Elúszott bajnoki álmok?

A bajnoki rájátszás legutóbbi két fordulójában ugyanis kétszer is kikapott a DAC, de a nagyszombatiak ellen is csupán egyetlen pontot szerzett, vagyis az összesen begyűjthető 9 pontból csak egyet szerzett.

A tavasz elején arról írtam, a végső sikerhez sokat segítene, ha a pozsonyiak a Konferencia Ligában tovább menetelnének, s csupán egy kis lépésre voltak ettől. Ha Chovan kapus nem hibázik, akkor legalább még két meccs várt volna a Slovanra, s az akkor jó formában lévő DAC-nak ez elég is lehetett volna.

Nem így történt, a „volna” pedig csak volna, a többi pedig „történelem”.

Az is, ami a MOL Arénában történt vasárnap. A sárga-kékek küzdöttek, hajtottak, nem úgy játszottak, mint egy héttel korábban Zólyombrézó ellen. A stadion tele volt, akadt küzdelem a pályán, túlfűtött indulatok a nézőtéren, Glova játékvezető pedig hozta azt, amit elvártunk tőle. Hibázott, nem egyszer, nem kétszer, ha őszinték akarunk lenni, mindkét oldalon, más kérdés, hogy az elmaradt DAC tizenegyes a második játékrész közepén döntőnek bizonyult. Tragikomédiának is beillett, mert négyperces videózás után sem akart büntetőt ítélni, csak ő tudja, hogy miért.

A mérkőzésnek döntetlennel kellett volna végződnie, ha reálisan nézzük a történéseket,

a DAC jobban akart, a Slovannak több helyzete volt, de a sokadik csallóközi védelmi hiba után jött egy szerencsétlen dunaszerdahelyi kezezés, s az ifjabb Weiss nem hibázta el a büntetőt. A gólöröm, s ami ezután történt, tökéletesen megmutatta, miről is szól a szlovák élvonal: a lelátókon és a médiában szlovák–magyar küzdelemről, a pályán inkább csak idegenlégiósok harcáról a bajnoki aranyért.

Szélesebb távlatokat nyitva, egyetlen vasárnap alatt azért mégsem történhetett meg, hogy bejelentik, Szlovákiának magyar nemzetiségű miniszterelnöke lesz és még a labdarúgó bajnokság megnyeréséhez is a felvidéki magyarság egyik szimbóluma kerül közelebb. Az indulatok forrtak, Adrian Guľa keményen bírálta a játékvezetőt, méghozzá teljesen jogosan, de tudja ő is, nem ezen a meccsen ment el a bajnokság. Ettől még fáj.

A pozsonyiak mestere, Vladimír Weiss óvatosabb volt, saját csapatát dicsérte és a dunaszerdahelyi projektet, mert ahogy az egyik félmondatából kitűnt, nem elképzelhetetlen, hogy majd ő is ül még a jövőben a sárga-kékek kispadján.

Attól függetlenül, hogy ki is irányítja egyik vagy másik csapatot, született dunaszerdahelyiként bízom benne, hogy az elkövetkező idények rangadóin lesz 2-3 olyan játékos majd sárga-kék mezben a Mol Arénában, aki a lelátókon is látott jó pár ilyen derbit és nemcsak ismeri, hanem énekli és átérzi a Nélküled sorait. Nekem akkor a bajnoki címnél is többet ér majd a dunaszerdahelyi ezüst.

Megjelent a Magyar7 hetilap 19. számában.