Felemás rajt a vb-selejtezőn
Szeptemberben a magyar labdarúgó-válogatott számára is elkezdődött a 2026-os világbajnoki selejtező. Marco Rossiékra nem várt egyszerű feladat, előbb az írekkel játszottak idegenben, majd három nappal később a portugálokat fogadták a Puskás Arénában.
Az elmúlt évek talán legfontosabb időszaka előtt áll a magyar válogatott. Az elmúlt évtizedben ugyan három alkalommal is szerepeltünk az Európa-bajnokságon, a világbajnokságra azonban valamiért nem jön össze a kijutás. A magyar csapat legutóbb az 1986-os mexikói vb-n volt ott, aminek, akárhogy is nézzük, jövőre már negyven éve lesz. Nagy a teher tehát Marco Rossin és a csapaton, a válogatott ugyanis a vb-re való kvalifikációval tudná megtenni a következő lépcsőfokot, ami piros betűkkel kerülne be a magyar válogatott jelenleg íródó történetébe.
A magyar válogatott Írország ellen kezdte el a selejtezőt a 2026-os világbajnokságra, mely során nem várt egyszerű feladat Marco Rossiékra. Már a csoportok beosztásakor is egyértelmű volt, hogy a magyar csapatnak az írekkel kell majd megküzdenie a selejtezőt érő második helyért, a portugálok csoportelsőségét valószínűleg egyik válogatott sem fenyegeti majd.
A találkozót megelőzően a cél tehát az volt, hogy minél jobb eredményt érjünk el Dublinban, a döntetlen sem számított volna rossz eredménynek, a vereséget kellett mindenképp elkerülni. Nos, a mérkőzés képe alapján most már másként vélekedünk. Amit az első félidőben láttunk a válogatottól, az minden előzetes várakozásunkat felülmúlta.
A magyar csapat bátran és rendkívül aktívan kezdte a találkozót, Varga Barnabás révén már a második percben megszereztük a vezetést. Az előny tudatában sem állt vissza a csapat, a 15. percben Szoboszlai remek beadására Sallai Roland érkezett, és a hálóba fejelte a labdát. 15 perc játék után 2:0-ra vezetett a magyar válogatott az írek ellen, ilyen forgatókönyvről álmodni sem mertünk. A gyorsan bekapott két gól után láthatóan magasabb fokozatra kapcsoltak az írek, komolyabb helyzetet azonban nem sikerült kialakítaniuk az első játékrészben. A szakértők a félidei stúdióműsorban is pozitívan értékelték a magyar válogatott teljesítményét, minden jel arra mutatott, hogy győzelemmel kezdjük a vb-selejtezőcsoportot.
A viszonylag nyugodt első félidő után egy indulatoktól fűtött második félidő következett, amelyből sajnos a magyar válogatott jött ki rosszabbul. A 49. percben szépítettek az írek, bár a napnál is világosabb volt, hogy Collins szabálytalankodott a gól előtt, melyet a VAR-nak érvényteleníteni kellett volna.
A bekapott gólt még elbírta volna a csapat, a három perccel később történtek azonban teljesen megváltoztatták a találkozó hangulatát. Sallai Rolandnak elborult az agya, és futballnyelven „törlesztőfaultolta” az egyik ír játékost, melyet a német játékvezető piros lappal honorált. A mérkőzés ütemet váltott, az írek támadtak, a magyarok védekeztek. A hazaiak beszorították a magyarokat a kapujuk elé, ennek ellenére megvolt az esély a kétgólos előny visszaállítására, Bolla Bendegúz közeli kísérletét azonban Kelleher bravúrral hárította. A magyarok foggal-körömmel küzdöttek az előny megtartásáért, a nyomasztó ír fölényt azonban nem bírták ki a találkozó végéig, a csereként beálló Idah a 93. percben kiegyenlített. Egy rossz egyéni döntés okozta a vesztünket, ugyanis egy lényegében megnyert mérkőzésen buktunk el két értékes pontot. Elöljáróban ugyan sokan aláírták volna a döntetlent, a mutatott játék alapján (elsősorban a piros lap előtt) azonban győzelmet érdemeltünk volna. A végső elszámolásánál még nagyon hiányozhat ez a két pont.
Három nappal később még az írek elleninél is nehezebb mérkőzés várt a magyar válogatottra, az ellenfél a Nemzetek Ligája címvédő portugál csapat volt. Cristiano Ronaldóék egy könnyed, 5:0-s örmények elleni győzelemmel hangoltak a magyarok elleni mérkőzésre, várható volt azonban, hogy Szoboszlaiék nem fogják ilyen könnyen adni magukat.
A szurkolók ezúttal is kitettek magukért, több mint 60 ezer magyar drukker látogatott ki az összecsapásra, és a B-közép Pál utcai fiúkat ábrázoló koreográfiája is egészen látványosra sikerült. A mérkőzés esélyesének a portugálok számítottak, a csapatok összetételét figyelembe véve ezen nem is csodálkozhatunk, kezdőjüket világsztárok és Aranylabdára jelölt játékosok alkották. Rossiék nem ijedtek meg a portugáloktól, bátran kezdték a mérkőzést, és ugyan nagy helyzeteket nem sikerült kialakítaniuk, az első negyedórában kiegyenlített ellenfelei voltak Ronaldóéknak.
Este 21:06 tájékán a Puskás Aréna környékén élők hangrobajra kaphatták fel a fejüket, a magyar válogatott ugyanis Varga Barnabás remek fejesével megszerezte a vezetést. A dublini mérkőzéshez hasonlóan ezúttal is remekül kezdett a válogatott, a mutatott játék alapján is reális esély volt a pontszerzésre. Az első félidő végéhez közeledve aztán növelték az iramot a portugálok, sorra dolgozták ki a helyzeteket, Bernardo Silva révén pedig az egyenlítés is összejött nekik. A félidei döntetlent valószínűleg a mérkőzés végén is aláírtuk volna.
A fordulás után kijött a két csapat közötti minőségbeli különbség, a portugálok szinte egykapuztak, a magyar csapatnak kizárólag felszabadító előrerúgásokra futotta. Az 58. percben Ronaldo értékesített egy jogos büntetőt, megszerezve karrierje 40. találatát a vb-selejtezőkön, ezzel ő lett minden idők legeredményesebb játékosa ezen a téren. Ekkor úgy tűnt, két forgatókönyv maradt. Vagy megtartják előnyüket a portugálok, vagy tovább növelik. Varga Barnabás azonban másképp gondolta, és szinte a semmiből a 84. percben egy szép kontra végén ismét fejjel mattolta Diogo Costát. A magyar tábor örömmámorban úszott, míg a portugálok szinte értetlenül álltak a történtek előtt. Sajnos nem fogta meg őket a bekapott gól, a magyar szurkolók talán még a gólt ünnepelték, mikor egy saját térfélen eladott labdából Joao Cancelo révén ismét előnybe kerültek. Az utolsó tíz percet már rutinból lehozták, esélyünk sem volt gólszerzésre, vagy egyáltalán helyzetet kialakítani. Kár érte, nem jártunk messze a bravúros pontszerzéstől.
A magyar csapat így két mérkőzés után a tabella 3. helyén áll, az örmények ugyanis kisebb meglepetésre hazai pályán legyőzték az íreket. Csupán az eredményeket nézve csalódottak lehetünk, két mérkőzésből egyetlen megszerzett pont nem a legjobb mutató. Más faktorokat figyelembe véve – mint az ellenfelek nehézsége, vagy a mutatott játék – azonban már pozitívabban tekinthetünk az előttünk álló mérkőzésekre.
A magyar válogatott legközelebb október 11-én fogadja hazai pályán az örményeket, majd október 14-én a portugálok otthonában lép pályára. A két találkozóból három pont tűnik reálisnak, a portugálok elleni pontszerzés óriási siker lenne.
Megjelent a Magyar7 37. számában.
