Kassai gyökerekkel a lengyel elitben - INTERJÚ
„Nem szupersztárokra, hanem egy tökéletesen működő rendszerre volt szükségünk”, vallja Prisztács Tamás, a Górnik Zabrze másodedzője. A lengyel Ekstraklasa az európai labdarúgás egyik legfizikálisabb és legkiszámíthatatlanabb terepe. Ebben a közegben ért el történelmi sikert a Górnik Zabrze szakmai stábja: Michal Gašparík vezetőedző és állandó asszisztense, a kassai származású Prisztács Tamás másodedző a lengyel kupagyőzelem után bajnoki ezüstéremig vezette a háromszínűeket. A sikerekről, a világbajnok Lukas Podolskiról, az adatalapú futballról és a kassai Márai gimnáziumtól Cigándon át a Bajnokok Ligájáig vezető útról beszélgettünk a szakemberrel.
Kezdjük a legfrissebb sikerekkel! A Lengyel Kupa elhódítása után a bajnoki ezüstérem is összejött Zabrzében. Ha tavaly a nyári felkészülés során valaki azt mondja, hogy ilyen magasságokat értek el a Gašparík-stábbal, látatlanban aláírtad volna?
Természetesen, gondolkodás nélkül! Pontosan tudtuk, milyen nehéz bajnokságba érkezünk, hiszen ez volt az első külföldi állomás az edzői karrierünkben. Mind a tíz ujjunkat megnyaltuk volna egy ilyen forgatókönyvért a szezon elején. Ez az idény elképesztően megterhelő volt, a lengyel liga minden erőnket próbára tette.
Az Ekstraklasa közismerten kiegyenlített, fizikailag kimerítő bajnokság, ahol a középmezőny és az élboly között minimálisak a különbségek. Szakmailag miben igényelt ez másfajta megközelítést a szlovák Niké Ligához képest?
Már a szerződésünk aláírása előtt tisztában voltunk a körülményekkel. Ismertek vagyunk arról, hogy rengeteget analizálunk, hatalmas adatmennyiséggel dolgozunk, így pontosan tudtuk, milyen környezetbe érkezünk. Az egész szezon során az „objektivitás” és a „bízz a folyamatban” (trust the process) elv mentén haladtunk. Hiszünk a saját munkánkban, ez a legfontosabb. Michal Gašparíkkal hét éve dolgozunk együtt, tűzbe megyünk a módszereinkért. Fiatal edzők vagyunk, és tudjuk, ha a szerencse is mellénk áll, nagy dolgokat érhetünk el. Láttuk, hogy a mezőny kiegyenlített, és bár nem rendelkeztünk olyan klasszikus „meccsnyerő” típusú játékosokkal, akik egyedül eldöntenek egy találkozót, a szervezettségben bíztunk. Arra fókuszáltunk, hogy a rendszerünk – ahogy támadunk és védekezünk – tökéletesen működjön. Ezt sikerült elhitetnünk a kerettel is.
Mik voltak azok a fordulópontok, amikor elhittétek: akár a bajnoki cím is elérhető?
Decemberben, az őszi idény végén szofisztikált elemzésekkel mutattuk meg a játékosoknak az erősségeiket és a gyengeségeiket. Ők pedig elfogadták, hogy bár nem szupersztárok, kemény munkával bármire képesek. Februárban volt egy kritikus pontunk, amikor a leggólerősebb játékosunkat eladtuk 3,5 millió euróért. Nem pánikoltunk, adatokkal bizonyítottuk a csapatnak, hogy az irány jó, és ha tartjuk magunkat a stratégiához, beérik a munka. A cél a kupadöntő volt, de a bajnoki menetelésünkkel minden várakozást felülmúltunk.
A keretben volt egy igazi legenda, a német világbajnok Lukas Podolski is. Milyen élmény volt egy ilyen világklasszissal együtt dolgozni?
Emberileg mi sem tudtuk az elején, mire számítsunk. Podolski óriási tekintély, egy olyan ember, akinek a világ minden pontján vannak kapcsolatai. Az elején neki sem volt könnyű, hiszen megváltozott a pozíciója. Korábban hozzá volt szokva, hogy köré épül a csapat, mi viszont olykor a cserepadra ültettük. Ez az utolsó profi éve, és bár nem mondom, hogy könnyen viselte az új szerepkört, végül abszolút profin állt bele a projektbe. Meglepte, hogy mennyire mélyen analizáljuk az ellenfeleket, és mennyi videós elemzést végzünk. Decemberre már ő is elhitte, negyven felett is tud újat tanulni a modern futballról. Motiválta, hogy a stábunk szoros kapcsolatban áll a Premier League elemzőivel, követjük a legfrissebb adatokat és trendeket. A szezon végére igazi vezérré vált az öltözőben, és az is nagy lökést adott mindenkinek, amikor kiderült, hogy ő lesz a klub új tulajdonosa. Elképesztő tapasztalat volt látni ezt a folyamatot.
Említetted a videóelemzést és az adatalapú felkészülést. Pontosan mi a te feladatod ebben a gépezetben? Hogyan zajlik egy meccshét?
Videós megbeszéléssel kezdünk. A legapróbb részletekig elemezzük a saját játékunkat az előző meccsről, majd az ellenfelet. Az én feladatom, hogy a vezetőedző számára előkészítsem a specifikus adatokat és videókat, emellett persze a pályán is edzősködöm. A mérkőzések alatt pedig élő adatokkal és videókkal dolgozunk. Ha látunk egy szituációt, amit korrigálni kell, már a félidőben az öltözőben meg tudjuk mutatni a játékosoknak a kivetítőn. A stábunk 17 fős, ami óriási különbség a szlovákiai viszonyokhoz képest. Öt asszisztensedző dolgozik a csapat mellett, így minden apró részletre jut ember.
Az átigazolási piacon mennyire figyeltek a környező országokra?
A Górnik híres arról, hogy bátran merít a környező bajnokságokból. Figyeljük a magyar NB I.-et is, remek fiatal tehetségek vannak ott is. Most viszont egy új szintre léptünk, a Bajnokok Ligája selejtezőjében indulunk, ami más dimenzió. Olyan ellenfelek jöhetnek, mint a Fenerbahce vagy a Sturm Graz, ide már komoly nemzetközi tapasztalat kell. Keresni fogjuk a tehetségeket a régióban, de a keret mélységéhez most rutinos játékosokra is szükségünk lesz.
Öt év alatt négy kupagyőzelmet ünnepelhettél: hármat Nagyszombatban, most egyet Lengyelországban. Kijelenthető, hogy kupaspecialisták vagytok. Mi a titok?
Michal Gašparík személye rengeteget jelent ebben. Olyan edzőről beszélünk, aki végtelenül professzionális, és minden apró részletre komolyan figyel. Jól hangzik ez a kupaspecialista jelző, de a valóság az, hogy rengeteg inspirációt merítünk Angliából, Németországból, a különböző topligákból, és mindent megpróbálunk használni a pályán és a pályán kívül is. Hiszünk a technológiákban, ami rengeteget segít a munkánkban. A pályán természetesen magas érzelmi hőfokon, jó energiákkal dolgozunk, a pályán kívül jellemzően hideg fejjel és objektíven. Ez a játékstílus és szervezettség, amit a szakmai stábbal képesek voltunk kialakítani, rengeteget segít. Nem a véletlen műve, hogy öt éven át egy másik bajnokságban is folyamatosan a fináléba értünk.
Szakmailag és érzelmileg melyik siker áll hozzád a legközelebb? A nagyszombati kupasikerek vagy a varsói döntő?
Minden egyes kupagyőzelem rengeteget jelent számomra, de a legelső győzelem marad a legnagyobb élmény, az az első igazi áttörés. Nem szeretném viszont összehasonlítani őket, mivel a mostani, a varsói mérkőzésünk a Raków Częstochowa ellen a Nemzeti Stadionban komoly kihívás volt a játékosok, a stáb és az egész Górnik Zabrze számára. Eladni az összes jegyet, telt ház, ötvenötezer néző előtt lejátszani egy ilyen finálét, majd a végén megnyerni, leírhatatlan érzés. Ráadásul Podolski álma is teljesült, aki trófeát akart nyerni a Górnikkal. A lefújás után a nagy kupát oda is adta az ultraszurkolóknak. Ez elképesztő élmény volt!
A Nagyszombatban töltött évek, a Slovan és a DAC elleni parázs rangadók mit adtak útravalóul, amit Lengyelországban kamatoztatni tudtál?
Ami a legnagyobb útravaló: a higgadtság, a hidegfejűség a jó döntések meghozatalához a mérkőzések folyamán. Hogy kontrollálni tudjuk az emóciókat, hiszen a Slovan és a DAC elleni meccseken hatalmas volt a rivalizálás. Ezt a megszerzett tapasztalatot hoztuk át ide a lengyel bajnokságba is. Itt folyamatosan telt házak előtt játszunk, így óriási segítséget jelentett, hogy edzőként már rutinosan tudjuk kontrollálni a mérkőzések emocionális részét még a legnagyobb nyomás alatt is.
Kik azok a szakemberek, akik a legnagyobb hatással voltak rád?
Nyitott szemmel és nyitott füllel járok én is, és a kollégáim is a sportvilágban. Az angol Premier League-ből próbáljuk az összes modern trendet használni az adatok és az edzői munka szintjén. Említhetném Pep Guardiolát vagy Unai Emeryt, de a közvetlen kollégáimat is. A legfontosabb számunkra, és ez a mottónk is, hogy amíg ebben a profi környezetben dolgozunk, folyamatosan tanulnunk kell. Együtt nőni a trendekkel, mivel a futball hihetetlenül gyorsan változik. Az edzőkkel szembeni elvárások is átalakulnak, manapság mindennek az alfája és ómegája a kommunikáció. Meg kell tanulni magas szinten adatokkal dolgozni, érteni a számítógépes rendszerekhez. Egy edzőnek rendkívül komplex profinak kell lennie, hogy a csapat stabil teljesítményt tudjon felmutatni a pályán.
Kevesen tudják, de a pályafutásod korai szakaszában Cigándon is dolgoztál a magyar alsóbb osztályokban. Milyen emlékeid vannak onnan?
Szerintem az volt az egyik legfontosabb állomás az utamon, mivel Cigándon kerültem először kapcsolatba a felnőtt férfi futballal. A mai napig nagyon jó kapcsolatban vagyok Terjék Sándorral, aki a Cigánd technikai vezetője, mostanában is váltottunk néhány üzenetet egymással. Távolról is nagy szurkolója vagyok a Cigánd csapatának, hiszen pontosan tudom, milyen nehéz munka volt feljutni, illetve visszakerülni az NB III.-ba. Nagyon szép emlékek fűznek Cigándhoz és a magyar futballhoz általában is. Bízom benne, hogy a jövőben nekem is nyílik lehetőségem, hogy egyszer az NB I.-ben is edzősködhessek valahol. Az első edzői állomáshelyem kiváló alapokat adott, remek emberekre és kollégákra találtam ott, és azóta is nagy szurkolója vagyok az egész magyar labdarúgásnak.
Kassai magyar gyökerekkel rendelkezel, mennyire erős benned az ambíció, hogy a jövőben vezetőedzőként is bizonyíts, akár Szlovákiában, akár Magyarországon?
Igen, tősgyökeres, büszke kassai magyar vagyok. Ezt a kérdést többször megkaptam már a médiától és a kollégáimtól is. 32 éves vagyok, és ez már a hetedik szezonom a felnőtt profi fociban, profi játékosokkal, kiemelt környezetben. Mostanra egy olyan rendkívül szoros, kiválóan működő szakmai hármast alakítottunk ki Michal Gašparík és Marián Hodulikkal, amely láthatóan nagyon sikeres. Jelenleg abszolút nem gondolkodom azon, hogy ezt a mi kis közös hajónkat elhagyjam. Végtelenül büszke vagyok a kollégáimra és arra, hogy velük dolgozhatom. Ugyanakkor pontosan tudod te is, hogy a futballban minden hihetetlenül gyorsan változik, és bármikor jöhet egy olyan lehetőség, ami érinthet engem vagy a stáb más tagját. Minden benne van a „pakliban”, de ahogyan mindig mindenkinek mondom, jelenleg ez a kooperáció, ez a játékszervezési rendszer, amit kialakítottunk, kiválóan működik. Remekül kiegészítjük egymást, és eszünk ágában sincs ezt a sikeres közös munkát megszakítani.
