Kubatov Gábor: A Fradinak a DNS-ében van, hogy bajnok akar lenni - nagyinterjú

Sok százra tehető azoknak a felvidékieknek a száma, akik rendszeresen járnak a Fradi meccseire, de az egész Kárpát-medencében nagyon fontos, erős nemzeti szimbólum. Sok esetben a magyarságtudat kifejező eszköze a külhonban. Hogy látja a Ferencváros TC szerepét és a fradizmus helyzetét jelenleg? 

Érdekes a Fradi története párhuzamba állítva a magyar történelemmel. Amikor 1939-ben ki akarták zárni a zsidókat az NB1-ből, a Fradi volt az egyetlen csapat, amely tiltakozott. A kommunizmus idején mi voltunk az ellenállás központja, aztán néhány évvel ezelőtt, amikor a Fradi-tábor március 15-én kitette Petőfit, hogy Tiéd vagyok, tiéd, hazám, a globalizmus ellen szólt. Azt mondják ránk, hogy ez a klub mindig lázad. Pedig nem. Csak mi a normalitás pártján állunk. Azt gondolom, a külhoniak azért kötődnek erősebben a Fradihoz, mert a kisebbségi lét is hasonló magatartást igényel, mint ami a jelmondatunk: küzdeni mindig, feladni soha! De közben, hála istennek, jeleskednek a határon túli magyar klubok is, a DAC, a Sepsi az OSK, a Topolya, a Csíkszereda és Észak-Komárom. Így a sport identitáserősítő hatása bővült, sőt közvetlenebb formában ölt testet. Nem véletlenül támogatta ezeket a projekteket a magyar kormány. 

A Fradinak és a Slovannak különböző múltbeli események miatt meglehetősen feszült a viszonya. A legutóbbi Slovan–DAC meccsen a pozsonyiak transzparense nagy botrányt kavart, ugyanis a DAC és a Fradi szurkolóit, focistáit mongoloknak nevezték. A szlovák szövetség végül 12 ezer eurós büntetéssel sújtotta a pozsonyiakat, de sokunkban felmerül a kérdés, ennyivel meg lehet úszni a magyarellenességet?

Én azt az elvet követem – pedig politikus vagyok –, hogy a politikának nincs helye sem a futballpályán, sem a lelátón. A Fradi családban is vannak jobb- és baloldali emberek, de a klub elnökeként nem teszek különbséget. Egy jó tanács a Slovan-szurkolóknak: szeressék annyira a hazájukat, nemzetüket, mint mi, magyarok. Erről pedig tegyenek ki egy transzparenst is, és akkor rendben leszünk. Szerintem nem tesz jót egy olyan kis országnak, mint Szlovákia, ha belülről megosztják. Ha úgy gondolják, hogy a magyarellenességtől erősebbek lesznek, nagyot tévednek. A béke sokkal többet ad hozzá egy ország teljesítőképességéhez.

Érdekes módon a mindenkori magyar kormányzat – beleértve a baloldali kormányokat is – sokat tett azért, hogy a szlovák–magyar viszony rendeződjön. Ebben érdekelt a két miniszterelnök is, és ezáltal közelebb kerültek egymáshoz. Én kint voltam 1992-ben azon az ominózus meccsen Pozsonyban és az egyik legnagyobb élményem az volt, amikor elénekeltük együtt a magyar himnuszt. Az az egyik legmeghatóbb emlék, amit nekem a futball adott. A sportot nem szabad gyűlöletkeltésre használni.    

A Csíkszereda felkerült a legfelső román ligába, a Sepsiszentgyörgyi OSK sajnos 8 év után búcsúzni kényszerült. A Felvidéken a DAC mellett idén játssza első szezonját az I. ligában Észak-Komárom csapata, Délvidéken pedig a Topolya ér el megsüvegelendő eredményeket. Ugyanakkor kevés magyar játszik ezekben a csapatokban. Az MLSZ éppen most léptette életbe azt a szabályt, hogy legalább 5 magyarnak mindig a pályán kell lennie. Előnyére lesz ez a magyar futballnak?     

Velünk, akik hét éve folyamatosan megnyerjük a bajnokságot, zsinórban hatodszor jutottunk be valamelyik európai csoportkörbe vagy a főtáblára, és klubszinten a legtöbb játékost adjuk hazánk válogatottjának, nos, velünk erről senki sem egyeztetett. Szerintem sajnos nincs ennyi tehetséges, jó minőségű magyar játékos. Célunk, hogy a nemzetközi mezőnyben minél magasabb szintre jussunk. Én úgy gondolom, az már a minimum, hogy a Fradi benne legyen Európa 50 legjobb csapatában. Nem könnyű ezt hosszú távon fenntartani, s ehhez európai minőségű játékosok kellenek. Az a gondunk, hogy a magyar válogatott utánpótlás csapatai lemaradásban vannak, ám sokak szerint ezeket a fiatalokat kellene bedobni a mélyvízbe.

Ha azonban a csapat rosszul teljesít és a szurkolók csalódnak, akkor elkezd csökkeni a futballozni akaró gyerekek száma, a meccsre járók száma és az egész magyar labdarúgás elkezdi elveszíteni a jelentőségét. Vagyis kezdhetjük az egészet elölről. Szóval nagyon óvatosan kell ezzel bánni, és nagyon tudatosan kell meghozni a döntéseket. Egy magyar játékos verekedje ki a helyét a kezdő csapatban. Legyen jobb, mint egy külföldi.

Tervezik-e esetleg további szatellit klubok bevonását határon túlról? 

A külhoni utánpótlás még mindig kihasználatlan erőforrás a magyar sport számára. Toborzásokra szoktak járni a Felvidékről is, egyelőre, sajnos nem maradt meg senki, de igazából ennek a koncepciónak a megvalósítása a Puskás Akadémia feladata. Szerintem ezen a téren jó úton jár a magyar labdarúgás, de azt tudatosítani kell, hogy egy ilyen rendszerbe bele kell tenni 10-15 évet, hogy eredményt hozzon. Az FTC utánpótlás-nevelése a sok útkeresés után most kezdi kitermelni azokat a játékosokat, akiket már be tudunk építeni az első csapatba: Tóth Alex, Kaján Norbert, Madarász Ádám, Varga Ádám és még sorolhatnám a neveket. De nem elég, ha csak a klub akarja, nem elég, ha jó az infrastruktúra, a játékosnak is maximálisan akarnia kell. Ha nem akarja az átlagnál jobban, akkor nem lesz az átlagnál jobb játékos. A Fradiban pedig az átlagnál jobb játékosnak kell lenni!  

Gratulálunk a bajnoki címhez, pontosabban címekhez, ugyanis számos szakosztályban sikerült idén is bajnoknak lenni. Kéziben és vízilabdában uraljuk is az európai mezőnyt, fociban is pár éve jártunk már ebben a magaslatban. Jövőre újra ott lesz-e a csapat?  

Elnökként nem tudok másra gondolni, mint hogy minden csapatunkkal, minden sportágban bajnokok akarunk lenni. Ez pedig a focira is igaz. A BL-főtáblához ugyanakkor szerencse is kell, ráadásul tavaly megvolt ez is, mégis elrontottuk, nagyon elrontottuk. Érdemes tudni, hogy a BL-t 1 milliárd eurós költségvetés alatt nem lehet megnyerni. Mi 50 millió euróval vágunk neki ennek a „kalandnak”.

Ennek ellenére évek óta végrehajtjuk azt a bravúrt, hogy bár még a Konferencia Ligában is szinte a legkisebb költségvetéssel rendelkezünk, mégis, mint egy kígyó, bele tudunk marni nagyobb csapatokba és tudunk meglepetéseket okozni. Úgy gondolom, ez a magyar virtusnak köszönhető. Jelen költségvetés mellett nekünk az Európa Liga a realitás, a Bajnokok Ligája az extra. Az néha összejön, mint egy jutalom. 

És mi a helyzet a többi szakosztállyal?

Vízilabdában a lányok és a címvédő férfiak egyaránt Final Four szereplők a BL-ben. Az, hogy mindkét csapatunk oda tudott érni, először történt meg, miközben a női szakosztály mindössze hat éve alakult. A férfi-vízilabdacsapat úgy nyerte meg tavaly a BL-t, hogy csak a 3. legnagyobb költségvetéssel rendelkeztünk. Idén minden esély megvan a címvédésre! A férfi kézilabdával idén felkerültünk a dobogóra.

A lányok megnyerték a kupát a Győr ellen. Itt egyébként komoly átalakulás zajlik, mert most kezdjük alkalmazni azokat a technikákat, amiket a fociban már régen használunk, ez pedig a tudományos, szakmai háttér.

A futballban megszerzett mérési, elemzési, orvostudományi ismereteket próbáljuk beépíteni a kézilabdába is. Ez nagyon sok időt vesz igénybe, ráadásul szakítanunk kellett azzal, hogy csak magyar játékosokkal dolgozzunk. Hoztunk nemzetközi klasszis játékosokat is. Két éve célul tűztük ki, hogy öt éven belül BL-t akarunk nyerni. Idén egyetlen gólon múlott a Final Fourba jutás. Ami azért különösen fájdalmas, mert ugye a MVM Dome-ban van a négyes döntő, így gyakorlatilag hazai pályán játszhattunk volna. 

Tehát nincs pardon, mindenhol a maximumot kell teljesíteni. 

Azt kell megértenie mindenkinek, hogy a Fradi nem tud félig csinálni valamit. A Fradinak a DNS-ében van, hogy bajnok akar lenni. Ez a fradizmus lényege. Akkor is, ha kisebbek vagyunk az ellenfeleinknél, elszántságunkkal, akaratunkkal, hősies, harcias küzdelmünkkel, dia-dalmaskodni akarunk és tudunk. Ezért becsülöm a külhoniakat is, mert bennük is ott van ez a mentalitás. És ezzel a Ferencváros jó példát mutat az egész nemzetnek.    

Sok támadás éri a klubot az állami támogatások miatt, holott a Fradi az egyik leginkább önfenntartó klub, amely profitot is termel. 

A sport az oktatás és a kultúra része. Ha valóban hiszünk ebben, akkor nem lehet számonkérni az állami pénzeket, hiszen természetes, hogy egy kormány áldoz erre. Ha azt vesszük alapul, hogy milyen szerepet tölt be a Ferencvárosi Torna Club a magyar sportban és milyen hatással van a társadalomra, akkor ez az állami támogatás teljesen jogos.

Nézzük csak a Groupama Aréna, vagy az MVM Dome üzemeltetését. Ez a két komplexum arra példa, hogy egy klub miként tudja a pénzt hatékonyan felhasználni. Én pedig nagyon büszke vagyok, hogy hasznot termel, amit be tudunk építeni a klub működésébe. Az állam pedig jól jár. 

Elnök úr országgyűlési képviselő, a Fidesz pártigazgatója. Hogyan egyeztethető össze a klubelnökség a politizálással?

Nekem mindig a politika lesz az első, mert a hazám mindenek felett áll. A Fradi a hazánk egy része, ha elveszik, mindenünk odalesz. Ezért tartom veszélyesnek az internacionalizmust, ami most is fenyegeti a hazánkat. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy története során a Fradi mindig akkor került veszélybe, amikor ezek az erők voltak hatalmon. Nekik a nemzeti ügyek, beleértve a Fradit is, nem sokat jelentenek. Nekünk meg igen. Fradistaként, édesapaként és magyar emberként is elemi érdekem, hogy nemzeti kormány legyen Magyarországon. 

Szócsatáktól hangos a magyar politika. Ön hogyan látja, milyen a közhangulat Magyarországon? 

A közhangulatot egy nagy kommunikációs átalakulásban érzékelem. A politika színtere átkerült a közösségi médiába. Annak idején Szlovákiában Pellegrini néhány hónap alatt lett nagy sztár és miniszterelnök, Romániában a teljes ismeretlenségből három hónapos felfuttatással nyerte meg az elnökválasztás első fordulóját Georgescu (amit utána érvénytelenítettek – a szerk. megj.). Köszönhetően a közösségi média hatásának.

Ez az újfajta kommunikáció megköveteli, hogy nagyon egyszerűen, néhány mondatban üzenjenek a politikusok, ami azért nem biztos, hogy szerencsés. Az embereknek lassan nincs is szükségük biztos tudásra, inkább csak a stílust nézik és azt a két mondatot keresik, amit meg tudnak érteni. Ez pedig nagy átalakulás a politikában, és ehhez alkalmazkodni kell. Az, aki tud alkalmazkodni, nyer, aki nem, az elbukik.

Aztán szinte automatizmus, hogy ez az új trend magával hozza a konfrontatív hangnemet és stílust. Ahol pedig adok-kapok van, ott a közhangulat is paprikás. Már most látni, hogy a jövő évi országgyűlési választás és kampány is ilyen lesz. Amitől persze fradistaként közel sem ijedek meg. Sokkal kiélezettebb és tüzesebb hangulatra számítok, mint 4, 8 vagy 12 évvel ezelőtt.          

Mennyire követi a külhoni magyar közösségek életét, illetve milyen kapcsolatban van velük? Hogyan látja a felvidéki politikai helyzetet, a magyar közösség helyzetét?

A kulcs szerintem az összefogásban rejlik. Ahol működik az összefogás, ott van politikai eredmény is. Délvidéken, Erdélyben ez jól látható. Ahol megosztottság van, ott magától értetődően problémák vannak. Ugyan a Felvidéken már létrejött a politikai egység, de még mindig vannak olyan szereplők, akik külön utakon járnak, és mondjuk felmennek szlovák pártok listáira, megbontva ezzel a magyar egységet. Ezzel azt sugallják, hogy nem olyan nagy bűn a nemzeti érdektől eltérni és szlovák pártokra szavazni, miközben ez pont az. Amíg ezek az emberek ennek a kísértésnek – akár pénzügyi, akár hiúsági okból – nem tudnak ellenállni, addig nagyon nehéz helyzetben lesz az egész közösség. Mert ha az a kérdés, hogy vagyunk-e elegen magyarok a parlamenti bejutáshoz, akkor egyértelműen igen a válasz. Aki külön utat választ és nem hajlandó alárendelni az egyéni érdekeit a magyar ügynek, az nem érti meg, hogy a szlovákok malmára hajtja a vizet. A magyar érdek mindig az első, ebben nem lehet kompromisszum. 

Ön szerint mi kellene ahhoz, hogy a Magyar Szövetség bekerüljön a pozsonyi törvényhozásba?  

Integráció, integráció, integráció. A magyar ügyet alázattal és odaadással kell szolgálni. Ha ez sikerül a Magyar Szövetségnek, akkor a felvidéki magyar közösség is sikeres lesz. Tovább megyek, ha kormányon lesz a párt, akkor minden egyes egyéni érdeket sokkal könnyebb lesz kezelni és helyre tenni, mint amikor parlamenten kívül van vagy ellenzékben.

CV:

Kubatov Gábor (1966) a FTC elnöke, a Fidesz pártigazgatója és ügyvezető alelnöke, parlamenti képviselő, három gyermek édesapja.   

Megjelent a Magyar7 2025/21.számában.