Győzelem Északon

Szombat délelőtt indulás Rózsahegyre, előtte mindenki teljesítette állampolgársági kötelességét. Választott. Majd irány Észak, pontosan Rózsahegy városa. Dunaszerdahelytől 238 kilométerre fekvő város stadionjába igyekeztünk. Papi a sofőr. Terike, Gita, Fridi, Imi és jómagam alkotjuk a kísérőszemélyzetet. Útközben a töltőállomásoknál sárga-kék alakulatok, amelyek azt jelezték jó irányba megyünk. Nem is mehetnénk másfelé, hiszen Papi már megjárta rengetegszer ezt az utat, minden stadionban volt már, ahol a DAC játszott. Régi motoros, most a szó szoros értelmében, hiszen kormánypozícióban is volt.

Na, de lássuk az előzményeket a meccs előtt. Érkezett a büntetés! A Szlovák Labdarúgó-szövetség Fegyelmi Bizottsága a DAC csapatát a Nyitra elleni mérkőzésen bemutatott görögtüzes koreográfia miatt ezer eurós pénzbüntetéssel sújtotta. Nem tetszett nekik a november 1-jére elkészített megemlékezés. Valljuk be, szinte érezni lehetett! A pénzbírságot szívesen kifizetnénk 1 centesekben a szövetségnek, azt hiszem ez is ütős lenne.

Ľubomír Šatka újra rivaldafénybe került. Ezúttal jó értelemben. A bajnoki szezonban második alkalommal is dunaszerdahelyi játékos lőtte a hónap gólját. A hónap legszebb találatát Ľubomír Šatka szerezte, sikerült megnyernünk a szavazást a világhálón. Ebből is látszik, hogy a DAC szurkolók összefogása határtalan. Szomorú, hogy a fiatal válogatott védő nem áll majd egy jó ideig Hyballa mester rendelkezésére az ominózus támadás után. Reméljük, mihamarabb felépül testi és lelki betegségéből is a tehetséges játékos.

Na, de kanyarodjunk vissza a rózsahegyi úthoz, ahogy Dóvalra is kanyargós az út előttünk. Kedvenc éttermünk zárva, keresünk másikat, ahol megebédelünk mérkőzés előtt. Itt is DAC szurkolókba botlunk, akik jóízűen falatoznak. Mi is csatlakozunk hozzájuk. Majd irány a rózsahegyi stadion. Az a stadion, ahol legutóbb kivívtuk az Európa Ligába való bejutást. Kellemes élmény volt, bár a rózsahegyi csapattal mindig kiélezett párharcot vívtunk, sokszor szenvedtünk vereséget is tőlük. Megérkezünk a stadionhoz, a jegypénztárban ismerős arc, Melinda. Szinte otthon érzem magam. Beállok a sorba, ahol már megint kisebb nézeteltérés alakult ki a szurkolók és a hazai rendezők között. Most abba kötöttek bele, hogy azokon a DAC sálakon, amelyeken piros-fehér-zöld színek is vannak, nem vihetők be. Igen, jól olvassák! Ennyire soviniszta rendezőkkel kevés helyen találkozunk. Valószínűleg a város egyik legnevezetesebb személyének Andrej Hlinkának, vagy gárdistáinak kései utódai lehettek a rendezők. Plusz a vezérszurkoló sem vihette be a megafont, nehogy véletlenül mi legyünk hangosabbak a hazaiaknál. Ami nem volt nehéz, még így sem. Szóval ennyit a szlovák jogszabályokról, kénye-kedvére alkalmazhatják a stadionokban a szervezők. Izgatásnak minősítik a magyar színeket, de ha más állam szimbólumát használják, afölött szemet hunynak. Van jó pár bizonyítékunk rá.

A vendégszektor kerítése sárga-kékben pompázik. Attila megafon nélkül is vezérszurkoló, de vannak segítői. És ott vagyunk mi is. A hangunk, a kezünk, egész testünk és szívünk a DAC-é! Zengett bizony a Magyar Himnusz is Rózsahegyen, majd a 90 perces buzdítás.

Már majdnem az elején megszerezhettük volna a vezetést Kalmár Zsolti révén, amikor remek labdát szerzett és kapura tört. Viszont Macík kapus lábbal hárítani tudott. Viccesen megjegyeztük eltanulta Bayotól. Majd Záhumenský ívelt be egy szép labdát pont Zsolti fejére, aki jól is fejelt, de a rózsahegyi védők résen voltak. Davis remekül csavarta kapura a szabadrúgást a szektorunk előtt, de a rózsahegyi kapus megint védett. Majd Tandir előtt adódott lehetőség, de elpuskázta szerencsénkre. Kalmár remek beadását Divković sajnos fölé rúgta a tizenhatoson belül. Majd a hazaiak kapcsoltak rá. Daniel és Tandir veszélyeztette a kapunkat. Utóbbinál Jedlička kapusunk remekül hárítani tudott, majd véget ért az első félidő.

A fiatal Divković iratkozhatott volna fel elsőként a góllövők listájára, aki remek labdával indult a kapura, de az utolsó pillanatban mentett a rózsahegyi védelem. Aztán majdnem megbüntettek bennünket a narancssárga színekben futballozó hazaiak Kochan révén, de nem célzott pontosan. Majd jött Bayo a góljával és nem is akármilyennel. Davis ismét mérnöki pontossággal ívelte a labdát, majd a turbánt viselő Dominik Kružliak is bólintott egyet pont ezzel megtolta Bayo felé, aki észrevette, hogy Macík kapus kint áll és átemelte felette a labdát. A kapufa is segített most az elefántcsontparti csatárnak, így az 54. percben megszereztük a vezetést. Nemsokára rá viszont a hazaiak előtt adódott egy hatalmas lehetőség, amikor Gál-Andrezly lövését Jedlička kapusunk lábbal hárította. Majd a szöglet után Jonec bólintott mellé. Ezt követően ismét a DAC percei következtek. Bednár-Kalmár-Vida és Kristopher fölérúgta a kapu elől a labdát. A 72. percben Kalmár Zsolti eresztett meg egy bődületes bombalövést, Macíknak bizony nyújtóznia kellett. Majd Urdinov kap piros lapot, aki Herc arcába tenyerelt bele szándékosan. A mérkőzésre jellemző, hogy Kružliak játékvezető bőven osztogatta a lapokat. 14 sárga lap és egy piros, ebből nyolcat a sárga-kékek gyűjtöttek be. A jogos piros lap után azonban a hazaiak nem adták fel és bizony sokszor gólhelyzetbe kerültek. A vége felé Macík kapus majdnem gólt fejelt, de Bayo legalább 3 helyzetet kihagyott. Közel 7 perces hosszabbítás után végre lefújta a játékvezető a találkozót és boldogan kiáltottuk: Szép volt fiúk!

Mi pedig örömmámorban indultunk haza, hogy a rózsahegyi győzelem után a dunaszerdahelyit is ünnepelhessük. Sikerült!

A héten válogatott szünet következik, de nem maradunk foci nélkül Dunaszerdahelyen. A Sepsiszentgyörgy gárdáját fogadjuk barátságos találkozón november 16-án a MOL Arénában 18:30 órakor. A romániai élvonal székely csapata jelenleg 7. helyén áll a bajnokságban. Minden bizonnyal jó hangulatú mérkőzésnek ígérkezik a találkozó, ezért is buzdítunk mindenkit, hogy látogasson ki a stadionba november 16-án. És persze ne hagyják otthon a piros-fehér-zöld zászlókat sem!