Focilázban a világ, kezdődik a világbajnokság
Hetilapunk megjelenésének a napja egybeesik a világbajnokság kezdetével, amely a Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel rajtol. 48 ország válogatottja küzd meg, július 19-én azonban csupán egy csapat emelheti magasba a vb-trófeát a MetLife stadionban.
Déjá vu érzésem van, már ami a nyitómérkőzést illeti. A 2010-es volt az első világbajnokság, amelyet végigkövettem, és az a torna is egy Mexikó–Dél-Afrika mérkőzéssel kezdődött. Akkor az afrikai ország volt a házigazda, most a mexikóiak szerepelhetnek saját közönségük előtt. Számomra mindmáig a dél-afrikai torna a legemlékezetesebb, és aligha fogja felülmúlni az amerikai. Dél-Afrika akkor 1:1-es döntetlent játszott Mexikóval, most viszont a közép-amerikaiak számára kötelező lenne a győzelem.
A közép-európai régióból a cseheknek és az osztrákoknak szurkolhatunk, az előbbiek épp Dél-Afrikával és Mexikóval kerültek egy csoportba, emellett pedig még Dél-Koreával vívnak meg. Az erőviszonyokat figyelembe véve a cseheknek reális esélyük van a továbbjutásra, bár a koreaiaknak erősebb a keretük, illetve Mexikó is okozhat meglepetést, főleg hazai közönség előtt.
Évtizedek óta nagyjából tíz válogatott uralja a tornákat, általában közülük kerül ki a végső győztes is. Argentína címvédőként érkezik a vb-re, az elemzőcégek szerint nagyjából 10 százalék esélyük van az újabb győzelemre. A katari tornán kijött a lépés Messiéknek, a mezőny azóta viszont tovább erősödött, így kisebb csodának számítana, ha meg tudnák védeni a címüket. A csapat motorja és vezére, Lionel Messi azóta már az Inter Miamiben rúgja a bőrt, ahol szintén elképesztő számokat produkál, az MLS-t azonban nem lehet összehasonlítani a top európai bajnokságokkal. A Barca-legenda jelenleg is sérüléssel bajlódik, a hírek szerint azonban felépül a tornára, és bevethető lesz. Az egyelőre kérdés, hogy a támadósor egyik legfontosabb tagja, Julian Alvarez felépül-e a csoportmérkőzésekre, az Atletico Madrid sztárja ugyanis bokasérüléssel játszotta végig a szezon utolsó találkozóit, az állapota pedig azóta sem javult. Az ő hiánya nagy érvágást jelentene az argentinoknak.
Az elemzések szerint az Eb-címvédő spanyolok számítanak a világbajnokság fő esélyesének, a győzelmi valószínűségük 17 százalék. Luis de la Fuente csapata rendkívül meggyőző teljesítményt nyújtott a 2024-es Eb-n, végig domináltak a tornán, a döntőben pedig az angolokat győzték le. A keretük azóta sem gyengült, sőt inkább tovább erősödött, egyetlen gyenge pontjuk a csatár- és a balszélső poszt lehet.
Alvaro Morata ezúttal nem kapott behívót, helyét a Barcelonával remek idényt futó Ferran Torres veheti át, de azt sem tartom kizártnak, hogy Fuente előveszi a jó öreg Mikel Oyarzabalt, aki az Eb-döntőt is eldöntötte. Félelmetes párost alkotott a Lamine Yamal–Nico Williams a kontinenstornán, az előbbi ezúttal is kirobbanó formában várja a vb-t, Williams azonban felemás szezont futott, amelyben a sérülések is közrejátszottak. A spanyol középpálya elképesztő minőséget képvisel, mint ahogy a kapusposzt is, ami talán a legtöbb kérdést veti fel. Unai Simon szinte kirobbanthatatlan a kezdőből, mellette azonban a világ talán két legjobb formában lévő kapusa vár a lehetőségre, David Raya az Arsenalnál, míg Joan Garcia a Barcalonánál nyújtott kiemelkedő teljesítményt az idei szezon során.
Míg a spanyolok a kapusposzton és a középpályán szenvednek a bőség zavarában, addig a franciáknál a csatárposzton merül fel hasonló helyzet. Részben ennek tudható be, hogy a spanyolok mellett őket tartják a torna másik esélyesének, személy szerint a franciák végső győzelmére számítok.
Egészen elképesztő az a minőség, melyet a francia támadósor képvisel, Deschamps-nak fel van adva a lecke, hogy összerakja ezt a szekciót. A legnagyobb valószínűséggel Mbappé fog kezdeni a csatárposzton, mögötte Cherki irányíthat, míg a szélső posztokon a világ jelenlegi talán két legjobb támadója, Dembele és Olise rohamozhatja az ellenfelek kapuját. Dembele ugyan nem klasszikus szélső, azonban az aranylabdás játékost egyszerűen lehetetlen kihagyni a kezdőből. Így viszont többek között olyan játékosok szorulnak a cserepadra, mint Barcola, Doué vagy Marcus Thuram, akik szinte bármelyik válogatottban kezdők lennének. Dechamps azt a luxust is megengedte magának, hogy kihagyja az utazó keretből a Real Madrid sztárját, Eduardo Camavingát, Ngolo Kanté viszont ott van a keretben. A védelem is stabilnak tűnik, bár William Saliba hiánya óriási érvágást jelentene a csapatnak. A világ jelenlegi legjobb védője már a PSG elleni BL-fináléban is sérülten játszott, az állapota azóta ugyan valamelyest javult, azonban kérdéses, hogy teljesen felépül-e az első mérkőzésekre.
Titkon remélem, hogy emlékezetesre sikerül az angolok szereplése, bár a végső győzelemre nem tartom esélyesnek őket. Az Eb-n ugyan egészen a döntőig meneteltek, a teljesítményük azonban finoman szólva sem volt túl meggyőző, a nyolcaddöntőben például másodperceken múlt, hogy kiessenek a szlovákok ellen.
Thomas Tuchel új lendületet hozhat a csapatba, és a játékosállományuk is a világ elitjébe tartozik. Az angolokat szinte minden tornán a fő esélyesek között tartják számon, de nem teljesítenek ennek megfelelően. A legutóbbi két Eb-n ugyan egészen a döntőig jutottak, a világbajnokságokon azonban továbbra sem megy nekik, Katarban a negyeddöntőig, Oroszországban az elődöntőig jutottak, Brazíliában pedig már a csoportkörben elvéreztek.
Mindig van egy-két válogatott, amely meglepetést okoz a tornán. Katarban ilyen volt az elődöntőig menetelő marokkói csapat, vagy Brazíliában a Costa Rica-i válogatott, de ide sorolhatnám a szlovák válogatott dél-afrikai szereplését is. Most is van pár együttes, amelyre érdemes lesz odafigyelni, külön kiemelném a norvég válogatottat, amely akár kisebb csodára is képes lehet. Stale Solbakken csapata hibátlanul nyerte meg a vb-selejtezős csoportját; tették ezt úgy, hogy 37 lőtt gól mellett mindössze ötöt kaptak. Nem lesz azonban egyszerű dolguk a vb-n, ahol a halálcsoportba kerültek. Az Irak, Szenegál, Franciaország hármas mellett a továbbjutás kiharcolása is nehéz feladatnak ígérkezik. Egy rendkívül összetartó gárdáról van szó, ahol európai topligákban szereplő játékosok kaptak helyet. A csapat sztárja Erling Haaland, de mellette még olyan játékosokat találunk, mint az Arsenal csapatkapitánya, Martin Odegaard, az Atletico Madrid támadója, Alexander Sorloth, vagy Gulácsi Péter és Willi Orbán lipcsei csapattársa, Antonio Nusa. A norvégok akár a franciák dolgát is megnehezíthetik, és bárki számára kellemetlen ellenfelek lehetnek.
Portugáliáról sokan hajlamosak megfeledkezni, pedig tőlük is nagy dolgokra számíthatunk. Ez lesz Cristiano Ronaldo utolsó nagy tornája, amit emlékezetessé szeretnének varázsolni.
A portugálok középpályája talán még a spanyolokénál is erősebb, a hatos és a nyolcas poszton a BL-győztes PSG két alapembere, Vitinha és Joao Neves kap helyet, míg a tízes poszton a kreativitásért a PL-ben gólpasszrekordot döntő és az év játékosának megválasztott Bruno Fernandes lehet felelős. Ronaldo ideje ugyan lejárt, ilyen minőségű kiszolgálás mellett azonban még néhány gólra számíthatunk a legendától.
Több mint egy hónapos meccsdömping vár a szurkolókra, és ugyan sok mérkőzést közép-európai idő szerint éjjel játszanak, így is lesz miből válogatni. Mindenkinek izgalmas, felejthetetlen szurkolást kívánok!
A cikk a Magyar7 hetilap 2026/24. számában jelent meg.
