Megérkezett Liverpoolba
Nem lehet mindenki Szoboszlai. De lehet Kerkez. Csendben, komoly tekintettel, villanó lendülettel. Nincs benne show, csak hatalmas játékerő. Nem a labda művésze, hanem fegyelmezett játékos, maga a kitartás.
Kerkez Milos most érkezett meg oda, ahova a legtöbb magyar futballista csak álmában: a Premier League bajnokához. Főleg úgy, hogy már három magyar lesz ebben a csapatban, ketten pedig akár folyamatosan is pályára léphetnek.
Kerkez története nem klasszikus sikertörténet. Nem Dzsudzsák-féle villanás, nem Gera-féle szelíd vándorút, hanem valami vadabb, balkáni keménység magyar mezben. Egy srác, akit nem a csillogás kísért, hanem akit elengedtek focizni a közeli pályára, aztán el sem jött onnan, csak a város változott körülötte.
Kerkez története a győri kezdőlépések után a divat olasz fővárosában folytatódott. 2021 elején, még tinédzserként, egy váratlan telefonhívást kapott Olaszországból – olyat, amiről minden fiatal focista álmodik. A vonal másik végén nem más, mint Paolo Maldini, az AC Milan legendája, minden idők egyik legjobb védője volt, aki igyekezett meggyőzni, hogy csatlakozzon a Rossonerihez.
Milánóban nem jutott pályára, de ez sem törte meg. Továbblépett. Alkmaar, aztán Bournemouth. Két év alatt megszerezte a rutint, belekóstolt elég rendesen a felnőtt futballba, megkeményedett. A Premier League-ben pedig nem csak focizott. Helyet foglalt benne.
Bournemouthban az első Premier League-szezonjában minden bajnokin szerepelt, ami önmaga közlemény a világnak: „itt vagyok, készen állok”. Két gólt, hat gólpasszt adott, és egy klubrekord helyezésre vezette a csapatot. 21 évesen nemcsak alkalmazkodott, hanem beépült. Sőt, meghatározóvá vált.
Kerkez a magyar válogatottban sem az, aki az elvárásokat hajszolja. Ő az, aki elhallgattat, aki nem nyilatkozik nagyokat, de lezár egy oldalt, elindít egy kontrát, odacsúszik időben. A keretben stabilan ott a neve, nem a marketing miatt, hanem mert kell. Számíthat rá Marco Rossi. Nemcsak egy meccsre. Hosszú évekre.
Most ott lesz Liverpoolban is, a térkép közepén. A szurkolók egy része még nem tudja, ki ez a magyar srác. De meg fogja jegyezni. Mert Kerkez nem kér engedélyt. Ő jön, előre, mindig csak előre.
A szerbek szomorkodnak és elemzik, a vajdasági születésű focista miért nem a szláv mezt viseli, mi magyarok pedig örülhetünk, olyan tehetségeink vannak a válogatottban, akik lehetőséget jelenthetnek majd az újabb sikerekhez.
Kerkez játéka nem látványos, de eredményes. Nem a csel, hanem a szándék és a precízió embere. Ő az, aki minden edző álma: sosem adja fel, sosem pihen, és sosem tárgyal a keménységről. Átmegy a falon is, ha kell.
Szoboszlai Dominik már bizonyított. A nyáron kettő új fiú is érkezett magyar földről. Ez már nem magyar félsiker. Ez már jelenlét. Ez már remény azoknak, akik még csak a grund szélén rugdossák a labdát.
Megjelent a Magyar7 2025/25.számában.
