Fényűzés, luxus: Valójában mi állhat a labdarúgók irracionális fizetésének hátterében?
A labdarúgás a 21. század legnépszerűbb sportjának számít, hétről hétre emberek millióit ülteti le a televízió képernyői elé. Töretlen népszerűsége mellett azonban rengeteg emberben ellenszenvet vált ki a focisták irracionálisan magas fizetése, melyet jobb célokra is fel lehetne használni. De vajon mi állhat ennek hátterében, és valójában milyen tényezők befolyásolják ezen pénzösszegeket?
Labdarúgás. Napjainkban nehéz lenne olyan személyt találni, aki élete során nem nézett végig legalább egy futballmérkőzést. Ez a labdasport vitathatatlanul a legnagyobb népszerűségnek örvend az emberek körében. De most tekintsünk el az érzelmi oldalától, a következőkben a labdarúgás gazdasági hátterével szeretnénk foglalkozni, ezen belül is a játékosok fizetésével. Fényűzés, csillogás, drága autók, magánrepülők, jachtoch. Sokan ezekkel asszociálják a labdarúgókat, és a pályán nyújtott teljesítményüket mellékesnek tartják. Persze, vele született tehetséggel van megáldva, amit csupán tovább kellett fejleszteni, most pedig piszkosra keresi magát – áll egy-egy focista közösségi hálóra posztolt bejegyzése alatt, melyen egy luxusórával vagy egy drága autóval pózol. A dolog azonban jóval összetettebb. Nem elég a tehetség, rengeteg munkával és lemondással jár, hogy egy labdarúgó eljusson a csúcsra, és az ebből adódó fényűző életet élhesse. Tökéletes példa erre Szoboszlai Dominik esete.
A Foodball elnevezésű YouTube csatornának adott nagyinterjúban a magyar válogatott csapatkapitánya is elmesélte, milyen sok munkával és lemondással járt, hogy elérjen a csúcsra, és az angol első osztály listavezetőjének kulcsjátékosa lehessen.
Gyerekkora szinte nem is volt, mindent a focira tett fel, hogy egyszer majd ebből élhessen meg. Itt azonban nem állt meg a kemény munka, elárulta, az emberek nem is gondolnák, a labdarúgók minden egyes nap mennyi energiát és munkát fektetnek a fejlődésükbe. És valóban, ezen a szinten az átlagemberek számára szinte elképzelhetetlen pénzösszegekről beszélhetünk. Szoboszlainál maradva, a középpályás különböző bónuszokkal együtt havonta 600 ezer fontot tehet zsebre, ami nagyjából 260 millió forintnak felel meg. Ez azonban közel sem a jéghegy csúcsa, ha sztárfutballisták bérezéséről van szó, a határ a csillagos ég.
Az alábbi példából látható, hogy bizonyos történések hogyan képesek teljesen megváltoztatni a piacot, kiváltképp a bérezéseket. Az európai klubok kénytelenek voltak új, jóval megemelt fizetéseket tartalmazó szerződéseket kötni legértékesebb játékosaikkal, hacsak nem akarták, hogy valamelyik szaúdi egyesület ajánlatára rábólintsanak. Természetesen az európai klubokat sem szabad felmenteni a felelőség alól, már a közel-keletiek pénzszórása előtt is több esetben zsíros szerződéseket kötöttek egy-egy játékossal.
Ilyen volt Kylian Mbappe esete, akivel a Paris Saint Germain a futballvilágban korábban még nem tapasztalt szerződést íratott alá. A francia sztár többek között beleszólhatott a párizsi klub átigazolási politikájába, emellett havi 2,1 milliárd forintnak megfelelő összeget is zsebre vághatott, amely még európai viszonylatban is kiemelkedőnek számít.
A futballisták körében egyébként is bevált módszer, hogy látva egy-egy csapattársuk megemelt fizetését, jobb bérezést követelnek klubjaiktól. És itt jönnek képbe a játékosügynökök. Az egyesületek kapcsolatát a játékosügynökökkel nem igazán nevezhetjük rózsásnak, épp az előbb taglaltak miatt. Sokszor élősködőknek is nevezik őket, akik minden áron hasznot akarnak húzni az ügyfeleikből, és sokszor egészen gátlástalan módszerekkel szeretnének pénzt kicsikarni az egyesületek malacperselyéből. Ugyanakkor a játékosokat sem kell félteni a tárgyalások során, gyakran előfordul, hogy a nyári vagy téli átigazolási szezon előtt a labdarúgók ügynököt váltanak. Ezt két célból teszik.
Csakhogy érzékeltessük a különbségeket, a Forbes magazin tavalyi kimutatásai szerint a szaúdi Al-Nassrhez szerződő Cristiano Ronaldo a legjobban fizetett labdarúgó az éves 260 millió dolláros fizetésével, őt követi az Inter Miamiba szerződő argentin klasszis Lionel Messi (135 millió dollár), a harmadik helyre pedig Neymar fért oda (112 millió dollár). Ezzel szemben az Amerikai Professzionális Kosárlabda Bajnokságban (NBA) Stephen Curry teheti zsebre a legnagyobb összeget (évi 48 millió dollár), Russel Westbrook és John Wall évente 47 millió dollárral gazdagodik. Azért tartottam fontosnak elvégezni ezt az összehasonlítást, hogy érzékeltessem, mekkora a szakadék a két sportág bérezései között. Persze a labdarúgók vagyona nem csupán a fizetésekből áll, a szponzori szerződések az éves jövedelmük jelentős részét kiteszi. Elég csak megemlíteni Cristiano Ronaldót, Lionel Messit és Neymart, akikkel a Nike és az Adidas már saját kollekciót is létrehozott. Ha a bérezésekhez hozzávesszük a szponzori szerződéseket, valóban irracionális pénzösszegekről beszélhetünk. És, hogy az NB I-ről se feledkezzünk meg, a magyar bajnokság játékosainak átlagfizetése elérheti a havi 3,8 millió eurót. Az egyes egyesületek bérezései között azonban nagy különbségek figyelhetők meg.
A Ferencvárosnál, Fehérvárnál és Puskás Akadémiánál bizonyos játékosok akár havi 8-10 millió forintot is hazavihetnek. Más klubok szerényebb költségvetéssel dolgoznak, azonban a havi 1-2 milliós bérezés itt is reálisnak mondható.
Ahogyan az átigazolási díjak úgy a játékosok fizetései is tovább fognak nőni. Hiába nézik ezt rossz szemmel az átlagemberek, nincs mit tenniük. A klubok vagyona tovább fog gyarapodni, mely kéz a kézben jár a játékosok bérének növekedésével.
