Figo árulása olyan volt, mintha Messi a Real Madridhoz igazolt volna
Nemcsak a történelemben, de a labdarúgásban is történtek sorsfordító árulások, amikor a szurkolók által imádott klubikon átigazolt az ősi riválishoz. A sportág talán legismertebb és sokáig legnagyobbat szóló árulása a portugál Luis Figo nevéhez fűződik, aki 2000 nyarán a Barcelonát hagyta ott a Real Madrid kedvéért. A történet persze jóval összetettebb, amit a Netflix egy új dokumentumfilmmel próbált meg bemutatni.
Bevallom, amikor először olvastam a készülő Figo-dokumentumfilmről, az első gondolatom az volt, hogy majd kapunk egy újabb tucatprodukciót, amiben a megszólalók kerülgetik egy kicsit a témát, aztán valamilyen mondvacsinált tanulsággal lezárják azt.
Sajnos, több olyan sport-dokumentumfilmet láttam már, amelynek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Márpedig Luis Figo átigazolásának botránya igencsak forró téma, még a mából nézve is.
Koromból adódóan Figo nekem mindig is a Real Madrid galaktikusaként élt a fejemben. Tudtam persze, hogy előtte a Barcelonában is játszott, ám azzal csak a film elején szembesültem, mekkora áhítat is övezte a portugál labdarúgót akkortájt.
A Barcelonában töltött 5 szezon alatt a világ akkori legjobb játékosává nőtte ki magát, aki jócskán kivette a részét a katalán csapat meneteléséből. A ‘90-es években a Barcelona csapata 6 bajnoki címet is szerzett, valósággal uralták a spanyol ligát.
A filmben többször is visszatér a jelenet, amelyben Figo sárga-kék-gránátvörös színű frizurával, a Barcelona 1997-98-as bajnoki sikerét ünneplő tömegnek azt énekli: “Reálos rinyagépek, buktátok a bajnoki címet.” Azt hiszem, ez mindennél jobban szemléltette, hányadán is állt a portugál Barcelonában, ahol akkoriban valóságos Figo-mánia tombolt. S noha ő volt a csapat kapitánya, Luis Figo egy ponton kezdte úgy érezni, hogy a vezetőség részéről nincs kellően megbecsülve.
Ironikus, de Luis Figo Madridba igazolása bizonyos értelemben a Real akkori elnökének köszönhető. A Real Madrid a ’90-es évek végén kétszer is megnyerte a Bajnokok Ligáját, Lorenzo Sans elnök pedig úgy döntött, hogy a sikerek után megerősítené a pozícióját. Noha még volt hátra 1 év a megbízatásából, 2000 nyarán elnökválasztást tartottak a Real Madridnál.
Az elnöknek pedig kihívója is akadt, egy ötvenes éveiben járó üzletember, Florentino Pérez személyében, aki a fejébe vette, hogy ha megválasztják, leszerződteti Luis Figót a Real Madridhoz.
Talán a sors fintora, hogy a Barcelonánál is épp azon a nyáron tartottak elnökválasztást, a legesélyesebb jelölt pedig az addigi alelnök, Joan Gaspart volt. Figo szeretett volna a fizetése kapcsán tárgyalni, ám Gaspart többször is elutasította azt, mondván, az elnökválasztás miatt nincs ideje az ilyesfajta ügyekre.
Közben Florentino Pérez úgy gondolta, a Real Madridnak nagy játékosokra van szüksége ahhoz, hogy a klub újra a régi fényében tündökölhessen. Luis Figo kivásárlási ára 60 millió euró volt, ezért Pérez felvette a kapcsolatot Figo ügynökével, José Veigával, akinek 6 millió eurós jutalékot ígért, ha meggyőzi a portugált a váltásra. Ezzel pedig kezdetét vette a Figo-ügy.
Aztán a Sport napilap készített vele egy exkluzív interjút, a címlapon Barcelona-mezben pózoló Figo pedig közölte, hogy marad.
Igen ám, csakhogy az a bizonyos előszerződés tartalmazott egy kitételt, miszerint, ha Figo mégsem igazol a Real Madridhoz, akkor a klubnak 34 millió eurós „vigaszdíjat” kell fizetni. Mégpedik annak, aki a szerződést aláírta.
Így aztán Veiga már csak emiatt is mindent megtett annak érdekében, hogy meggyőzze a portugált a váltásról.
A történet vége ismert: Pérez végül megnyerte a Real Madrid elnökválasztását, Joan Gaspart pedig hagyta kicsúszni a kezei közül Figót. A Barcelona elveszítette legjobb játékosát, a Real pedig megkaparintotta a spanyol bajnokság legjobbját. A következő évben a Real Madrid meg is nyerte a bajnokságot, utána pedig a Bajnokok Ligáját. A Barcelona pedig csak 2005-ben tudott újra felülni Spanyolország trónjára.
Előítéleteimmel ellentétben a Netflix filmje egy dramaturgiailag remekül megkomponált alkotás lett. Luis Figo az elején "elegánsan" közli a nézővel: a teljes sztorit csak ő ismeri, mivel ennek a történetnek ő a főszereplője.
De megszólal többek közt Pep Guardiola, a korábbi csapattárs és későbbi sikeredző, a már említett Joan Gaspart, és persze az átigazolás fő kiötlője, Florentino Pérez is.
Kiemelendő, hogy a megszólalók olykor egészen kényelmetlen kérdéseket kaptak, s külön tetszett, hogy szembesítették őket a többiek válaszaival. Joan Gaspart például megjegyzi, hogy szerinte a Figo-ügyben nem az árulás ténye a legszomorúbb, hanem az, hogy a portugál azt hazudta, nem tudott semmit az előszerződésről. Márpedig a tudta és engedélye nélkül az ügynöke nem cselekedhetett. Luis Figo erre úgy reagál: ő csupán arra kérte José Veigát, hogy nézze meg, milyen lehetőségeik lennének, és tegyen meg mindent ennek érdekében. Veiga pedig végül elmondja, hogy Figo valóban nem látta a szerződést, ám ő felolvasta neki telefonon és megkérdezte tőle, aláírhatja-e?
A főhős pedig tudja, hogy nem volt teljesen tiszta a kommunikációja, ám utólag sem bánja, hogy ott és akkor a saját érdekeit próbálta nézni. Figo úgy érezte, nem becsülik meg őt kellőképp, miközben kapott egy jobb, ígéretesebb ajánlatot egy másik csapattól – amely történetesen az ősi rivális volt.
