Elvárás lehet a 2030-as vb-re való kijutás?

Azt már megszokhattuk, hogy a FIFA (Nemzetközi Labdarúgó-szövetség) és az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) évről évre megpróbál valami forradalmi újdonsággal előállni, ami viszont nem minden esetben sül el jól. Jelen helyzetben a FIFA elöljárói érezték úgy, hogy fel kellene rázni a világtornát, így azt követően, hogy 32-ről 48 csapatra bővítették a világbajnokságon részt vevő együttesek számát, terveik szerint a 2030-as vb-n már 64 ország képviseltethetné magát. Fontos azonban hozzátenni, hogy ez egyszeri alkalom lenne, az ötlet annak apropójából merült fel, hogy akkor lesz pontosan száz éve, hogy az első világbajnokságot megrendezték, és szeretnék a centenáriumi évet különlegessé tenni. 

A terv egyszerűnek tűnhet, a torna megrendezése azonban már annál bonyolultabb lehet. A vb fő szervezői Portugália, Spanyolország és Marokkó lennének, rajtuk kívül azonban három dél-amerikai országban, Argentínában, Paraguayban és Uruguayban is lennének mérkőzések.

Személy szerint szkeptikusan figyelem a FIFA által felvázolt terveket, az egész nagyon „hajaz” a nemzetközi kupasorozatok átalakított lebonyolítási rendszerére. Annak idején az UEFA azt szerette volna, hogy a kisebb csapatok is megmérethessék magukat a nemzetközi porondon, ezért hozták létre a Konferencia Ligát. Amennyiben megnézzük az EKL idei szezonjának negyeddöntős mezőnyét, olyan csapatokat találunk, mint a Légia Varsó, a svéd Djurgarden, a szlovén Celje vagy a bécsi Rapid. Nem megbántva egyik klub szimpatizánsait sem, azonban jegyezzük meg, ezeknek a együtteseknek egyszerűen nem lenne szabad a nemzetközi kupasorozat legjobb nyolc csapata között szerepelniük. Az ilyen újításokkal rendkívül felhígul a mezőny, negatív hatást gyakorolva ezzel a játék minőségére. 

A 64 csapatos világbajnoksággal ugyanez lenne a helyzet, olyan válogatottak is ott lehetnének a tornán, amelyeknek egyébként semmi esélyük nem lenne. Az európai országok válogatottai még talán nem okoznának akkora szintesést, de Afrikából, Ázsiából vagy Észak- és Közép-Amerikából is több csapat kvalifikálhatná magát a vb-re, ami a felhígulást okozhatná.

Nem látom magam előtt, hogy körmömet rágva, nagy lelkesedéssel ülnék le megnézni egy Nicaragua–Kína vagy Honduras–Bolívia „örökrangadót”. Persze sok válogatott örülne ennek a létszámbővítésnek, és akárhogy is nézzük, a magyar válogatott sem járna rosszul. 

Marco Rossiék már most is nagy eséllyel vágnak neki a 2026-os vb-selejtezőknek, ahol az eddigi 32 csapat helyett már 48 indulhat. Az Európa-bajnokságra az utóbbi egy évtizedben mindhárom alkalommal kijutott a magyar csapat, világbajnokságon azonban 1986 óta nem jártunk. Sajnos közel negyven év alatt csupán egy alkalommal, 1998-ban voltunk közel a kijutáshoz, amikor pótselejtezőn maradtunk alul. 

A mostani viszont egy teljesen más csapat, bármelyik ország válogatottjával felveszi a versenyt. A lehetséges csoportkörös ellenfelek közül a portugálok és a dánok is verhetők. 

Egy 64 csapatos világtornára persze a magyar válogatott is jóval könnyebben juthatna ki, valószínűleg Európából a csoportkör második helyezettjei is automatikusan kvalifikálhatnák magukat, és nem kellene pótselejtezőt játszaniuk. A FIFA valóban a szerényebb játékerőt képviselő válogatottak számára is elérhetővé szeretné tenni a világeseményt, ami azonban valószínűleg kéz a kézben járna a színvonal csökkenésével, ami ártana a labdarúgás népszerűségének. Jól át kell tehát ezt még gondolniuk a futball elöljáróinak, mérlegelve minden lehetséges előnyt és hátrányt.  

Megjelent a Magyar7 2025/12.számában.