sem várt tőlük többet. Dél-Amerika hat válogatottja közül öt továbbjutott, három csoportgyőztesként, hárman pedig csoportharmadikok lettek, és csak a két pontot szerző Uruguay mutatta a világnak a kevésbé szebbik arcát.

És természetesen Európa a tizenhat csapattal, amelyek közül tizenhárom bejutott a kieséses szakaszba, és csak Csehország, Törökország és Skócia utazhatott haza a csoportkör után. A FIFA tehát kijelentheti: „na, ugye, hogy megérte?!” A legjobb harminckettő között tizenhárom európai, kilenc afrikai, öt dél-amerikai, három észak-amerikai és két ázsiai válogatott szerepel. Tehát miért ne lehetne tovább bővíteni a mezőnyt?! Hatvannégy csapat a 2030-as tornán, és az azt követő világbajnokságokon is! Megérte? Mit, megérte, megéri! Ki az, aki másképp gondolja?