2023. október 19., 15:27

Marco Rossi, a sikerkovács

Öt éve áll a magyar labdarúgó-válogatott élén, és mostanra eljutottunk oda, hogy a magyar állampolgárságot is felvette. Marco Rossi valamit nagyon tud rólunk, magyarokról, és azt is tudja, hogyan kell győzelemre vezetni egy olyan csapatot, amely nem a világ legjobbjaiból áll össze. Mindez persze nem jelenti azt, hogy mindenki rajong a szövetségi kapitányért.

marco rossi
Fotó: MTI

Mi kellett ahhoz, hogy már az első öt csoportmeccs után úgy beszélhessünk a válogatottról, mint szinte biztos kijutóról? Természetesen győzelmek, mindig legalább eggyel több szerzett gól, mint ahányat kapott a csapat.

Nézzük az idei találkozókat! Győzelem az észtek és a bolgárok ellen, hazai pályán, a kapott gólok száma nulla, előbbi barátságos, utóbbi Eb-selejtezős mérkőzésen. Ezután döntetlen Montenegróban, majd újabb siker Litvánia ellen, odahaza. Két összecsapás, és megint kapott gólok nélkül hozta le a meccseket a válogatott. Szerbiában egy kapott gól, a csehek elleni hazai felkészülési találkozón szintén egy, győzelem kint, döntetlen idehaza. Majd ismét 2–1-es diadal a szerbek felett, magyarán hét mérkőzésen három kapott gól, tizenegy szerzett mellett.

A válogatott élén egy ötvenkilenc éves olasz áll, aki nem Jürgen Klopp, José Mourinho vagy Pep Guardiola, ahogy nem Carlo Ancelotti vagy Roberto Mancini, vagyis nincs nagy neve, nincs csodálatos múltja, nem kapcsolják össze európai élcsapatokkal.

A múltnál azért megállhatunk. Marco Rossi magyar bajnoki címet szerzett 2016–2017-ben a Budapest Honvéddal, bronzérmet a Honvéddal (2012–2013) és a DAC-cal (2017–2018), és hogy kicsit előre szaladjak, 2020-ban és 2022-ben megválasztották az év magyar edzőjének, amely díjat a Magyar Sportújságírók Szövetsége ítél oda 1985 óta. Amikor Rossit 2018. június 19-én kinevezték a magyar labdarúgó-válogatott élére, a DAC vezetőedzője volt éppen. Július 19-ig maradt Dunaszerdahelyen, aztán szeptember 8-án, egy nappal az ötvennegyedik születésnapja előtt, bemutatkozott szövetségi kapitányként is. Tampere, a 2018–2019-es Nemzetek Ligája, C liga, 2. csoport, az ellenfél Finnország, a végeredmény 1–0, Teemu Pukki a hetedik percben betalált. Nos, nem a legjobb bemutatkozás. Viszont ezután kétszer is legyőztük a görögöket, és a finnek mögött, de a görögök és az észtek előtt végeztünk, a Nemzetek Ligája átalakítása miatt pedig a második helyezettek is felkerültek a B ligába.

magyar válogatott
Fotó:  MTI
A 2019-es év az Eb-selejtezőkről szólt, az emlékezetes nagyszombati vereségről, az ezt követő világbajnoki ezüstérmes horvátok elleni győzelemről, majd a szlovákok elleni budapesti, vesztes visszavágóról.

Az E csoport negyedik helyezettje lett Magyarország, a 2020-as Eb csak pótselejtező útján vált elérhetővé, az A ágra került a válogatott, de előtte még felavatták az új Puskás Arénát, mert addig a ferencvárosi Groupama Aréna számított a magyar nemzeti csapat otthonának. Csakhogy a 2020-as évet felülírta a járvány, a pótselejtezőket elhalasztották, ahogy az Európa-bajnokságot is. A 2020-as ősz volt az, amikor a magyar válogatott látványosan szintet lépett – állítja e sorok írója. A 2016-os Eb már a múlté volt, a 2018-as vb-selejtezőt jobb lett volna elfelejteni (emlékezetes andorrai vereség), jöhetett a 2020–2021-es Nemzetek Ligája. A B liga 3. csoportjában Magyarország számított a kiesőjelöltnek. Ehhez képest a csapat nyert Törökországban és Szerbiában, előbbi válogatottat odahaza is megvertük, utóbbival döntetlent játszottunk, csak Oroszországot nem sikerült legyőzni. Csoportelsőként feljutottunk az A ligába, és ami az ősz másik két – fontosabb – mérkőzését illeti, Bulgáriát idegenben, Izlandot itthon ejtettük ki a pótselejtezőkben.

A 2021-es év jól indult, ígéretes kezdés a 2022-es vb-selejtezőkön, majd három bolond meccs a nyári Eb-n, kettő a Puskásban, és milyen közel volt a továbbjutás, az őszi világbajnoki selejtezők viszont kiábrándítóak voltak, főleg a két vereség Albániától.

A 2022–2023-as Nemzetek Ligája ellenben akkora lökést adott a magyar válogatottnak, hogy a mai napig abból a lendületből él. Pedig ki kellett volna esnünk az A ligából is! Az ellenfelek a 3. csoportban: Anglia, Németország és Olaszország. Micsoda győzelmek az angolok ellen, a németeket szintén legyőztük, hazai döntetlen után, csak az Európa-bajnok olaszok voltak jobbak! Marco Rossi 56 mérkőzésen irányította eddig a magyar labdarúgó-válogatottat, 28 győztes és 16 vesztes meccsen (12 döntetlen mellett), a negyedik legtöbb mérkőzésen a szövetségi kapitányok között. Október 3-án állampolgársági esküt tett, azóta nemcsak olasz, hanem magyar állampolgár is.

Mit tud Marco Rossi, amit mások nem? Nem sztáredző, nem vár el olyan dolgokat a játékosoktól, amikre azok nem képesek, abból építkezik, ami a rendelkezésére áll. Alázatos, a magyar lehetőségre úgy tekint, mint élete nagy esélyére, vállalkozására, nem csak úgy, mint egy rövid kitérőre sikerekben gazdag pályafutásában.

Elég említeni a szerbek szövetségi kapitányának, Dragan Stojkovićnak a nyilatkozatát, a magyar–szerb meccset követően, amikor arról beszélt, hogy nem a jobb csapat győzött. A „gyengébb” magyar válogatott ezek szerint kétszer is csak véletlenül volt jobb csapat, mint a jó nevekből álló szerb. Talán, ha alázatosabb lenne a szerb kapitány, akkor nem kapnak ki mindkétszer. Rossi megtanította a magyarokat arra, hogyan kell győzni, hogyan kell magabiztosan focizni, labdával és labda nélkül is. Ami olasz benne, azt átvesszük tőle, a lényeg az eredmény, nem a helyzetek, szögletek, lesek száma. Marco Rossi érti és érzi, kik és mik vagyunk, jól lát bennünket, egyszerre kívülről és belülről. Nem várunk tőle csodákat, ahogy ő sem tőlünk. A szerződése 2025. december 31-ig szól, a cél a 2026-os világbajnokság?

Megjelent a Magyar7 2023/42. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről. 

Hozzászólások

Fehér István 2023. 10. 20., p - 12:24

Tényleg le a kalappal Rossi mester előtt, mert kiemelte a magyar válogatottat a mély gödörből! De továbbra sem értem, miért ragaszkodik a már 2 éve tudása alatt teljesítő Nagy Ádámhoz, vagy a túlértékelt, bizonytalan Szalai Attilához...