Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci
A pénz soha nem látott mértékben határozza meg a modern labdarúgást. A mérkőzések ugyan a pályán dőlnek el, a munka nagy része azonban a háttérben, az irodákban és a tárgyalóasztaloknál zajlik.
Egy sikeres klubnak több ismérve van. Az edző, a játékosok és a taktika azonban már csak a jéghegy csúcsa, a háttérben zajlik a munka nagy része. El sem tudjuk képzelni, hogy hány ember dolgozik egy klub működésén, a gazdasági osztálytól kezdve az átigazolásokért felelős csapaton át egészen a marketingesekig. Sokan csak a felszínt látják, és a pályán látottak alapján formálnak véleményt. Ezek viszont már csak az utolsó mozdulatok, a jó eredmények eléréséhez elképesztő háttérmunkára van szükség.
A legmagasabb szinten óriási pénzekről beszélünk, az európai topkluboknál százmilliók forognak. A bevételeik több komponensből tevődnek össze, a legnagyobb összegeket a szponzorációs szerződésekből kasszírozzák, ezen belül is a mezszponzoroktól.
Ezen a téren az Adidas a legbőkezűbb, a legfrissebb adatok szerint a Real Madrid és a Manchester United éves szinten 70 millió eurót tehet zsebre, míg a Liverpool és az Arsenal 58-60 millió euró közötti összeggel gazdagodik. A Nike sem fukarkodik ezen a téren, a Barcelona és a Paris Saint-Germain szintén 70 millió eurót kap a szerződés értelmében, de még az angol bajnokság kieső helyén álló Tottenham is 45 millió euróval gazdagodik évente.
Ez csak a sportszergyártótól származó bevétel, a különböző óriáscégek előszeretettel reklámozzák magukat a csapatok mezén, amiért elképesztő összegeket hajlandóak fizetni. Az együttesek így további bevételekre számíthatnak, ezért a végösszeg akár több száz millió euróra is rúghat. A Real Madrid csupán a teljes mezszponzori szerződésnek köszönhetően évi 250-260 milliót kap, de a Manchester United bevétele is eléri a 200 millió eurót. A stadionokban található elektromos paneleken feltüntetett reklámokért is szép summa üti a markukat, emellett pedig a mezeladásokból és a mérkőzésnapi bevételekből (jegyeladások, különböző szolgáltatások) is több millió eurós hasznot könyvelhetnek el.
A nemzetközi kupaszereplés is nagy pénzt jelent, bár itt nagy különbségek figyelhetők meg az egyes sorozatok között. A BL-csoportkörbe jutó csapatok nagyjából 18-20 millió eurót kapnak és a Konferencia Liga győztese is hasonló összeggel gazdagodik. A Slovan csupán a BL-csoportkörös szereplésével rendezni tudta az adósságait és még a csapat fejlesztésére is maradtak tartalékai.
A közvetítési jogokból származó bevételek kiugróak a Premier League csapatoknál, ezért is fordulhat elő, hogy például egy angol középcsapat nagyobb költségvetéssel gazdálkodhat, mint egy spanyol vagy olasz élcsapat. Ez az egyik magyarázat arra, hogy a Premier League miért számít a világ legerősebb bajnokságának, gazdasági téren tehát nem tudja tartani a lépést az angolokkal a többi bajnokság.
A legfontosabb döntések gyakran a tárgyalóasztaloknál születnek, amelyek nagyban befolyásolhatják egy-egy klub jövőjét. Egy túlárazott játékos, vagy kedvezőtlen szerződés megkötése, mind-mind olyan dolgok, amelyek gazdasági és sportszakmai szempontból is nehéz helyzetbe hozhatnak egy csapatot.
Gyakran nem is feltétlenül az átigazolási összegekkel van gond, hanem magával a szerződéssel. Egy klubnak ezzel is számolnia kell, amikor ajánlatot készül tenni egy játékosra. Számtalanszor előfordult, hogy az adott labdarúgó kivásárlási ára kedvező volt, a bérigénye azonban elrettentette a klubokat. Ilyen volt például az Európa-bajnok Nico Williams, akiért sorban álltak az európai topklubok. A 23 éves támadó már 45 millió euróért mozdítható lett volna, aki viszont heti szinten több mint 300 ezer eurós fizetést kért, így az érdeklődök kihátráltak az üzletből. A jól működő klubok tudják, mikor kell nemet mondani egy lehetőségre, és nem verik magukat túlárazott üzletekbe.
A Premier League klubok a különböző tételekből származó bevételeiket előszeretettel költik új játékosok szerződtetésére, a tavaly nyári transzferablakban több mint 2 milliárd eurót költöttek átigazolásokra. A többi liga költései emellett szinte eltörpültek; az olasz Seria A csapatai 700-800 millió euró közötti összeget, a német Bundesliga és a spanyol La Liga együttesei 600-600 millió euró körüli összeget költöttek erősítésre. Globálisan 14 milliárd euró ment átigazolásokra, melynek 30-35 százaléka PL-klubokhoz volt köthető.
A két bajnokságot figyelembe véve a Ferencváros könyvelheti el a legnagyobb bevételt, amely elsősorban a sikeres El-csoportkörnek és a nyolcaddöntőbe való jutásnak köszönhető. Emellett erős szponzorokkal is rendelkeznek (Telekom, Volkswagen, Groupama), illetve az átlagos 10 ezer körüli nézőszámnak köszönhetően a meccsnapi bevételeik magyarországi viszonylatban jelentősek.
A Slovan ugyan bejutott az EKL-csoportkörébe, az eredmények azonban nem jöttek, így ebből mindössze pár millió euró ütötte a markukat. Az alacsony nézőszám miatt a meccsnapi bevételek sem jelentősek, egyedül a szponzoraikban bízhatnak, viszont ezen a téren is visszaesés figyelhető meg. Pár játékoson sikerült túladniuk, azonban újak is érkeztek, végül a 2025-ös évet egymillió eurós veszteséggel zárták.
A Niké Liga klubjai közül a Zólyombrézó szinte minden évben nyereséges, a tavalyi évet 682 ezer eurós plusszal zárták. A Zólyombrézó a tökéletes példa a tudatosan működő klubmodellre, fiatal játékosokat igazolnak potom összegekért, fejlesztik, majd szép haszonnal adják tovább őket.
A DAC sem zárta negatívan a tavalyi évet, 39 ezer eurós nyereséget könyvelhetett el. Kellett ehhez Redzic átigazolása is, akiért több mint négy millió eurót kaptak a sárga-kékek, amely összeg egy részét átigazolások formájában visszaforgatták a csapatba. A dunaszerdahelyiek nagyrészt az átigazolásokra számíthatnak, sosem rendelkeztek erős szponzorokkal, illetve mióta a nézőszám több ezer fővel csökkent, a meccsnapi bevételeik is jelentősen visszaestek.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/18. számában.
