Exkluzív interjú a Slovan felvidéki tehetségével: van egy célom, amit teljesíteni szeretnék!

Hogyan kerültél először kapcsolatba a focival?

Ovis koromban a helyi futballklub bejelentette, hogy szeretne indítani egy futballszakkört. Persze én, mivel már azelőtt is rúgtam a srácokkal a bőrt, elmentem szüleimmel az első edzésre, akik már akkor is támogattak. Szóval röviden összegezve itt kezdődött el minden.

Manapság már nem számít furcsaságnak, ha egy hölgy focizik, de miért választja ezt a sportágat a gyengébbik nem képviselője? Családod mit szólt, mikor közölted, profi futballista szeretnél lenni?

Apukámmal és fiú unokatestvéreimmel már kiskoromban is állandóan fociztunk, az ovira is visszaemlékezve nem volt olyan délután, amikor nem rúgtam volna labdába. Hogy az, ami megfogott a fociban? Minden. 12 éve futballozom, sok mindenre megtanított. Fel kellett adnom érte pár dolgot, de nem bántam meg. Aki ismer, tudja, hogy mérkőzések, edzések végett sokszor le kellett mondanom a hétvégi programokat, bulikat, de van egy célom, amit teljesíteni szeretnék. Családom mindenben támogat, szüleim minden mérkőzésemre elkísérnek. Nálunk otthon is szinte minden a foci körül forog.

Korábban Somorján és Dunaszerdahelyen is megfordultál, hogyan emlékszel vissza ezekre az időkre? A DAC-nál a kapitányi karszalagot is kiérdemelted, hogy ért ez a megtiszteltetés?

Somorján és Dunaszerdahelyen is nagyon jól éreztem magam, rengeteg élményt, barátokat szereztem. Mindkét egyesület nagyon sokat hozzáadott a fejlődésemhez. Szép eredményeket értünk el mindkét csapattal. Megtisztelő érzés volt, hogy én viselhettem a DAC-nál a kapitányi karszalagot, jó csapatot alkottunk a lányokkal. Somorján csak fiúkkal fociztam, a DAC-nál pedig heti négy alkalommal edzettem a fiúkkal, egyszer pedig a lányokkal, majd a hétvégi bajnokikat a lányokkal játszottam.

A dunaszerdahelyi kaland után Győrbe szerződtél, majd idén nyáron a bajnok pozsonyi Slovan tett ajánlatot, amit el is fogadtál. Hogyan jött a szlovák bajnok megkeresése és milyen célokkal érkeztél Pozsonyba?

Győrben csodálatos 3 évet töltöttem – tele tapasztalatokkal, sikerekkel élményekkel. Nagyon sokat köszönhetek az ETO-nak, ezért is volt nehéz a váltás. De úgy éreztem, eljött az az idő, amikor váltanom kell. Idén kaptam egy megkeresést a Slovantól, amit el is fogadtam. Úgy gondolom, itt minden adott ahhoz, aminek egy fiatal focistának szüksége van. Szeretnék minél többet fejlődni, segíteni a csapatnak a bajnoki cím elérésében.

Első hivatalos tétmérkőzéseden a Slovan színeiben, a Bajnokok Ligája selejtezőjében a magyar bajnok Fradi ellen mutatkoztál be. Bő negyedórát kaptál a mestertől, hogyan értékelnéd a bemutatkozásodat?

Nagy öröm volt számomra, hogy 17 évesen bemutatkoztam a Bajnokok Ligájában. Nehéz mérkőzés volt, nagyon erős csapat a Fradi. Az ETO-val már játszottam a Ferencváros ellen, de teljesen más volt itt pályára lépni egy ilyen nagy tétmeccsen.

Miben tudsz majd a csapat segítségére válni? Miket neveznél az erősségeidnek, illetve mi az, amiben még szeretnél fejlődni?

Remélem, hogy minél több találattal, és gólpasszal segítem majd a csapatot. Erősségemnek talán azt nevezném, hogy jól látok a pályán. Mindenben van még mit fejlődnöm, mindig van hova fejlődni.

Felvidéki magyarként mit gondolsz, mekkora hátrány a Slovan csapatában szerepelni. Főleg azután, hogy Dunaszerdahelyen is megfordultál. A két tábor viszonya korántsem rózsás. Vegyük például a Slovan férficsapatától a magyar válogatott Holman Dávidot és Guzmics Richárdot, akik rendszeresen a szurkolók kereszttűzébe kerülnek. Te hogy vagy ezzel?

Szerintem semmiféleképpen nem hátrány. A női foci teljesen más. Nagyon jól fogadtak a lányok, úgy gondolom, sikerült beilleszkednem, és a szurkolókkal sincs gond. Nyilván volt egy két beszólás, hogy miért pont a Slovant választottam, de nem lehet mindenki kedvében járni, ilyenkor csakis azt kell nézni, hogy számodra mi a legmegfelelőbb a karriered építésében. A szlovák nyelvet még tökéletesítenem kell, de a lányok nagyon segítőkészek, így ezzel sem lesz gond.