Krizsan: minden olyan gyorsan történt, de megküzdöttem vele

Mesélj egy kicsit magadról, hogyan kerültél a labdarúgás közelébe?

Egyszerű erre a válasz. Apukám nagyon jó focista volt és kiskoromtól nagyon vonzott a labda, bármilyen formája lehetett, csak rúgni lehessen bele. 5 vagy 6 évesen kezdtem az ificsapatba Paláston 

Hogyan kerültél be a nyitrai csapatba, mikor fedeztek fel? Mesélnél erről egy kicsit?

Magam se tudom, minden olyan gyorsan történt. Szerencsém is volt, amikor lehetőséget kaptam próbajátékra, még a ČFK Nyitra játékosa voltam. Egy hét után átigazoltam a FC Nyitra U19 csapatába. Nem tartott sokáig és már megjelenhettem párszor a felnőttek edzésein majd következett a profi szerződés. Mivel fiatal voltam és nem voltam még eléggé érett, fél évig tartott még szétjátszottam magam a B csapatba. Ez volt a legnehezebb fél év. Mikor lehetőséget kaptam végre az A csapatba, éltem vele. Kitartás volt a kulcsa az egésznek.

Könnyen ment a beilleszkedés az FC Nyitránál?

Minden más volt. A foci gyorsabb volt fizikálisan is meg mentálisan is, sok volt a taktikai újdonság, nehezebb edzések jöttek, napi kétszer, amihez nem voltam hozzászokva. Az elején volt nehéz hozzá szokni, hogy profi lettem. Végül, mindennel megküzdöttem. 

Hogyan értékeled bemutatkozásodat az élvonalban?

Egy szóval felejthetetlen érzés. Kiskoromtól szerettem volna teltház előtt játszani és ez sikerült. Otthon is büszke volt rám mindenki, és sok erőt adtak. Nagyon jól kezdtük a szezont, bár aztán jöttek rosszabb eredmények is, de elégedett voltam az első szezonommal.   

Megkaptad a lehetőséget és te éltél vele, azóta kirobbanthatatlan vagy a csapat kezdőjéből. Hogyan értékeled a mögöttünk hagyott szezont?

Egy játékos célja mindig az, hogy hétről-hétre pályára léphessen. Hálás vagyok azért, hogy egész szezont végigjátszhattam, egy mérkőzés kivételével. Remélem, kitart az egészségem és még jobb szezon elé nézhetünk 

A Fortuna Ligában melyik csatár ellen volt eddig a legnehezebb játszani?

Minden csatár specifikus, de volt egy pár komoly ellenfél. Mareš, Mráz,Vittek, Bakoš, Mance, Šporar. Tapasztalt játékosok, és ezek ellen a legnehezebb játszani. De dolgozok már azen is, hogy minél jobb ellenfél legyek, elvegyem a kedvüket, ne legyen könnyű dolguk a pályán.

Mik a céljaid a közeli és a távoli jövőt illetően?

Közeli jövőben szeretnék minél jobban teljesíteni, megtartani a helyemet  az U21-es válogatott keretébe. Távoli jövőben, persze ki szeretném próbálni a külföldi labdarúgást, de erről még korai beszélni, majd meglátjuk mit hoz a jövő.

Mindössze 20 esztendős vagy, de már több alkalommal is bekerültél a korosztályos U21-es válogatott keretében. Miben rejlenek az erősségeid és miben kellene még fejlődnöd?

Visszanézve, ha valaki 2 évvel ezelőtt azt mondja, hogy válogatott leszek, akkor azt mondtam volna, hogy nem normális. Remek lehetőség mindig a fiúkkal lenni, mert TOP csapatokba fociznak, és látom, hogyan működik az egész. Az erősségeim egy az egy elleni párharc, olvasom a játékot és a levegőben is erős vagyok. Fejlődni mindenben kell, nem szabad megelégednem, talán a legnagyobb hátrányom a labda irányítása.

A MOL Arénában játszani minden felvidéki számára felemelő érzés és különleges pillanat. Te hogy vagy ezzel?

Hihetetlen mit művelnek a dunaszerdahelyi szurkolók. Kedvelik a focit, csapatot, klubot. Bárcsak így működne ez mindenhol.

Az elmúlt hetek eseményei felpörögtek körülötted. Első élvonalbeli gólodat szerezted valamint sikerült a bemutatkozás a szlovák U21-es válogatottban. Hogyan élted meg ezeket az eseményeket?

Sokáig kellett várnom az első gólra az élvonalban, igy most leesett a teher a vállamról, mert már az öltözőbe is előszedegettek, hogy mikor is akarok gólt szerezni. A válogatott egy új élmény volt, pályára léphettem az olaszok ellen. Izlandon már nem kaptam lehetőséget. Szorgalmasan dolgozni fogok azon, hogy a válogatottba is minél több percet a pályán tölthessek.

Mi az, amire a mai napig a legbüszkébb vagy?

Büszke vagyok arra, ahová jutottam, de bármi is történjen, soha nem felejtem el honnan is indultam.