Hervé Renard a Japán elleni F-csoportos meccsen mutatkozik be a tunéziai kispadon
Élő közvetítés
A 2026-os FIFA-vb F csoportjában Tunézia Japánnal csap össze a Monterrey Stadionban.
A csoport utolsó helyén álló tunéziaiak válaszra készülnek, miután a nyitófordulóban súlyos, 5–1-es vereséget szenvedtek Svédországtól. Ez a mérkőzés Sabri Lamouchi korszakának végét is jelentette: az 54 éves szakember világbajnoki történelmi „elsőként” már egyetlen meccs után elveszítette az állását. A frissen kinevezett Herve Renard rögtön komoly feladatot kapott: az első tétmeccsén rendet kell tennie a fejekben, és újra versenyképessé tenni a csapatát.
A svéd pofon ellenére Tunézia összképe az elmúlt időszakban inkább biztató volt. Az együttes az utóbbi 14 mérkőzéséből nyolcat megnyert minden sorozatot figyelembe véve, és több alkalommal is megmutatta, hogy fegyelmezett védekezést hatékony támadójátékkal tud párosítani. A legutóbbi 12 hivatalos találkozón átlagosan 2,17 gólt szerzett meccsenként, miközben 1,17-et kapott – ezek a számok azt sugallják, hogy a svédországi teljesítmény inkább kilóg a saját szintjükből, semmint hűen tükrözné a valós erejüket. Ha pedig lendületbe jönnek, nagy különbségű sikerekre is képesek: ebben a 12 meccses szakaszban öt alkalommal nyertek legalább két góllal.
Ugyanakkor az aktuális forma intő jel: Tunézia négy egymást követő mérkőzésen nyeretlen maradt minden sorozatban. Egy újabb lassú rajt különösen veszélyes lehet egy olyan japán csapat ellen, amely kifejezetten jól él az ellenfél hibáiból és az átmenetekből. A várakozások szerint 4–3–3-as felállásban léphetnek pályára, elöl Elias Achouri, Elias Saad és Sebastian Tounekti triójával.
Japán a nyitómeccsén értékes, 2–2-es döntetlent játszott Hollandiával, a csoport egyik legerősebb válogatottjával, ami stabilabb alapot ad számukra a folytatáshoz. A közelmúlt mutatói is inkább a „kék szamurájok” mellett szólnak: Hajime Moriyasu együttese az utóbbi 12 meccséből nyolcat megnyert, átlagban 3,08 gólt lőtt találkozónként, és mindössze 0,42-t kapott. Ezek az adatok jól megmagyarázzák, miért tartják őket sokan az egyik legszervezettebb és legkiegyensúlyozottabb csapatnak.
A hollandok elleni iksz csak tovább erősítette ezt a képet: Japán az utóbbi 15 mérkőzéséből 13-on elkerülte a vereséget minden sorozatot nézve, ami a tornákon aranyat érő stabilitást jelzi. A dominanciát ráadásul gyakran magabiztos győzelmekre váltják: az elmúlt 40 meccsükből 22-t legalább kétgólos különbséggel nyertek meg, ami egy könyörtelenül hatékony támadósort sejtet.
A japánoknál 3–4–3-as rendszer is szóba kerülhet, elöl Daichi Kamada, Ayase Ueda és Koki Ogawa szereplésével. Wataru Endo viszont a torna hátralévő részére kidőlt.
A csoport utolsó helyén álló tunéziaiak válaszra készülnek, miután a nyitófordulóban súlyos, 5–1-es vereséget szenvedtek Svédországtól. Ez a mérkőzés Sabri Lamouchi korszakának végét is jelentette: az 54 éves szakember világbajnoki történelmi „elsőként” már egyetlen meccs után elveszítette az állását. A frissen kinevezett Herve Renard rögtön komoly feladatot kapott: az első tétmeccsén rendet kell tennie a fejekben, és újra versenyképessé tenni a csapatát.
A svéd pofon ellenére Tunézia összképe az elmúlt időszakban inkább biztató volt. Az együttes az utóbbi 14 mérkőzéséből nyolcat megnyert minden sorozatot figyelembe véve, és több alkalommal is megmutatta, hogy fegyelmezett védekezést hatékony támadójátékkal tud párosítani. A legutóbbi 12 hivatalos találkozón átlagosan 2,17 gólt szerzett meccsenként, miközben 1,17-et kapott – ezek a számok azt sugallják, hogy a svédországi teljesítmény inkább kilóg a saját szintjükből, semmint hűen tükrözné a valós erejüket. Ha pedig lendületbe jönnek, nagy különbségű sikerekre is képesek: ebben a 12 meccses szakaszban öt alkalommal nyertek legalább két góllal.
Ugyanakkor az aktuális forma intő jel: Tunézia négy egymást követő mérkőzésen nyeretlen maradt minden sorozatban. Egy újabb lassú rajt különösen veszélyes lehet egy olyan japán csapat ellen, amely kifejezetten jól él az ellenfél hibáiból és az átmenetekből. A várakozások szerint 4–3–3-as felállásban léphetnek pályára, elöl Elias Achouri, Elias Saad és Sebastian Tounekti triójával.
Japán a nyitómeccsén értékes, 2–2-es döntetlent játszott Hollandiával, a csoport egyik legerősebb válogatottjával, ami stabilabb alapot ad számukra a folytatáshoz. A közelmúlt mutatói is inkább a „kék szamurájok” mellett szólnak: Hajime Moriyasu együttese az utóbbi 12 meccséből nyolcat megnyert, átlagban 3,08 gólt lőtt találkozónként, és mindössze 0,42-t kapott. Ezek az adatok jól megmagyarázzák, miért tartják őket sokan az egyik legszervezettebb és legkiegyensúlyozottabb csapatnak.
A hollandok elleni iksz csak tovább erősítette ezt a képet: Japán az utóbbi 15 mérkőzéséből 13-on elkerülte a vereséget minden sorozatot nézve, ami a tornákon aranyat érő stabilitást jelzi. A dominanciát ráadásul gyakran magabiztos győzelmekre váltják: az elmúlt 40 meccsükből 22-t legalább kétgólos különbséggel nyertek meg, ami egy könyörtelenül hatékony támadósort sejtet.
A japánoknál 3–4–3-as rendszer is szóba kerülhet, elöl Daichi Kamada, Ayase Ueda és Koki Ogawa szereplésével. Wataru Endo viszont a torna hátralévő részére kidőlt.
Címkék
