BL: Kétgólos előnyt szórakozott el a Ferencváros, nagyon kemény lesz a budapesti visszavágó! - Videóval
Hét helyett huszonöt szűk esztendő után térhet vissza a Ferencváros a Bajnokok Ligájába, ha sikerrel veszi a selejtezők utolsó, tulajdonképpen rájátszással felérő körét. Három nemzet (sorrendben a svéd, a skót, majd a horvát) bajnoka után egy negyedik, a norvég Molde várt a Ferencvárosra, az immár oda-visszavágósra hízott utolsó körben.
Bár a Zágráb ellen gólt szerző Lovrencsics Gergő tegnap azt nyilatkozta, a múlt heti meccsen összeszedett sérülése semmiség, valószínűleg kezdeni fog a norvégok ellen, végül csak a kispadon jutott neki hely. A csapatkapitányi karszalagot Dibusz Dénes kapta, helyén pedig Botka Endre kezdett, aki már az előző meccsen is pótolta a korán kieső Lovrencsicset. A Zágráb ellen szintén megsérült Adnan Kovacevicet ezúttal is Frimpongnak kellett helyettesítenie.
A meccs több szempontból is mérföldkövet jelentett, hiszen a Fradi sem ilyen talajon (műfű), sem ilyen hidegben (a kezdő sípszó idején öt fokot mutattak a hőmérők) nem lépett még pályára a szezonban, ráadásul ez volt az első „videóbírós” meccs is az idei kiírásban. A műfüves borítás egyik nagy hátulütője rögtön a közvetítés első másodpercében kiderült. Nincs az a szaturációs beállítás, ahol a műfű ne tűnne szemet bántóan zöldnek, a hazai csapat kék mezével dúsítva pedig egészen büntető volt a kombináció.
– jegyezte meg Hajdú Bé szentenciózusan, miután már a hetedik percben, Boli góljával megszerezte a vezetést a Fradi.
Botka mintaszerűen passzolt laposan középre, a borítás miatt felgyorsult labdára érkező csatárnak már könnyű dolga volt. Botka tehát köszönte szépen és élt is a lehetőséggel.
A meccs első felében feltűnő volt egyébként, mennyire jól járatja a labdát a Ferencváros, akár támadásban, akár hátul, okos és pontos passzokat láttunk, abszolút egyenrangú ellenfelei voltunk a norvégoknak. Sőt!
Az első komolyabb norvég helyzetre a tizenötödik percig kellett várni, bár a Ferencváros védőinek szerencsétlenkedése is kellett hozzá. Dibusz túl erősen kapott egy hazaadást, így pontatlanul rúgta vissza mezőnybe, amiből a norvégok aztán veszélyes helyzetet alakítottak ki, de James fejese végül elkerülte a kaput. A következő 15-20 perc, sőt tulajdonképpen a félidő hátralévő része különösebb izgalmakat nem hozott, intenzív, helyenként öncélú mezőnyjáték, néhány helyzetecske és érezhető ferencvárosi fölény jellemezte a találkozót. Tulajdonképpen az első tíz-tizenöt percet leszámítva, unalmas félidőt láttunk.
Fradi-vezetésnél azért ez nem is akkora baj!
A második félidő legeleje nem a mieinkről szólt, nagyon nyomtak a norvégok, egészen addig míg Tokmac, úgy az ötvenedik perc környékén, labdát szerezve végig nem nyargalt a pályán, majd Boli segítségével meg nem tartotta addig, hogy a második hullámban érkezők összehozzák a Ferencváros
második gólját. Uzuni, ahogy a Zágráb ellen is, betalált. Remek fejes volt, a norvég kapusnak köze nem volt a labdához. Két Fradi-helyzet, két gól.
Sokáig sajnos nem örülhettünk a kétgólos vezetésnek, hiszen a norvégok egyetlen veszélyes játékosát, Jamest sikerült botrányosan egyedül hagynunk egy szögletnél, Dibusz ugyan belekapott a labdába, de ez nem az ő gólja volt. 2:1!
A gól után nagyon megélénkült a Molde játéka. Bár hol a Ferencváros védői, hol a támadók technikai hiányosságai akadályozták meg a gólszerzést, mindenesetre nyoma sem volt már az első félidő kellemes, langymeleg fásultságának. Nyomtak a norvégok.
A hatvanötödik percben meg is lett az eredménye.
Az érthetetlenül megzavarodott Fradi-védelem nem bírta a nyomást, a norvégok egy szép támadás végén szép gólt szereztek. A csapatkapitány Magnus Wolff Eikrem talált be kapáslövésből, miközben a zöld-fehér védők messziről nézték, ahogy három passzból a kapuig jutnak norvég támadók. 2:2
Hatvan percnyi ferencvárosi fölény után gyakorlatilag új meccs kezdődött. Nem olyan meccs, amit szívesen néznénk, gyakorlatilag nem jutottunk el a norvég kapuig.
A hetvennegyedik percben aztán a videóbírónak is jutott feladat. James egy ferencvárosi labdavesztés után az egész védelmet megetette, majd a bevetődő Haratyin vállába (karjába?) lőtte a labdát. Percekig állt a játék, hosszas videóelemzés után végül a bíró arra jutott, szöglettel jöhetnek a norvégok. A visszajátszás alapján akkor sem dühönghettünk volna, ha megadja a büntetőt. A szögletből aztán újabb gólt lőttek a norvégok, de azt szerencsére lökés miatt lefújta a spanyol játékvezető.
Egy teljesen nyugis, kis túlzással megnyert meccsből sikerült eljutnunk oda, hogy azon aggódhatunk, nehogy hármat rúgjanak a norvégok. Rebrovéknak lesz mit elemeznie ezen az összeomláson.
A 83. percben aztán az aggodalomból realitás lett. Egy rögzített szituációból a norvégok megszerezték harmadik góljukat is, beadás-fejes-gól. Mindezt úgy, hogy 0:1-gyel és teljesen egyértelmű ferencvárosi fölénnyel mentünk a félidőre.
A 86. percben jött az újabb fordulat. A tizenhatos határán norvég kezet talált egy beadás, s miközben vártuk a szögletet derült ki, tizenegyest rúghatnak a mieink. Hasonló szituáció volt ez, mint az előző, ott is, itt is velünk volt a bíró.
Haratyin belőtte! 3:3! Egy félidő, öt gól.
Minden bizonnyal a videózgatás miatt, hat perc hosszabbítást rendelt el a játékvezető. A játék képe alapján mi vártuk jobban a hármas sípszót, a norvégok folyamatosan nyomtak a hosszabbításban (is). A meccs előtt egy három-hármas döntetlent azt hiszem sok magyar szurkoló elfogadott volna látatlanban, de a Fradi első félidőben mutatott játéka után kijelenthető, csalódás ez az eredmény. Megnyerhettük volna ezt a meccset, ehelyett a Fradi örülhet egy döntetlennek. A visszavágón ennél több kell! A védelemben mindenképp!
