Felvidéki magyarként is sikeresek lehetünk Szlovákiában

A nézők szavazatai alapján lettél az Év sportszemélyisége 2025-ben. Ennek tükrében mit jelent számodra ez a díj?

Számomra nagyon jelentős elismerés, mert azt mutatja, hogy a csapatommal végzett munkánk eljutott az emberekhez. Ebben fontos szerepe van a kommunikációnak is: aktívan megosztok minden hírt arról, mivel foglalkozom, hogyan működik a klub, mit jelent a pozícióm a sportmenedzsmentben. Ahhoz tartom magam, amit egy podcastban hallottam: aki nem látszik, az nem játszik! Ha pedig értéket teremtesz, nemes dolgokat csinálsz, azt szerintem meg kell mutatni. Persze nem dicsekvésről van szó, sokkal inkább példamutatásról, vagy hozzáadott értékről. Így jutott el a kassai szerepvállalásom és annak eredményei az emberekhez, és így kaptam meg az Év sportszemélyisége közönségdíjat.

 

Szerinted melyek azok a teljesítmények vagy eredmények, amelyek alapján a nézők téged tartottak leginkább érdemesnek erre az elismerésre?

Nem egy konkrét eredményért kaptam a díjat, hanem azért, mert más szemszögből mutattam be a klubvezetést. Érdekes volt az emberek számára látni, hogy miképpen működik egy profi sportszervezet, milyen feladatokkal jár a vezetés, és milyen készségekre van szükség (gondolok itt pénzügyi, kommunikációs, kapcsolatépítési képességekre, diplomáciai érzékre, működő projektmenedzsmentre és még sorolhatnám). Ezek nélkülözhetetlenek egy labdarúgóklub irányításához. Az egyes folyamatok, döntések és a mindennapok tartalmas bemutatása, valamint a munkánk mögötti komplexitás nemcsak a sport iránt elkötelezettek érdeklődését keltette fel, ráadásul ehhez párosult egy sikeres bajnoki szezon a felnőtt csapatnál és az akadémián is.

 

Bár a díj egyéni elismerés, biztosan sokak munkája áll mögötte. Te hogyan értelmezed, kinek szól ez az elismerés?

Számomra elsősorban a csapat munkáját tükrözi. Amikor klubigazgató lettem, azt tűztem ki célul, hogy jó szakemberekkel veszem körbe magam. Olyanokkal, akikre a nehéz helyzetekben is támaszkodhatok, akik értik, hogy a futball 24/7-es munkamorált igényel. Ez a díj azt mutatja, hogy ez sikerült! Természetesen a munkakörömből adódóan én szerepelek a legtöbbet, de mögöttem egy erős, elkötelezett csapat dolgozik, és ez az ő elismerésük is. Ez teszi igazán örömtelivé a díjat, mert nemcsak az én teljesítményemről szól, hanem a közös munkánkról.

A díj kapcsán a szlovák futballközeg is jobban megismerhette a történetedet és azt is, hogy honnan indultál?

Ez így van. Érezhető a médiumok fokozott érdeklődése és a követőbázisom bővülése. Büszke vagyok rá, hogy eljutott az üzenet: az FC Kassa topmenedzsmentjében egy felvidéki magyarnak is jelentős szerepe van, ráadásul a klubban a magyar és a szlovák tulajdonosok közös munkája példaértékű.

 

Menjünk vissza a kezdetekhez. Hogyan kerültél kapcsolatba a labdarúgással?

Bármennyire is hihetetlenül hangzik, három-négyéves koromtól része az életemnek a labdarúgás. Apukám vitt ki először a királyhelmeci futballpályára és ez meghatározó volt az életemben. Gyakorlatilag az egész gyerekkoromat a pályán töltöttem, a foci volt a mindenem. Rengeteget köszönhetek a volt edzőimnek és csapattársaimnak, valamint magának a futballnak is. Ha csak egy dolgot kellene kiemelnem, akkor a kemény munkára és a kitartásra hívnám fel a figyelmet, hiszen tudom, hogy a sikerért minden nap dolgozni kell.

 

Közben elvégeztél egy magyar és egy szlovák egyetemet is és tudatosan építetted a civil karriered.

Körülbelül 12 éves szünet után tértem vissza a profi futballhoz, immár vezetőként. Sántha Gergely, az FC Kassa Felügyelő Bizottságának elnöke felkért, hogy vegyek részt a kassai klub fejlesztésében. Ez szerencsés találkozás volt, mert nagy lehetőséget kaptam arra, hogy felvidéki magyarként dolgozzak egy többségi magyar tulajdonban lévő klubnál, ami számomra különösen hitelessé teszi a pozíciómat. Természetesen önmagában ez a tény még nem elég a sikerhez: eredményeket kell felmutatni és folyamatosan kell dolgozni. Öröm számomra, hogy visszatérhettem a focihoz, és szeretnék a jövőben is értéket teremteni a sportban, hozzájárulva a klub fejlődéséhez és ezzel a közösséget is építeni. Hosszú távú célom, hogy a sportban dolgozzak, folyamatosan képzem magam, és amíg azt érzem, hogy tudok mit adni a sportszervezetnek és a profi futballnak, addig szeretnék maradni.

A klubhoz eredetileg gazdasági szakemberként érkeztél, de a felső sportvezetésben kaptál szerepet. Mennyire jelentett számodra ez nagy kihívást?

Eleinte akadémiai igazgatóként kezdtem, ami már önmagában is nagy feladat volt, de gyorsan rájöttem, hogy fejlődnöm kell a döntéshozatalban és a feladatok delegálásában. Szerencsére jó mentorokkal találkoztam, éreztem mind a magyar, mind a szlovák tulajdonosok bizalmát és támogatását és külön kiemelném a DVTK-ban dolgozó kollégák segítségét. Rengeteg üzleti, önfejlesztési podcastot hallgatok, szakmai és üzleti konferenciákra járok, sportfórumokon is részt veszek, amelyek mind a fejlődésemet szolgálják. Egy nagyon egyszerű mottóm van ezen a téren: a tanulást sosem szabad abbahagyni. 2022 tavaszán – a sikertelen bajnoki szezon lezárása előtt – a klub működésében, menedzselésében komoly hiányosságokat láttunk és kineveztek klubigazgatónak. Ez óriási lehetőség volt és a mai napig hálás vagyok a tulajdonosoknak, hogy bizalmat szavaztak nekem. Ez egy újabb mérföldkő volt a karrieremben. Profi játékoskarrierem és a sporton belüli tapasztalataim segítettek abban, hogy lépésről lépésre haladva, tudatosan építsem a vezetői képességeimet, amelyek elengedhetetlenek, hogy az ember helytálljon egy ilyen pozícióban. Fontos volt az a tudatosság, hogy mindig kisebb célokat tűztem ki magamnak, amelyeket elérve egyre magabiztosabb lettem és a részleges sikerélmények segítettek abban, hogy a nehéz szituációkban is hatékony maradjak. A sportszakmai rész erősen különválik a pozíciómtól, de a profi múltam segít megérteni az edzők és szakemberek döntéseit, gondolatmenetüket és látásmódjukat egy-egy helyzetben. Úgy érzem, ez a „szerep” rám szabatott, és igyekszem kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket és a kihívásokat. Folyamatosan tűzöm ki a következő célokat, szeretem a határaimat feszegetni. Sokszor kényelmetlen a komfortzónámon kívül lenni, de ilyenkor tapasztalok és tanulok a legtöbbet. Élvezem ezt a belső játékot, nem hagyom, hogy a dolgok stagnáljanak, hanem mindig új lépéseket, irányokat keresek.

 

Szerinted milyen kompetenciákra van szüksége egy modern klubigazgatónak?

Az első a kommunikáció: nagyon fontos, hogy a tulajdonosokkal, a szakemberekkel, az edzőkkel és a külvilággal egyaránt világosan és hatékonyan tudjunk beszélni, és közvetíteni a klub céljait. Különösen fontos számomra az FC Kassában a magyar szerepvállalás: megmutatni, hogy felvidéki magyar vezetőként jól tudunk együtt dolgozni és értéket teremteni a klubban még akkor is, ha egy határ választ el minket és az eltérő szocializációs helyzetek miatt sokszor másképp reagálunk bizonyos helyzetekre. Ezért a második, rendkívül fontos kompetencia a rugalmasság: alkalmazkodni a helyzetekhez, megtalálni a közös hangot a különböző háttérrel rendelkező csapatokkal és partnerekkel. A harmadik pedig az empátia: a klubban majdnem 100 alkalmazott dolgozik, köztük több mint 40 edző az akadémián, így elengedhetetlen, hogy megértsük, meghallgassuk őket és motiváljuk a csapatot. Természetesen szükség van menedzseri készségekre, stratégiai látásmódra és tárgyalástechnikára is, de számomra ezek másodlagosak a három alapkompetenciához képest.

 

Hogyan határozza meg a munkádhoz való hozzáállásodat a magyar identitásod és háttered?

Egyrészt hitelességet ad. Egy többségi magyar tulajdonú klub élén magyar vezetőként dolgozni természetes és erős üzenet a környezetünk felé. Mélyebben értem és átérzem azt a célt is, amiért a magyar kormány szerepet vállal a külhoni akadémiák támogatásában. Ez számomra érzelmi kötődést jelent, hiszen magyar családból származom, magyarul tanultam. Ez a háttér a mindennapi munkában is előny: hatékonyan kommunikálok a magyarországi partnerekkel – legyen szó a magyar kormány képviselőiről, a Bethlen Gábor Alapról, a DVTK-ról, a Puskás Akadémiáról, vagy említhetném akár a módszertani központot is. Egyébként sokszor megkapom a kérdést Szlovákiában, hogy miért támogat a magyar kormány ilyen projekteket? Felvidéki magyarként én pontosan meg tudom fogalmazni azokat az értékeket és nemzetpolitikai érdekeket, amelyek ezt a diplomáciai küldetést életre hívták. Ami talán a legszebb, hogy a válaszom után pozitív a kérdező fél reakciója.

Többször is utaltál arra, hogy fontosnak tartod a felvidéki magyar közösség motiválását a munkáddal és a sikereiddel.

Amikor megkaptam ezt a díjat, elgondolkodtam, hogy mit is kezdhetnék vele: egyszerűen kitegyem a vitrinbe, vagy lehet ennél több jelentése is? Ekkor fogalmazódott meg bennem, ezt az elismerést arra szeretném használni, hogy üzenjek vele – elsősorban a felvidéki magyar közösségnek. Szeretném elmondani a 400 ezer felvidéki magyarnak, hogy igenis lehet magyarként érvényesülni Szlovákiában. Az együttműködés a szlovákokkal működik, ha hiteles vagy és értéket teremtesz. Azt ebben az országban is elismerik, és ezt szeretném jó példaként megmutatni mindenkinek. A másik üzenetem pedig személyesebb. Arra szeretném bátorítani a magyar szülőket, hogy ne féljenek magyar iskolába íratni a gyermekeiket. A gyerek számára a legbiztonságosabb közeg az anyanyelve. Magyar iskolába járni nem jelent hátrányt, sőt, szlovákul is meg lehet tanulni, miközben a gyerek stabil identitást és biztos alapokat kap. Szerintem nagy szükség van ma is olyan hétköznapi pozitív példákra, amelyek ezt megerősítik. Hétköznapi ember vagyok, Királyhelmecről, a Bodrogközből származom. Pont ezért gondolom, hogy amit elértem, jó példa lehet arra, hogy felvidéki magyarként is lehet sikeresnek lenni Szlovákiában. Ezt a díjat ezért nemcsak a magaménak tekintem, hanem a teljes felvidéki magyar közösség díjának. Szeretném velük megosztani, és átadni azt a gondolatot, ami mögötte van.

 

CV:

Geri Ádám 1981-ben született Királyhelmecen. A gimnáziumi érettségi után a pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem közigazgatási és régiófejlesztési szakirányán végzett, majd a budapesti Corvinus Egyetemen szőlő- és borgazdasági szaktanácsadói oklevelet szerzett. Jelenleg az FC KASSA klubigazgatója, 2025-ben ő lett Szlovákiában az Év sportszemélyisége. Kassán él, nős, feleségével két gyermeket nevelnek.