Gyorsabb tempó, súlyosabb sérülések
Az utóbbi évtizedben a labdarúgás olyan mértékben vált üzletközpontúvá és globálisan fogyasztható termékké, hogy ez közvetlen hatást gyakorolt a sport evolúciójára is. A legmagasabb szinten a játékosok nem csupán heti egy bajnoki találkozón lépnek pályára, hanem gyakran három mérkőzést játszanak hét nap alatt, miközben válogatott kötelezettségeiknek is eleget kell tenniük.
A folyamatos terhelést pedig a játékosok egészsége, és ezzel közvetlen összefüggésben egyre több esetben a karrierjük bánja. Az elmúlt években szemmel láthatóan is egyre gyakoribbá váltak a súlyos sérülések, elsősorban az izomszakadások, keresztszalag-sérülések és túlterhelésből eredő problémák.
A versenynaptár folyamatos kibővítésével a profi futballisták ma már több sorozatban is egyszerre szerepelnek. Nemzeti bajnokság, hazai kupa, nemzetközi kupák, a válogatott kötelezettségek, a lényegében tét nélküli elő- és utószezoni marketingturnékról - melyek a nevéből is adódóan csupán az anyagiakról szólnak - pedig már nem is beszélve. Miközben a mérkőzések száma növekszik, a pihenésre és a regenerációra egyre kevesebb idő marad. A túlzott terhelés szinte észrevétlenül halmozódik, majd egy kritikus ponton sérülés formájában jelentkezik.
A jelenség nem csupán orvosi, hanem strukturális probléma is. A futballirányítási szervezetek és televíziós jogtulajdonosok gyakran a bevételek növelésére törekednek újabb és újabb sorozatok bevezetésével, miközben a játékosok érdekei háttérbe szorulnak. Ezért egyre többen sürgetik a naptár átalakítását, a pályára lépési kötelezettségek korlátozását és a regenerációs idő növelését.
A világ talán legjobb, de egyben legintenzívebb bajnokságában a Premier League-ban például az előttünk álló ünnepi időszak a legmegterhelőbb a játékosok számára, a csapatok gyakran egy hét leforgása alatt három mérkőzést is abszolválnak, ami hatalmas terhelés a játékosok számára.
Összességében a súlyos sérülések gyakoribbá válása nem csupán egy statisztikai trend, hanem jelzés, a futball jelenlegi üteme fenntarthatatlan a sportolók szervezete számára. Ha a cél a futball hosszú távú minőségének és a játékosok egészségének megőrzése, szükség van a meccsterhelés racionalizálására és a pihenés tudatos beépítésére a versenynaptárba. Remélhető, hogy a jövő futballjában a játékosokra nem csupán kellékként tekintenek majd, és nagyobb odafigyelést fordítanak az egészségük megőrzésére.
