Komáromban nagyon akarták
Hosszú idő után hazatért a szlovák élvonalba Kiss Filip, a csallóközi foci egyik meghatározó alakja, aki az új idényt már a Komárom színeiben kezdi meg. A korábban Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben is megfordult rutinos középpályást a komáromi lehetőségről, a hazatérésről és a légiós éveiről is kérdeztük.
Hosszas légióskodás után visszatérsz a szlovák bajnokságba, mivel lejárt a szerződésed az Egyesült Arab Emírségekben. Hogyan jött ez a komáromi lehetőség?
Már egy ideje terveztük a családommal, hogy hazaköltözünk Szlovákiába. Az elmúlt szezonban volt egy kisebb sérülésem, majd a klubom, a Kalba kirakott a keretből és szinte februárig nem is tudtam játszani. Ezt követően beszélgettem a testvéremmel, hogy próbáljon keresni nekem egy klubot itt, Szlovákiában, és hazajövünk, hiszen nem játszottam a csapatomban és csalódott voltam. Februárban már érdeklődtek Komáromból, sajnos akkor még nem sikerült átigazolni, de végül nyáron aláírtam Komáromba.
Korábban a DAC is érdeklődött irántad, most mégis a másik magyar csallóközi csapatban futballozhatsz. Innen, a Csallóközből származol, mit vársz a komáromi lehetőségtől?
Szerintem tudták, hogy tervezem a hazaköltözést a családdal. Én olyan csapatba szerettem volna igazolni, ahol azt érzem, hogy akarnak engem. Nagyon becsülöm, hogy Komáromban végig pozitívan álltak hozzám és örülök a visszatérésnek a szlovák bajnokságba.
Komáromban igazi csúcsigazolásként tekintenek rád, és fontos szerepet szán neked Radványi Miklós, ráadásul hamarosan elkészül az új aréna is. Mennyire volt fontos tényező számodra, hogy egy stabil középcsapathoz sikerült igazolnod?
Megmondom őszintén nekem nagyon tetszett ez a projekt és az, hogy épül az új stadion. Amikor márciusban beszélgettem a komáromi vezetőkkel és a testvéremmel, még nagyon dolgoztak rajta, de remélem, pár hónapon belül minden elkészül és kiváló körülmények között, tényleg minden adott lesz ahhoz, hogy komoly csapat épüljön Komáromban. Természetesen a legfontosabb tényező a döntésemben a vezetőedző, Radványi Miki személye volt, aki nagyon meg akart engem szerezni, és ennek nagyon örültem. De ami ennél is fontosabb szerepet játszott a döntésemben, hogy éreztem, nemcsak az edző, hanem az egész klub is nagyon akart engem. Mindig olyan csapatokat választottam az átigazolásaim során, ahol éreztem a bizalmat. Nem is tárgyaltam más csapatokkal és nem is gondoltam más csapatra, mert éreztem, hogy Komáromban engem várnak.
Azért a korábbi csapattársadnak, Saláta Kornélnak sem kellett hosszasan rábeszélni téged?
Korábban a Slovanban fociztál. Milyen érzés lesz pályára lépni a korábbi csapatod ellen?
Őszintén szólva, itt nőttem fel a Csallóközben. Akkor nekem a legközelebbi csapat a DAC volt, mert hát itt kezdtem a karrieremet, majd a pozsonyi Interhez kerültem, amely csapat most jutott fel a második ligába. Nekik is nagyon szurkolok majd. A Slovanban egy évet voltam, sikeres év volt, hiszen mindent megnyertünk, a bajnokságot és a kupát is. Most főleg a nagy meccseket, a nagy kihívókat várom, mint a Slovan, a Nagyszombat és a DAC. Remélem, nagyon jól felkészülünk majd ezekre a mérkőzésekre és jól is szerepelünk.
Gondolom a csallóközi rangadót is várod már, hiszen a DAC ellen is pályára léphetsz majd.
Az lehet az egyik legnagyobb derbi, amit nagyon várok és remélem jól is végződik számunkra. A barátaim és ismerőseim közül nagyon sokan szurkolnak a DAC-nak, ezért is lesz különleges ez a mérkőzés. Bízom benne, hogy nagyon sokan kijönnek a csallóközi derbire és egy valóban jó mérkőzést láthatnak majd.
Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az ázsiai fociban?
A családommal nagyon jól éreztük magunkat, nagyon jó volt az élet és a foci is. Igaz, az Emirátusokban már nem volt az, ami Szaúd-Arábiában, de ott is élveztem a focit, mert az utóbbi időben sokat fejlődött a liga, hiszen több sztárjátékos is ide igazolt Európából.
Játszottál tehát Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben is. Milyennek írnád le az ottani focit a szlovák bajnoksághoz képest?
Szaúd-Arábiába komoly játékosok, világsztárok érkeztek. Egyre több néző látogat ki a meccsekre és szerte a világon egyre többen figyelik az ottani bajnokságot. 4-5 komoly csapat van a ligában, de nagyon élveztem ezeket a meccseket és a stadionokban uralkodó hangulatot. Pozitívan gondolok vissza erre az időszakra és örülök, hogy anno odaigazolhattam és ott futballozhattam. Nehéz az ottani viszonyokat a szlovák bajnoksághoz hasonlítani, hiszen Ázsiában egyre több világsztár futballozik. A nagy sztárok mellett ott vannak a hazai játékosok, és ott vannak a fiatalok, akikre egyre jobban felfigyel a világ is, hiszen korábban nagy volt a különbség a hazai és a külföldi játékosok között. A szaúdi játékosok a 2022-es világbajnokságon nagy meglepetésre megverték Argentínát.
Melyek a külföldi légióskodás legszebb pillanatai?
A legszebb időszak egyértelműen az angliai, hiszen minden álmom az volt, hogy Angliában futballozhassak. A legszebb pillanatnak pedig a Liverpool elleni Ligakupa döntőt mondanám, amit a Cardiff City-vel játszottam. Igaz, hogy elvesztettük a döntőt, de ez akkor is szép emlék marad, hiszen pályára léphettem. De a válogatott meccsek is felejthetetlen pillanatok maradnak.
Több országban több kultúrát is megismertél. Melyik volt rád a legnagyobb hatással? Volt-e olyan, amelyet nehezen tudtál megszokni?
A legnagyobb hatással a Szaúd-Arábiában töltött öt év volt. Ez nagyon sokat jelentett nekem és biztos emlékezni fogok rá életem végéig. Már csak azért is, mert a két kisfiam ott nőtt fel, arabul is tanultak egy kicsit. Nagyon sokat adott nekünk, hogy kipróbálhattuk azt a kultúrát is. Persze, Szaúd-Arábiában nyolc évvel ezelőtt kicsit más volt az élet, mint manapság, hiszen egyre több a turista már ott is, nyit az ország. Az Emirátusokban is jó volt, nagyon sok embert megismerhettünk, Dubaj mellett laktunk nem messze, szóval az egész család nagyon élvezte. A karrieremre azonban Anglia volt legnagyobb hatással. Ha az nem lett volna, biztosan másképpen alakul az életem, viszont az is igaz, hogy a legnehezebb pillanatok is Angliához kötődnek. Eleinte, amikor odakerültem kölcsönbe és aztán végleg leigazoltak, nagyon sikeres időszak volt, de aztán nagyon nehéz is. Az a gondolkodásmód, amivel Angliában találkoztam, nagyon sokat adott, és a későbbiekben is sokat segített.
Megjelent a Magyar7 2025/30.számában.
