Elszalasztott bajnoki álmok és a biztató jövő képe - ilyen volt a DAC idei szezonja
A dunaszerdahelyi szurkolók számára a várakozás tovább tart.
Pedig a szezon bizonyos pillanataiban úgy tűnt, a DAC idén végre felérhet a csúcsra. Branislav Fodrek védencei egy kiváló 2025-ös őszi szezonnak köszönhetően reális esélyt teremtettek a bajnoki cím megszerzésére. 2026 tavaszán azonban a remények gyorsan elszálltak: jött a búcsú a Szlovák Kupából, néhány bajnoki botlás, végül pedig „csak” a második hely – amit a rájátszás utolsó fordulójában, a Nagyszombat feletti győzelemmel sikerült biztosítani.
Reálisan nézve a DAC 2025 nyarán zökkenőmentesen folytatta azt a rendkívül sikeres szezont, amit az azt megelőző tavaszon megalapozott.
Öröm volt nézni a csallóközi együttes érett, kompakt és szervezett játékát. A csapatnak volt határozott arculata, stabil szerkezete, és ami a legfontosabb, a támadósor kíméletlenül hatékonynak bizonyult.
Az őszi idényben a Redzić–Djukanović–Ramadan trió nagyszerű teljesítményt nyújtott. Futószalagon jöttek az eredmények, a szurkolók pedig joggal érezhették, hogy ez a keret megérett az aranyéremre. Az őszi szezont a magas pontszám és a tabellán elfoglalt helyezés is fényesen igazolta.
A téli szünet után azonban – mondjuk ki nyíltan – a gépezet elkezdett akadozni, a korábban tökéletesen működő fogaskerekek közé porszem került. Sérülések nehezítették a szakmai stáb dolgát, és néhány kulcsjátékos formája is visszaesett.
A legérzékenyebb veszteséget Viktor Djukanovič kiesése, valamint a gólvágó Damir Redzič osztrák Red Bull Salzburgba történő igazolása jelentette.
A támadójáték kreativitása és minősége ezzel érezhetően megcsappant. Bár a helyükre lépő játékosok – Sylla, Gagua és Gueye – villanásaiban megvolt a potenciál, a tartós dominanciához ez kevésnek bizonyult.
A tavaszi szezonnyitón, a MOL Arénában elszenvedett Slovan elleni 0:3-as vereség lelkileg is megtörte a csapatot. A DAC ugyan becsülettel küzdött, és a Nagyszombat elleni 3:0-s sikerrel végül behúzta az ezüstérmet, a szurkolókban maradt némi hiányérzet.
A szezon abszolút fekete pontja a Slovnaft Cup negyeddöntőjében elszenvedett súlyos, Kassa elleni 0:4-es vereség volt.
A DAC sikerei idén is a stabil védekezésre épültek, ezt támasztja alá az a tény is, hogy a Niké Liga idei szezonjában a dunaszerdahelyi gárda kapta a legkevesebb gólt.
A kapusposzt erős volt, a brazil Filipe sérülés után a szerb Popović remek teljesítményt nyújtott (bár ő már elkötelezte magát a Slovanhoz). Külön dicséret illeti a grúz Kapanadzét, aki fáradhatatlanul és rendkívül aktívan segítette a támadásokat a szélen.
A belső védők szintén kitettek magukért:
a szlovén Nemanič valósággal tündökölt, nem hiába került a Niké Ligában a szezon álomcsapatába is, valamint a DAC-szurkolók a tavasz legjobbjának is megválasztották.
A középpályán Tuboly játéka szintôn meggyőző volt, ezáltal több külföldi gárda figyelmét is felkeltette. Az ősz végén pedig Diongue és Bationo is éltek a bizalommal, valahányszor játéklehetőséget kaptak. Természetesen az őszi szezonért az akkori csatárhármast illeti a legnagyobb elismerés. Kreatívak, gólveszélyesek és kiszámíthatatlanok voltak. Redzić távozása után hatalmas űr maradt; ezt Sylla és Gueye igyekezett betölteni akik 5 gólig jutottak, és a többieknek is voltak szép felvillanásaik, de a korábbi dominanciát már nem sikerült teljesen visszaidézni.
Ha végignézzük a DAC keretét, az őszi etapban szinte senkire sem lehetett panasz. Tavasszal azonban megbomlott az összhang. Ammar Ramadan például a februári, Szakolca elleni mesterhármasa után látványosan visszaesett.
Kmeť ugyan a Nagymihály ellen pazar meccset játszott, de a szurkolók és a szakma elvárásai is magasabbak voltak vele szemben. Ugyanez elmondható a csatárposzton játszó szlovén Kukovecről is, akitől több gólt vártunk volna, csupán egy gólig jutott, ami abszolút csalódáskeltő. A balhátvéd pozíciójában Mendez és Modesto védőmunkája sem volt mindig betonbiztos, bár ezt a támadások hatékony támogatásával igyekeztek kompenzálni.
Ne felejtsük el, honnan indult a csapat:
a DAC 2024-es őszi szezonja katasztrofális és széteső volt.
Ebből a szempontból Branislav Fodrek vezetőedző és stábja vastapsot érdemel, amiért sikerült „újraéleszteniük” a dunaszerdahelyi labdarúgást. Formát, arcot és stílust adtak a csapatnak, a tavalyi tavasz után pedig idén ismét stabilizálták a pozíciójukat az élmezőnyben.
Sikeresnek nevezhető-e a mostani szezon? Az ősz látványa és magabiztossága alapján a szurkolók joggal hitték, hogy idén valami igazán nagy dolog van készülőben. Reális esély volt a bajnoki trófeára.
A kérdés már csak az: megfelelően reagált-e a klubvezetés a téli átigazolási időszakban?
Damir Redzić távozása és Djukanović sérülése után a DAC elveszítette azt a fegyvertényt, ami az ősszel a legfőbb erénye volt. Bár a csapat harcolt, a bajnoki cím sorsa a Slovan elleni rangadókon dőlt el, a dunaszerdahelyiek a szezon mind a négy egymás elleni mérkőzését elveszítették a pozsonyiakkal szemben.
Ez a statisztika pedig megpecsételte az aranyérmes álmokat.
A sárga-kék tábor már nagyon megérdemelne egy trófeát a klub vitrinjébe, hogy átélhesse a bajnoki ünneplés eufóriáját. Ahhoz azonban, hogy a Slovan szintjére lépjenek, a nyáron jelentősen meg kell erősíteni a keretet.
