Ma kezdődik az oroszországi focivilágbajnokság

A nyitómeccset és a döntőt a moszkvai Luzsnyiki Stadionban játsszák. Vlagyimir Putyin elnökkel pedig egyet lehet érteni. Az orosz elnök néhány nappal a világbajnokság kezdete előtt a kínai állami televíziónak adott interjújában azt mondta, hogy négy esélyese van a vb-nek: Argentína, Brazília, Németország és Spanyolország. Oroszországgal kapcsolatban is úgy fogalmazott, mint aki ismeri a focit. Eredményeket sajnos nem ért el a válogatott az utóbbi időben, de reméli, hogy jól és szépen fognak játszani, és a végsőkig küzdenek majd a tornán.

A 2018-as világbajnokság rendezési jogának odaítélése a korábbi tornákhoz hasonlóan sok vihart kavart. A rendezőről 2010-ben döntöttek, egyúttal a 2022-es vb helyszínéről is. Az oroszoknak a szavazás első fordulójában három ellenfelük volt. Anglia két szavazatot kapott, a belga–holland közös pályázat négyet, a spanyol–portugál hetet, míg az oroszok kilencet. Az angolok ezzel kiestek, következett a második forduló. Ekkor ketten voksoltak a belga–holland, míg heten a spanyol–portugál pályázatra. Az oroszok tizenhárom vokssal megszerezték a szavazatok több mint ötven százalékát, s ezzel eldőlt a győztes kiléte.

Az oroszok nekiláttak az építkezésnek és a szervezésnek, s végül tizenegy városban rendeznek mérkőzéseket, Moszkvában azonban két helyszínen is.

A tizenegy európai helyszín mellett egy ázsiai is akad, méghozzá a negyedik legnépesebb oroszországi város, Jekatyerinburg. Az Urál keleti részén található 1,45 milliós város Moszkvától 1 667 kilométerre fekszik. A vb legkeletibb és legnyugatibb helyszíne között, Jekatyerinburg és Kalinyingrád között háromezer kilométer a távolság.

Kik a vb legnagyobb hiányzói? Értelemszerűen a négyszeres világbajnok olaszok, a háromszoros vb-döntős hollandok, az utóbbi két Copa América-győztes chileiek, az utolsó Afrikai Nemzetek Kupája-győztes kameruniak, illetve az legutóbbi CONCACAF-aranykupa győztesei, az amerikaiak. A nyolc világbajnok közül csak Olaszország nem kvalifikálta magát a tornára.

Mi várható a vb-től? Érdekes lesz megfigyelni, hogy a 2018-as torna ad-e új legendát a focinak, kiemelkedik-e valaki annyira a mezőnyből, hogy a vb után el lehessen mondani, az ő világbajnoksága volt. Vajon továbbra is az erő és a dinamizmus fogja uralni a játékot? Kitűnő atléták fogják felszántani a pályákat, rengeteg ütközés lesz, és kevés igazán szép pillanat? Lesz-e kivételezett együttes, milyen lesz a játékvezetők hozzáállása, és milyen lesz a hangulat?

Ha felelni kell néhány kérdésre, a legenda születésében kételkedem. Talán akad olyan játékos, aki ki tud emelkedni a torna egészéből, és a vállán fogja cipelni a csapatát, de várhatóan a fizikai játék fogja uralni a játékot, a védelmek fognak dominálni, kevés gól születik. A meccsenkénti hármas gólátlagról felesleges ábrándozni, utoljára 1958-ban volt három feletti, 3,6. Azután már csak 1970-ben jutottak legközelebb a hármashoz (2,97). A 2,5 a reális, és a gólkirályi címhez vélhetően elég lesz az öt gól is.

Kik játsszák majd a döntőt? A második világháború előtt három vb-t rendeztek. Azóta tizenhetet, és háromtól eltekintve (1978, 2006 és 2010) a németek vagy a brazilok közül az egyik mindig bejutott a döntőbe. A németek tizenháromszor jutottak a legjobb négy közé, tizenhétszer végeztek a legjobb nyolc között, míg a brazilok mindig a legjobb tizenhat között végeztek. 

Amikor tavaly december 1-jén kisorsolták a csoportokat, a válogatottakat a FIFA-világranglista alapján minősítették a négy kalapba. A leggyengébbek ez alapján az oroszok voltak a 65. helyükkel, ennek ellenére hazai együttesként az első kalapba kerültek. Tulajdonképpen nem is sorsolták őket, automatikusan az A csoportba kerültek. Az első két helyen azóta sem változott a helyzet, Németország az első, Brazília követi. Belgium az ötödik helyről a harmadik lett, Portugália harmadikról negyedik, a negyedik Argentína pedig ötödik. Az első tízből hiányzik a kilencedik Chile, a második tízesből már hárman is kimaradtak: Hollandia, Wales és Olaszország.

Persze egy dolog a ranglista. Az oroszok többet akarnak, mint egyszerű résztvevőként búcsúzni a csoportkör után. Az A csoportban a szaúdiak ellen mindenképpen győzniük kell, Egyiptom Mohamed Szalahban bízik, az uruguayiak pedig tapasztalt alakulatot alkotnak. A portugálok az Európa-bajnoki cím után ismét Ronaldóval bizonyíthatnak, és „CR7” van olyan jó kapitány, hogy egészen messzire navigálja a hajót. A spanyolok Iniestával, Ramosszal, Piquével, David Silvával és Busquetsszel érkeznek, senki sem lepődne meg azon, ha megnyernék a tornát. A franciák elméletileg bármire képesek, arra is, hogy jól leégjenek. A peruiak mégis a csapatkapitányukkal, a dopping miatt felfüggesztett Paolo Guerreróval készülnek, és van annyira jó ez a keret, hogy eredményes legyen a végén. 

Az argentinok Lionel Messitől várják a megváltást. Messi eddig még egy tornát sem nyert a válogatottal, a második hely az ő sorsa. Ha igazi vezér, akkor neki kell húznia az argentinokat, és talán valami összejöhet. A horvátokban benne van a lehetőség, a meghatározó játékosok számára ez az utolsó esély eredményt elérni a világbajnokságon. Az izlandiak sikere az argentinokon és a horvátokon keresztül vezet, kérdés, meg lehet-e ismételni a 2016-os Eb-szereplést. A brazilok a torna egyik esélyesei a végső győzelemre, a svájciak pedig leginkább egy nemzetközi válogatottra emlékeztetnek, ahogy a franciák és a németek is. Olyanok, mint egy összeválogatott klubcsapat, csak mégis a németek a legjobbak, mert egy német vezeti őket, német felfogás szerint. A mexikóiak a nyolcaddöntőig jutnak általában, a svédek viszont meglepetést is okozhatnak. A belgák a legjobb négyig is elmehetnek, ha úgy fognak játszani, ahogy azt egy válogatottól elvárja az ember. Az angolok biztosan odateszik magukat, és ha túlteszik magukat azon, hogy ők a túlárazott sztárok, akkor eredményesek is lehetnek. A panamaiak keretében ott van Erick Davis, a DAC védője, aki Peter Fieber után, aki 1990-ben volt tagja a csehszlovák együttesnek, a második DAC-játékos, aki részt vesz világbajnokságon. A japánok, kolumbiaiak és lengyelek közül utóbbiakban lehet bízni.