Felvidéki magyar játékvezető a szlovák élvonalban
A Paláston élő Kišš Bálint az idei szezonban első alkalommal vezethetett élvonalbeli mérkőzést a Fortuna Ligában. A játékvezetővel a karrierje kezdetéről, a játékvezetői szakma megítéléséről is beszélgettünk.
Hogyan lesz valakiből élvonalbeli játékvezető?
2012 nyarán, amikor már úgy éreztem, hogy a focista karrierem nem vezet sehová, elindultam egy lejtőn amelyen nem akartam végigcsúszni. Ezért úgy döntöttem, itt az ideje valami mást kipróbálni, és mivel imádom a focit, a játékvezetésre esett a voksom. Nem volt a környezetemben senki, aki ezzel foglalkozott volna, s újoncként a játékvezetők között nem volt könnyű dolgom, de egy kis idő után befogadtak maguk közé, és kemény munkával sikerült eljutnom egészem a mai szintre.
Mit tapasztaltál eddig karriered során, Szlovákiában milyen a játékvezetők megítélése?
Természetes, hogy az alacsonyabb osztályokban, falukban nem vélekednek az emberek pozitívan a játékvezetőkről. Minél magasabb osztályban vezettem meccset, annál pozitívabb volt a hozzáállás. Persze vannak kivételek, de több a pozitív visszajelzés, mint a negatív. Amit nagy pozitívumként emelnék ki az az, hogy a magyar származásom ellenére soha nem tapasztaltam, hogy valaki máshogy viselkedett volna velem, mint kollégáimmal.
A sportolók mellett a játékvezetőknek is kifogástalan fizikai adottságokkal és erőnléttel kell rendelkezniük. Hogyan készülsz a bajnoki mérkőzésekre?
A heti edzésprogram nagyon különbözik attól, hogy a hétvégén vezetek-e mecset vagy sem. Elsősorban olyan edzésekre koncentrálok, amit magam is szeretek, ilyen a futóedzés, kerékpározás, úszás, tenisz. Aztán van olyan része, amit annyira nem szeretek, mint a konditerem, de az erőnléti tréning elkerülhetetlen része a felkészülésemnek. Különböző teszteken keresztül minden hónapban értékelve vannak az edzéseink, így mindenkinek be kell tartania a játékvezetői bizottság által előírt minimum edzésszámot.
Hogyan fogadtad a hírt, mikor megtudtad, hogy a Fortuna Ligában is fújhatsz mérkőzéseket?
Nagyon boldog voltam, habár tudtam, hogy hatalmas próba vár rám, mivel a televízió is közvetítette a mérkőzést.
Első mérkőzésed a Rózsahegy - Trencsén közötti találkozó volt, többször is a tartalék játékvezető szerepét tölthetted be. Hogyan sikerült az első élvonalbeli mérkőzésed játékvezetőként?
Mivel tartalék játékvezetőként voltam már mindkét csapat meccsén, így nagyjából tudtam mi vár rám. Ilyen meccseken jelentős a pszichikai megterhelés, és mivel meccs előtt volt egy kisebb sérülésem, így próbáltam inkább fejben rákészülni. Most már kijelenthetem, hogy nagyon jól sikerült a mérkőzés, és pozitívak voltak a visszajelzések minden oldalról, amiért nagyon hálás vagyok.
Ugye tudjuk a bírókra komoly teher hárul, ugyanis pár másodperc leforgása alatt kell sorsdöntő ítéleteket kell meghozniuk. Hogyan birkózol meg ezzel a kihívással?
Még a karrierem elején nagyon rosszul viseltem, ha hibáztam, idővel megtanultam kezelni ezt is és ma már inkább próbálok tanulni a hibáimból. Persze a Fortuna Liga és 2.liga nagyon specifikus, mivel a médiafigyelem is jelentős. Én 7 évig erre készültem, alig vártam, hogy ligás mérkőzéseken pályára léphessek, nagyon keményen dolgoztam érte és tudtam, hogy ez a nyomás része az egésznek.
Paláston élsz, a településnek van egy élvonalbeli labdarúgója is Križan Richárd személyében, aki az a Trencsén játékosa. Milyen a kapcsolatod Ricsivel?
Mivel kis faluról beszélünk, így már kiskorunk óta ismerjük egymást. Nagyon jó a kapcsolatunk, és mivel egy hajóban evezünk, így rengeteg dolgoz meg tudunk beszélni, amivel segíti a munkámat és én is az övét.
Sok játékvezetőnek a civil életben is van más foglalkozása. Te mivel foglalkozol egyébként?
Én jelenleg egy pozsonyi IT-cégben dolgozok.
A játékvezetők között van-e esetleg példaképed? Kit tartasz világszinten a legjobbnak?
A karrierem kezdete óta Kassai Viktor volt a példaképem, aki nemrég fejezte be a pályafutását. Nehéz egy nevet mondani, nagyon szubjektív, de nekem nagyon tetszik a spanyol Mateu Lahoz szereplése, úgy a spanyol ligában, mint nemzetközi szinten is.
Jelenleg ebben a járványhelyzetben szünetel a bajnokság, hogyan éled meg ezt a foci nélküli időszakot?
A kényszerszünetet nehezen viseltem az elején, mert tudtam hogy a tavasszal újabb bajnoki mérkőzés vár rám, amire egész télen készültem. Szerencsére a meccseken kívül nekem annyira nem gátolja az edzésprogramom, mivel ugyanúgy edzek, mint eddig, csak más környezetben, mivel a bajnokság leállítása után falun töltöm a mindennapjaim.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Mindig rövidtávú célokat próbálok kitűzni magam elé. Ha visszaáll minden a régi kerékvágásba szeretném bebizonyítani, hogy az élvonalbeli pályákon a helyem és esetleg a top csoportba kerülni. Meglátjuk aztán mit hoz a jövő!