Kétarcú sasok
Zöld sasok! Az egyik arcuk a bajnokságban néha döcögő Fradi, a másik a Kijev helyett Hamburgban szárnyaló Fradi. Ne mondja senki sem, hogy a Paks vagy a Debrecen annyival jobb csapat, mint a Dinamo Kijev, hiszen a zöld-fehérek a hazai bajnokságban az egyiktől vereséget szenvedtek, a másikkal pedig döntetleneztek hazai pályán nem éppen meggyőző játékkal.
Jó magyar szokás szerint az eredmények és főleg a mutatott játék miatt sokan már meg is kongatták a vészharangot az Üllői úton Jansennek: a Fradi edzőjének mennie kell, eddig tartott a türelem. Ne várjuk meg, hogy ugyanúgy cserbenhagyja a csapatot, mint ahogy a szerb Dejan Sztankovics tette az elmúlt bajnokság végéhez közeledve. Miközben a Fradival sikert sikerre halmozó és a BL-ba vezető Szergej Rebrov ott volt Hamburgban megnézni a két csapat összecsapását. Hogy ez nem lehet véletlen… Csütörtök estig az ukrán bajnokságban idén még veretlen Dinamót eddig még nem tudta legyőzni magyar csapat. Most pedig fölényes győzelmet aratott felettük a Ferencváros.
Imitt-amott felsejlett Lobanovszkij emléke, aki szinte tökéletes szintre emelte edzősége alatt a totális futballt a Dinamóban és a szovjet válogatottban. A kiváló edző ideje alatt a meccseken fel-le harmonikázott az egész csapata, rengeteg mozgással, labdabiztonsággal őrölték fel az ellenfelet. A Fradi ellen ez már csak nyomokban mutatkozott meg, hosszú ideig nem voltak képesek az ukránok erre a játékra. Meg ugye az igazi háború árnyékában ott van az a fránya lélektani hadviselés is. Nem mindegy kifutni a pályára ilyen lelkiállapotban. Nem mindegy kifutni a pályára ilyen lelkiállapotban. Talán a Menekülés a győzelembe c. filmben, amelyet Magyarországon forgattak járhattak a szereplő-játékosok fejében hasonló gondolatok..
Emlékezzünk csak vissza Lobanovszkij kispados himbálózására, előre-hátra dőlve élt együtt a játékkal a kispadon ülve, miközben le sem vette a szemét a játéktérről. Ez a Dinamó Kijev már nem az a szinte tökéletes futballt játszó Kijev.
Sok fiatal ukrán játszik a csapatban, csak rájuk építhet a jelenlegi edző, külföldi játékosok nem szívesen igazolnak oda, érthető okok miatt még oroszok sem. Szűkre szabott tehát a játékosállomány, csak a fiatal hazai tehetségekre számíthatnak, akik közül sokan csak arra várnak, hogy külföldre igazolhassanak békésebb körülmények közé. Viszont ennek a válogatottban lehet majd előnye, klubszinten pallérozódó, állandó játéklehetőséghez jutó ukrán focisták erősíthetik a nemzeti tizenegyet. Egyébként szerény véleményem szerint nem feltétlen szükséges a hosszú ideje tartó háborús állapot miatt a válogatott és a klubcsapatok hazai nemzetközi mérkőzéseit külföldön lejátszani. Olyasmiről még nem adtak hírt, hogy az oroszok pont egy futballstadiont bombáztak volna a hazai mérkőzések alatt. Így aztán eleve adott a hátrányos helyzet, hiszen az ukránok a hazai meccseiket is idegenben játsszák le. De még az ellenfél számára sem kedvező semleges pályán majdnem üres lelátók előtt focizni, mint ahogy ezt a Ferencváros covidos időket felidézendően tette csütörtök este Hamburgban.
Fölényes győzelmet aratott tehát csütörtökön a Ferencváros, legközelebb jöhet a svéd Malmö Budapestre, egy újabb győzelem már biztosíthatja a továbbjutást a számomra kissé furcsán átalakított nemzetközi kupasorozatban.
