Kiss Filip: Nagyon örülnék neki, ha egyszer pályára léphetnék a DAC színeiben

Nem sok csallóközi sportoló tudhat ilyen karriert maga mögött. Kisudvarnokról indult el ez a rendkívüli pályafutás, mesélj egy kicsit arról, hogyan kerültél a foci közelébe?

Viszonylag fiatalon kerültem a DAC-hoz mindössze hatévesen, mondhatni itt kezdődött minden, hiszen 13 éves koromig szerepeltem a dunaszerdahelyi ifiben. Ezt követően lehetőséget kaptam a pozsonyi Internél, amit meg is ragadtam. Itt kaptam elsőként lehetőséget a felnőttek között a másodosztályban, mindössze 16 évesen.

A szlovák bajnokságban három pozsonyi csapatban a Ligetfalu, az Inter és a Slovan színeiben is szerepelhettél. Hogyan értékeled ezen éveket a pályafutásodban?

A pozsonyi Internél kaptam elsőként lehetőséget a felnőttek között a másodosztályban, ami nagyon fontos volt számomra, hogy ilyen fiatalon megkaptam a játéklehetőséget, hiszen ennek köszönhetően sok tapasztalatot tudtam szerezni. Mikor megnyertük a második ligát, megszűnt a csapat és én Pozsonyligetfalura igazoltam, majd onnan a Slovanba. A Slovan színeiben pedig már 18-19 évesen az első ligában játszhattam.

Egyetlen bajnoki címedet a Slovannal ünnepelhetted, ráadásul gólokkal segítetted a csapatot, hogyan emlékszel vissza arra a szezonra?

Igen, így van, bajnokságot és kupát is nyertem a Slovannal, valamint pár gólt is rúgtam. Ez hozzásegített ahhoz, hogy külföldön is felfigyeljenek rám, alig voltam 20 éves ekkor. U21-es csapatkapitány is voltam akkoriban, és külföldről is többen érdeklődtek irántam, főként Angliából, ami nagy motiváció volt a számomra. Sikerült is kimennem egy kölcsönjátékra Cardiffba, ami elég jól sikerült, kupadöntőt is játszottunk a Liverpool ellen, ami után egy négyéves szerződést írtam alá a walesi együttessel.

Csallóközi játékosként hogyan élted meg a DAC elleni rangadókat a Slovan színeiben?

A DAC ellen mindig különleges érzés volt pályára lépni, már az Inter színeiben is játszhattam ellenük a másodosztályban. Nagyon élveztem ezeket a meccseket, hiszen remek hangulat és általában sok néző is volt a meccseken, hiszen mint tudjuk, a legjobb szurkolótábor Dunaszerdahelyen van. Én itt nőttem fel, és nagyon sok barátom is DAC-szurkoló, úgyhogy számomra mindig is nagy élmény volt a DAC ellen játszani.

Van-e benned hiányérzet, hogy nem sikerült eddigi pályafutásod során a DAC színeiben futballoznod?

Ha itthon voltam, mindig kimentem a DAC meccseire, hiszen innen származom, a családom és egész Kisudvarnok DAC-szurkoló. Biztos örülnék neki, ha egyszer pályára léphetnék Dunaszerdahelyen a DAC színeiben, ezelőtt a fantasztikus szurkolótábor előtt. A fociban sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő.

Első gólodat a Fortuna Ligában éppen a DAC ellen szerezted még a Pozsonyligetfalu színeiben mindössze 18 évesen, gondolom ez a pillanat emlékezetes maradt számodra, de te hogyan élted ezt meg?

Igen, ez egy emlékezetes meccs volt a számomra, hiszen akkor a Pozsonyligetfaluval még Szencen játszottuk a meccseket, mivel nem volt még stadionunk. Azért is volt számomra emlékezetes ez az összecsapás, mert én szereztem a győztes gólt, de sok szurkoló is kilátogatott és egy jó meccset játszottunk a dunaszerdahelyiekkel. Ez volt az első gólom az élvonalban, ezt sosem fogom elfelejteni, emlékszem a meccs után is nagyon boldog voltam.

Az idei szezonban a DAC és a Slovan között nagy csata folyik a bajnoki címért. Gondolom, a szlovák focit azért követed. Te hogyan látod az idei szezon esélyeit, a DAC bajnok lehet?

Természetesen követem a szlovák focit és kiemelten figyelem a DAC meccseit, remélem végre összejön a bajnoki cím, de a Slovan nagyon erős kerettel rendelkezik. A DAC is jó kerettel rendelkezik és jó edzőjük is van, edzhettem is az akadémián, mikor otthon voltam, úgyhogy megtapasztaltam, minden feltétel adott a sikerhez. Láttam pár mérkőzést is, és drukkolok nekik, hogy sikerüljön akár idén megnyerni a bajnokságot, mert már csak a szurkolóik miatt megérdemlik, hogy Dunaszerdahelyre kerüljön a bajnoki cím.

Viszonylag gazdag pályafutást mondhatsz magadénak, hiszen több külföldi csapatban is megfordultál. Ahogy már érintettük: a Slovantól az angol másodosztályban szereplő Cardiff Cityhez igazoltál, ahol első évben rögtön alapember lettél. Milyen érzés volt számodra egy ilyen magas szintű bajnokságban szerepelni?

Igen nagyot lendített a karrieremen, mikor átigazoltam Cardiffba, mindig is nagy álmom volt, hogy Angliában focizhassak, amikor pedig összejött az átigazolás, nagyon örültem neki, hogy sikerült. Nagyon sok tapasztalatot szereztem Angliában, ugyan első évben csak kölcsönjátékosként szerepeltem az angol bajnokságban, de nagyon emlékezetes pillanatot és meccseket játszottunk. Elég, ha csak megemlítem a 2012-es Ligakupa fináléját, amit a Liverpool ellen játszottunk és büntetőkkel kaptunk ki, az egy emlékezetes mérkőzés volt a számomra is.

A következő évben a Cardiff feljutott a Premier Leauge-be, de ebben a szezonban már kevesebb lehetőséget kaptál és távoztál is a skót Ross County együtteséhez. A több játékelehetőség miatt váltottál?

Sajnos a második szezonban a tulajdonosnak más tervei voltak és több pénzt is fektetett új játékosok leigazolására. Hoztak pár nagy nevű játékost is, ami persze nem segített nekem, mivel nagyobb volt a posztokon a konkurenciaharc és kevesebb játéklehetőséghez is jutottam. Ebben az időszakban is nagyon sokat tanultam. Kénytelen voltam más lehetőségek után nézni, a több játéklehetőség miatt végül Skóciába igazoltam, mivel számomra mindig is az volt az elsődleges, hogy játékban legyek folyamatosan. Skóciában jól is éreztem magam és a kölcsönszerződésem is meghosszabbítottuk egy évvel, de később egy edzőváltás történt a csapatnál, ami után tipikus skóciai focit játszottunk, ami már nem nagyon tetszett és ismét csapatot váltottam, Norvégiába igazoltam. A norvég Haugesund csapatánál nagyon élveztem a focit, és az Európa-ligában is játszhattunk. Egy sikeres norvég kitérő után sikerült eligazolnom Szaúd-Arábiába, ami nem volt könnyű, de végül sikerült.

Jelenleg is Ázsiában szerepelsz, és szerződés köt az Al-Ettifaq csapatához. Az európai focihoz képest milyen különbségeket tapasztaltál a Közel-Keleten?

Persze nem volt egy könnyű döntés, hiszen a norvég együttesnél csapatkapitány is voltam és sok pénzt is szerettek volna értem. Az Európa-ligában a lengyel Lech Poznan ellen játszottunk és sajnos búcsúztunk a nemzetközi porondtól, ezek után pedig úgy döntöttem közösen a családommal, hogy megpróbáljuk, és szerintem egy jó döntést hoztunk. Ha visszagondolok, hogy már negyedik éve vagyunk itt, ez is megerősíti a jó döntésünket. Különbségként nevezném meg az arabok mentalitását: azt, hogy mindenre van idő és hogy nagy a fegyelem. Az első évben, mikor idejöttem, döntöttek arról is a liga vezetői, hogy hét külföldi igazolt játékos lehet egy csapatban. Ezáltal jó játékosok jöttek a ligába és a bajnokság színvonala is emelkedett. Az európai focihoz képest különbség még az időjárás, hiszen itt télen is nagyon jó körülmények adottak a focihoz. Mikor augusztusban kezdjük a szezont nagyon nagy melegek vannak itt, Szaud-Arábiában, így nehéz nagy tempóban végigjátszani a 90 percet.

A koronavírus-járvány megnehezíti a futball és a sportolók életét is, Szaúd-Arábiát mennyire érintette a koronavírus?

Természetesen Ázsiát is elérte a koronavírus, tavaly márciusban az utolsó két meccsünket már nézők nélkül játszottuk, majd három hónapra leállították a bajnokságot, hazajöttünk két hónapra. Arra jó volt ez a helyzet, hogy kicsit otthon voltunk a családdal. Az új szezont október közepén kezdtük, jelenleg Szaúd-Arábiába speciális engedéllyel lehet csak bejutni, szerintem kontroll alatt tartják a helyzet, így nyugodtan letudjuk játszani a bajnokságot.

Mint említetted, a járvány közepén haza is tértél Szlovákiába és a dunaszerdahelyi MOL Akadémián is edzettél, a szlovák sajtóban akkor téma is volt, hogy esetleg hazaigazolhatsz. Benne volt a pakliban ez a lehetőség?

Igen, mint említettem több, mint két hónapon keresztül otthon voltunk, így muszáj voltam edzésben maradni. A MOL Akadémián kaptam végül edzéslehetőséget, a testvérem is a DAC Akadémiáján nevelkedik, így sokat segített. Mivel elég sok időt töltöttünk otthon, nem tudta senki sem, milyen lesz a helyzet és mikor jöhetünk vissza Ázsiába, így néhány csapat érdeklődött is irántam. Továbbra is szerződés köt az Al-Ettifaq csapatához, így nyilván nem tudtam mit csinálni. Annak viszont örültem, hogy még mindig vannak csapatok Európában, amelyek szívesen szerződtetnének, de meglátjuk, mit hoz majd a jövő. Amíg élvezem itt, Ázsiába a focit és megy is csapatnak, és megbecsülnek, addig nem tervezek hazajönni. Nem nehéz ugyan Ázsiából hazajönni, mivel még a gyerekek is óvodába járnak, ennek ellenére nem tervezünk hazatérni. Viszont hamarosan iskolába fognak járni a gyerekek és akkor már biztosan a közelbe szeretnék focizni. Meglátjuk, milyen lehetőségeim lesznek erre.

A szlovák válogatottnak is tagja voltál, legutóbb 2018-ban szerepeltél a nemzeti csapatban.  Milyen érzés volt számodra, hogy a válogatottban is számoltak veled?

A válogatottba bekerülni egyik nagy álmom volt és örülök, hogy sikerült. Játszottam többek között az EB- és vb-selejtezőkön is, mint például az angolok és spanyolok ellen is, szóval nagyon szép emlékeim vannak erről az időszakról is, amire mindig jó szívvel fogok visszaemlékezni. Egy másik nagy álmom, hogy a válogatottban is gólt szerezzek, ami remélem, még sikerülhet. Tudom, innen Szaúd-Arábiából nehéz bekerülni a válogatottba, hiszen nagyon jó játékosok alkotják a középpályát, de mindent elkövetek, hogy sikerüljön. Mindig keményen edzek, hogy jó formában legyek, és ha a közeljövőben visszaszerződnék Európába, remélem, ismét lehetőséget kaphatok a válogatottba. Számomra ideális volna Dunaszerdahely, de igaz, akkor már jóval 30 fölött leszek, és mindenki tudja, hogy a DAC-nál milyen filozófia szerint építik a csapatot.

Mi volt eddigi pályafutásod legemlékezetesebb pillanata?

Hát ez egy nehéz kérdés, mivel sok emlékezetes pillanatot tudnék mondani. Az egyik álmom Anglia volt, a Liverpool elleni kupadöntő nagyon emlékezetes volt a számomra, ugyanis közel 90 ezer néző előtt játszhattunk, én mindig szeretek sok néző előtt futballozni. Pályafutásom minden egyes állomásához fűznek szép emlékek, Norvégiában kapitány is voltam, de itt Szaúd-Arábiában is játszottunk 60 ezer néző előtt és rúgtam is pár gólt már, de persze a szlovák válogatottban pályára lépni is nagyszerű pillanat volt a pályafutásomban.

Mit vársz az idei szezontól és mik a jövőbeli terveid?

Akárhol is focizzak, számomra mindig is az elsődleges szempont az volt, hogy állandó játéklehetőséget kapjak és fontos tagja legyek a csapatnak. Ameddig ez így lesz, addig szeretnék aktívan focizni. Azt a sok tapasztalatot, amit eddigi pályafutásom során szereztem, hazatérésem után itthon is szeretném kamatoztatni és megmutatni, mi mindent tanultam a külföldön. Ami az idei terveket illeti, mivel nem volt nagy változás a csapat játékoskeretében, jó eredményeket szeretnénk elérni és a célunk, hogy bekerüljünk a legjobb négybe és ezáltal kiharcolni a Bajnokok Ligájában való indulást. Ami pedig az egyéni céljaimat illeti, két éven belül szeretnék közelebb igazolni. Jó lenne, ha a család is többször láthatna minket, nem pedig csak évente egy-két alkalommal. A felségem és a gyerekek itt vannak kint velem és számomra az a legfontosabb, hogy jól érzik itt magukat, a jövőt illetően a többit pedig majd meglátjuk, mit hoz az élet.