Kovács Krisztián: más nem is járt a fejemben, mindig focista akartam lenni

A Felvidéken láttad meg a napvilágot, de hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással, mesélnél erről egy kicsit?

Már 6 évesen elkezdtem focizni, itt Lakszakállason, ahol lakom. Mindig lent voltam a helyi focipályán. Más nem is járt a fejemben, mindig is focista akartam lenni. A szüleim is nagyon sokat segítettek benne.

Mi volt az első sikerélményed, ami után eldöntötted, hogy profi sportoló szeretnél lenni?

Már kiskoromban ez volt az álmom. Lakszakállas után Ekelre kerültem, majd utána mentem az ETO-ba.  Amire nagyon büszke vagyok, mert nem sokan mondhatják el azt, hogy egy ilyen kis faluból az ETO-ba igazolhattak, de szerencsére én köztük vagyok. Ez volt az első sikerélményem, hogy az ETO-ba igazolhattam.

Tizenhét évesen 2 hónaposan és 20 naposan a Merkantil Bank Ligában érdekelt Győri ETO színeiben sikerült debütálnod. Hogyan értékelnéd a bemutatkozásodat?

Az első meccsem a Cegléd ellen volt, természetesen egy kicsit izgultam a meccs előtt, ami szerintem természetes, hisz ez volt az első NBII-es meccsem. Szerintem jól sikerült a bemutatkozásom, mivel előtte nem játszottam, és ezután a mérkőzés után kerültem be a kezdőbe.

Ezt követően alapember lettél a győrieknél és közel 41 mérkőzésen szerepeltél a csapatban. Hogyan értékelnéd eddigi győri karrieredet?

Büszke vagyok, hogy az ETO-ban mutatkozhattam be, mert már itt vagyok kiskorom óta. Örülök, hogy 17 évesen be tudtam mutatkozni a felnőttek között. Szerintem jó úton haladok és az, hogy ez volt az első szezonom és hogy ennyi meccset le tudtam játszani az első évemben nagyon sokat segített. De még csak az út elején járok, úgyhogy remélem, minél több és jobb éveim lesznek.

Felvidéki játékosként a magyar U17-es, illetve az U19-es válogatottban is szerepeltél, közel 10 mérkőzésen ölthetted magadra a címeres mezt. Ezzel egy álmod teljesült, hogy felvidéki magyarként a címeres válogatott mezt magadra ölthetted?

Mivel már kiskorom óta Magyarországon fociztam, ez volt az álmom. Hogy először utánpótlás, majd felnőtt válogatott labdarúgó legyek.

Legutóbb, nem egész egy hónapja, hazai környezetben sikerült az elitkörbe jutás a U19-es válogatottal, melynek te is aktív részese voltál. Milyen érzés volt hazai közönség előtt kivívni a továbbjutást?

Elmondhatatlan érzés volt, mikor az MTK stadionban a felnőtt válogatott szurkolói tábora a mi meccsünkre kilátogatott és nekünk szurkolt. Előttük nagyon nehéz volt rosszul játszani és sikerült is jól kezdenünk az Eb-selejtezőt, mivel legyőztük a szlovénokat. De a következő két meccs is fontos volt. A második meccsünk Koszovó ellen volt, ott sajnos nem tudtuk feltörni az ellenfél védelmét. Sejtettük, hogy ez lesz, sajnos nem sikerült gólt lőnünk, így 0:0 lett az a mérkőzés. Az utolsó meccs pedig az osztrákok ellen volt, ahol szintén tudtuk, hogy az a mérkőzés sem lesz egy könnyű összecsapás, hiszen korábban már játszottunk ellenünk. De sikerült megnyernünk a meccset 2-1-re és csoportelsők lettünk. Mindig jó érzés felhúzni a válogatott mezt és büszke vagyok rá, hogy továbbjutottunk a következő fordulóba, úgyhogy remek érzés volt ott játszani.

Az utánpótlás válogatottban olyan futballistákkal szerepelhetsz, mint az Ajaxban futballozó Schön Szabolcs vagy a Stoke-ben pallérozódó Szerető Krisztofer, vagy az Ausztriában futballozó Szoboszlai Dominik. Számodra is cél a külföldi foci megízlelése?

Először Magyarországon szeretnék bemutatkozni az NB1-ben, de igen, utána a külföld a cél.

Mik a rövid, illetve hosszú távú céljaid?

A rövid távú céljaim között említeném meg, minél hamarabb feljutni az ETO-val az élvonalba, és minél több játékpercet tölteni a pályán. Míg a hosszú távú céljaim között az szerepel, hogy magyar válogatott labdarúgó lehessek, és hogy külföldön focizhassak.

Jó barátoddal, Mocsi Attilával születésetek óta elválaszthatatlanok voltatok, mivel egy településen, egy kórházban láttátok meg a napvilágot. Később aztán egy csapatban és egy válogatottban is futballoztattok, de tavaly Attila a MOL Vidihez igazolt. Mesélnél erről a különleges barátságról, ami a távolság óta talán még erősebb lett?

Igen, mindig együtt voltunk, egy helyre jártunk oviba, suliba, majd egy évvel utánam került ő is az ETO-ba. Elválaszthatatlanok voltunk, mondhatjuk azt is, de ő most eligazolt a Vidibe, így elváltak az útjaink, de a kapcsolat az sose fog. Mindig tartjuk a kapcsolatot és ha van időnk, akkor találkozni is szoktunk. Ez a barátság életre szóló.

Miben rejlik az erősséged és miben kellene még fejlődnöd?

Az erősségeim közé sorolnám, hogy sokat bírok futni, technikás és mindig koncentrált vagyok. Amiben még kellene fejlődnöm, az a fejelés és a beadás, de összességében még mindenben van hova fejlődnöm.

A Monor ellen a 94. percben győztes gólt szereztél, majd a nyár vége felé 2021-ig meghosszabbítottad a szerződésed. Mi volt, ami meggyőzött és a hosszabbítás mellett döntöttél?

Nagyon sokat segített az ETO, mivel már 8 éves korom óta itt vagyok, itt nőttem fel. Láttam, hogy bíznak bennem és számítanak rám és nagyon szeretek itt focizni. Úgy döntöttem, hogy itt szeretnék még focizni és ebben a családom és a menedzserem is nagyon sokat segített és így sikerült megegyeznünk.