Hoztuk a kötelezőt: Magyarország - Azerbajdzsán 1:0
A horvátok elleni csúfos kudarc után egy lényegesen könnyebb ellenfél, Azerbajdzsán ellen javíthatott a magyar válogatott. Az EB-álmok életben tartása szempontjából gyakorlatilag kötelező volt a győzelem a nem túl acélos azeri válogatott ellen, azonban látva a magyar csapat csütörtöki teljesítményét, okkal voltak bizalmatlanok a szurkolók a meccset megelőzően. Rossi mester is kijelentette a találkozó előtt, vasárnap este a győzelemnek nincs alternatívája.
Mivel az UEFA a magyar-szlovákon tapasztalt (leginkább vélt, semmint valós) rasszista és kirekesztő szurkolói rigmusok miatt zárt kapus meccsé nyilvánította a budapesti találkozót, a meccset 10-12 ezer magyar kisdiák és mintegy 1000 felnőtt kísérő előtt játszotta a magyar válogatott. A gyerekek jókedvét meleg tea és zsíros kenyér biztosította, tudtuk meg az igen kedélyes hangulatban közvetítő Hajdú Bé Istvántól.
Az elsőre szokatlan, „Hajrá magyarok” szurkolói rigmus helyett hallatszó dudaszó igen különleges atmoszférát kölcsönzött a mérkőzésnek, de látva a hangulatképeken vigyorgó boldog gyermekarcokat, talán most az egyszer nem is baj, hogy a Bé-közép ezúttal csak otthonról nézte a találkozót.
A mieink bizonyára érezték, mekkora csalódást okoztak a csütörtöki teljesítményükkel, így a kezdő sípszót követően azonnal nagy rössel vetették magukat a meccsbe. Folyamatos mezőnyfölényben, helyenként már-már felboruló pálya mellett kezdődött a találkozó, ennek hamar meg is lett az eredménye. A Dunaszerdahelyen játszó Vida Máté okos lövése utáni szögletből Korhut Mihály szerzett gólt a 10. percben.
A kipattanót úgy 25-30 méterről kapásból, laposan vágta a hosszúba. Kifejezetten szép gólt volt.
Hála Istennek a gólszerzés után sem állt le a csapat, maradt a mezőnyfölény, voltak helyzetek is, de gól az első félidőben már nem született. A játék képe alapján megnyugodva, az eredményjelzőre tekintve azonban némi csalódottsággal mehettünk a szünetre. Azerbajdzsán kapura tartó lövés nélkül hozta le az első félidőt, „Hajdú Bé” jól fogalmazott, mikor az első 45 perc után azt mondta, úgy kezdtünk, ahogy egy jobb csapatnak kezdeni illik hazai pályán.
A második félidő is hasonló szellemben indult, mi támadtunk, Azerbajdzsán védekezett. A Sallai - Szoboszlai duó ezúttal is remekül játszott össze, az előbbi különösen bátran, nagy kedvvel focizott. A második félidő első fele, bár egyértelmű magyar fölényben, de unalmasan telt. Kisebb-nagyobb helyzeteknek ugyan nem voltunk híján, de távolt voltunk a góltól.
A 70. percben Rossi mester Dzsudzsákot hozta le, helyére Nagy Dominik állt be.
A 73. percben Korhut kapott egy igen felesleges sárgát, különösen annak fényében, hogy a védő ez miatt lesz kénytelen kihagyni a Wales elleni, sorsdöntőnek ígérkező összecsapást. A sérüléssel bajlódó Szoboszlai Dominik a 76. percig bírta, helyére a Slovanban játszó Holman Dávid állt be. Az utolsó percek tulajdonképpen unalomba fulladtak, a mieink meddő támadójátékát néhány hevenyészett azeri kontratámadás dobta csak fel.
A legvégén még Sigér Dávid is beállt, ezzel a Fradi fiatal játékosának is megvan az első válogatottsága tétmeccsen. Kovács (Kiskokó) Istvánt váltotta a 86. percben.
Az unalomba fulladó végjátékot csak a hangosbemondó néha-néha felhangzó, eltévedt gyermekeket jelentő közleményei színesítették. Mire elaludtunk volna a tévé előtt, egy szabadrúgás után kis híján kiegyenlítettek az azeriek. Ha játékvezető nem ilyen kegyes és szemfüles, kiegyenlítettek volna az azeriek. A bíró Mustafazade kézzel szerzett(?) gólját érvénytelenítette.
A kérdőjel nem véletlen, a visszajátszás után sem egyértelmű, nem szabályos gólt vettek-e el Azerbajdzsántól.
Ahhoz képest, az első félidőben mennyire jól játszottunk egy egyébként gyenge ellenféllel szemben, a második félidő igen-igen gyengére sikerült. A végén még a szerencse (és a bíró is ) a mi oldalunkra állt.
Hoztuk a kötelezőt, élnek még az EB-álmok!
